Dereck Bickerton: Nyelv és evolúció

Mucsi Eszter összefoglalójához

Eszter recenziójában pontosan fogalmazza meg a vizsgálati szempontok szerinti legfontosabb tudnivalókat. Lényegretörő információkkal szolgál, kiegészítésekkel azonban szeretném átfogóbbá tenni az összefoglalót. Egyes szempontokhoz fogok meglátásom szerint lényegi adalékkal szolgálni.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
nyelvevolúció

Az elmélet érvényességi területe
Az előnyelvek fejlődésével és az evolúcióval párhuzamosan végbement nyelvfejlődést érintő folyamatok hatásai a mai nyelvre és gondolkodásra.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Bickerton valóban máshol látja a nyelvfejlődés lényegi fellendülését, mint az általában elfogadott evolúciós elmélet. Az Eszter által felvetett és idézett pontok: a tudatosság, a valóság és befolyásolásának képessége az embernél tényleg sarkalatos aspektusai a témának, amiket a könyv tárgyal. A kommunikáció-fogalom típusára vonatkozóan azonban véleményem szerint el kell mondani, hogy itt az interperszolális verbalitás szintjéről és annak "nyelvvé válásáról" van szó, amihez a szerző a reprezentációs rendszereken, útvonalakon és az előnyelven keresztül tör utat.

A koncipiálásba bevont funkciók
Meg kell különböztetni az előnyelvet és a nyelv köré kialakult elméleteket is, a nyelv biológiai alapjai, a "nyelvi szerv" illetve a fosszilizmus.

A koncipiálásba bevont színterek
Az evolúció állomásai, az emberi fejlődés egyes szakaszai, paleoantropológiai színterek.
Megjegyzés: a folytonossági paradoxon, a fajelmélet és a biológia színterei is ide értendők.

Az elmélet-alkotás célja
Lehetséges magyarázat és elméletalkotás a nyelv eredetét illetően. Annak megvilágítása, hogy az embert hogyan különbözteti meg az állatoktól a nyelv és a tudatosság.
Célja amellett érvelni, hogy a ma is tanulmányozható élő nyelvi kövületek (a majmok beszéde, a gyermeknyelv fejlődésének kétszavas fázisa, valamint a pidzsin nyelvek) és paleoantropológiai eredmények vizsgálata alapján a nyelv először egy a mai természetes emberi nyelveknél primitívebb, nyelvtani szerkezettel még nem rendelkező előnyelvi formában jelent meg a homo erectusnál. Ez az előnyelv alakult át azokká a nyelvekké, amelyeket a mai emberiség beszél.

Összegzés:
A nyelvészek egy része, például Derek Bickerton úgy gondolja, hogy a szintaxis nagy része az evolúciós időskálán nézve hirtelen jelenhetett meg. Az evolúció során igen gyorsan felbukkanhatnak újdonságok, ha egy más célra kifejlődött struktúra megváltozásával jönnek létre.

Bickerton felveti, hogy a szintaxis két, korábban kialakult képesség összekapcsolódásával alakulhatott ki: az egyik egy társas "csalásérzékelő", a másik pedig az előnyelv lehetett. Ez egyfajta szimbiózis lenne, de nem két, korábban független szervezet, hanem ugyanannak a szervezetnek két genetikai rendszere között. Ha a szerző elképzelése - vagy valami hasonló - igaznak bizonyulna, az egyszerre magyarázná az emberi nyelv gyors megjelenését és komplexitását.

Készítette: Görözdi Dóra
2009. január