Halácsy Péter, Vályi Gábor és Barry Wellman (szerk.): Hatalom a mobiltömegek kezében

Myat Kornél recenziójának lektorálása

Az "új média" néven hivatkozott társadalmi kommunikációs szegmens átfogó tanulmányozása még csak napjainkban kezdődik el igazán - szól a Halácsy Péter, Vályi Gábor és Berry Wellman által szerkesztett tanulmánykötet egyik fő - ezúttal nem szó szerint idézett - konklúziója. A rendszerezett munka első lépése a megjelenésekor Magyarországon újdonságnak számító, 11 tanulmányt tartalmazó kötet, amely az újmédia-kutatás több részterületének integrálásával próbál pillanatképet adni elmélet és gyakorlat határmezsgyéjének állapotáról. A téma hálátlan, legalábbis abból a szempontból, hogy 2007-es megjelenése után a Média Oktató és Kutatóközpont első kötete csaknem azonnal elavult, köszönhetően a technológiai fejlődésnek - a web3 fogalmát például nem említi, ma azonban már vannak bátortalan próbálkozások e terület definiálására is. A vizsgált elméleti keret érvényességi területe tehát időben meglehetősen szűk, talán két olyan tanulmánytól eltekintve, amelyet a téma "prófétáinak" nevezett tudósok - Barry Wellman és Howard Rheingold - írtak. Az ő munkáikban szereplő megállapítások jó része érvényes marad.

Az "új média" szokásos társadalomtudományi koncipiálásának megfelelően a kötet a Newcomb és Turner óta interaktívnak nevezett kommunikációfogalmat alkalmazza, azaz a felhasználók közös, kölcsönös működését emeli előtérbe, amikor a kommunikáció aktusait elemzi. A kötetben szereplő tanulmányok között vegyesen találhatók leíró és magyarázó elméletek. Az előbbire szolgáltat tipikus példát egyebek mellett Kumin Ferenc városi online aktivitást taglaló műve, valamint Edward Castronova virtuálisvilág-tanulmánya. Az utóbbira példaként említhető Jan van Dijk és a Depew - Peters szerzőpáros egy-egy munkája. A hálózati, illetve virtuális kommunikáció fogalmának és szerkezetének koncipiálása különböző tudományterületek bevonása segítségével történik meg. A könyv Manuel Castellsnek a virtuális valóságról írt kultúraszociológiai tanulmányával kezdődik, amelyet Jan van Dijk szociológiai orientációjú munkája követ. Christian Sandvig kultúrpolitikai szempontból vizsgálja az internet szerkezetét, felépítését (a "közigazgatási menedzsment" nézőpontja tehát némiképpen szakít a megelőző szociológiai megközelítésekkel). Ezután Lev Manovich ír a remixelhetőségről, mint az online világ sajátosságáról, ám nem megkerülve a tényt: a remixelhetőségre - korlátozott mértékben ugyan - lehetőség van a kommunikáció nyomtatott korszakában is. Manovich tudománytörténeti és kultúrszociológiai értekezését Kumin Ferenc kvalitatív módszerrel végzett esettanulmánya követi, majd Vályi Gábor lép a nagy elődök nyomdokaiba, amikor a közösségek hálózati kommunikációját taglalja - szándéka szerint kommunikációelméleti nézőpontból. Bodó Balázs - Kuminhoz hasonlóan - esettanulmányt hoz, amelyben jogi és közgazdasági szempontból szól az internetes cikkek szerzői jogairól. Barry Wellman és Milena Guila virtuálisközösség-tanulmánya valójában hét kérdést jár körül gyakorlati nézőpontból. A szerzők nem titkolják el, hogy a kérdésfeltevésen túl nem szándékoztak messzire menni - az így nyert válaszok valóban inkább egy (illetve két) rutinos szörföző gyakorlati tapasztalatait tükrözik, mintsem elszánt társadalomtudósok kutatási eredményeit. David Depew és John Durham Peters irodalomelméleti, eszmetörténeti és filozófiai nézőpontja erős kontrasztot ad az előző írásokhoz: a "közösség" és a "kommunikáció" igencsak túlterhelt fogalmait igyekeznek körüljárni, ám végül egy tagadhatatlanul alapos, diakrón körképtől eltekintve adósok maradnak a komplex kérdésre adott konkrét válasszal. A válogatáskötet fókuszában Howard Rheingold technooptimista kötete áll, amely a mobiltelefon-használat és a közösségépítés összekapcsolásáról szól. Esettanulmányok sorát idézi fel tudománytörténeti és politológiai segédfogalmakkal, s teszi mindezt a szociológia alapvonala mentén. Rheingold tanulmánya a puszta lelkesedésen nem lép túl: bár számolni igyekszik bizonyos visszaélések és veszélyes lehetőségével, végkicsengése mégis azt érezteti az olvasóval: a jó győzedelmeskedik az új médiát rosszra használó gonosz erők felett. Az utópisztikus nézetre csak ráerősít Edward Castronova zárótanulmánya, amely újszerű módon, egy virtuális világon (VV) alapuló internetes játékba való féléves bekapcsolódás révén ad képet a VV-k gazdasági és társadalmi erejéről, egyértelműen az előbbi szempontra helyezve a hangsúlyt, és szüntelenül a VV-k gazdasági erején csodálkozva. Megközelítése tehát kis részben antropológiai, nagyobb részben szociológiai, legnagyobb részben pedig közgazdaságtani.

Óriási hiba lenne, ha nem emlékeznénk meg a könyv hiányosságairól, gyengeségeiről. Induló kezdeményezés lévén mindenképpen dicséretre méltó, hogy ennyi különböző háttérdiszciplína által támogatott tartalommal találkozhat az olvasó, ám a lektori és az olvasószerkesztői munka komoly kívánnivalót hagy maga után. A formai megvalósítás azonban csak a jéghegy csúcsa. Ami ennél zavaróbb, az a kötet tartalmi adóssága. Mindvégig túl könnyedén kezeli az információ fogalmát, hiszen ez a megnevezés a technikatörténetből származó kommunikációkutatói örökségnek bevett és általánosan használt kifejezése. Érdemes ugyanakkor elgondolkozni azon, hogy ha például egy virtuális világ kommunikációs dinamikáját vizsgáljuk, az ilyen "közegben" kommunikáló résztvevők vajon tényleg információkat cserélnek-e, vagy valami azon túlmutató dolog zajlik köztük. Erős a gyanú, hogy egy külön tanulmánynak érdemes lenne foglalkoznia a kérdéssel: mit is nevezhetünk információnak, és mi az, ami ezen túl van. Az itt felsorolt tanulmányok ilyen "elegánsan szétterített" keretben jól megférnek az eddig mainstreamnek számító technooptimista, információcentrikus, ökonomikus szemlélet jegyében fogant - főként észak-amerikai szerzők nevével fémjelzett - kötetekkel. Az érdemi továbblépéshez, az új média jelenségeinek kifejezetten kommunikációelméleti megértéséhez azonban véleményünk szerint szükséges lenne bevonni a vizsgálatba olyan fogalmakat, mint az ágencia, a problémamegoldás, a színterek pontosabb koncipiálása, valamint - s talán ez a legfontosabb - nem lenne szabad megállni a kérdések puszta megfogalmazásánál.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Halácsy Péter - Vályi Gábor - Wellman Berry (szerk.): Hatalom a mobil tömegek kezében. Typotex, 2007.

Castells, Manuel, A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat Kiadó, 2005.

Jan Van Dijk, The Network Society. London: Sage. Second Edition, 2006.

Rheingold, Howard, Smart Mobs. The Next Social Revolution, Perseus, 2002.

Howard Rheingold: Virtual communities. URL http://www.rheingold.com/vc/book/intro.html

A kötet tartalma

Halácsy Péter, Vályi Gábor: Előszó
Manuel Castells: A valóság virtuális kultúrája
Jan van Dijk: A hálózati társadalom - Az új média társadalmi vonatkozásai
Christian Sandvig: Az internet szerkezeti problémái a kultúrpolitika nézőpontjából
Lev Manovich: Remixelhetőség
Kumin Ferenc: Az online Baja - Egy város felfedezi magát az interneten
Vályi Gábor: Közösségek hálózati kommunikációja
Bodó Balázs: A szerzői jog gazdaságtana az online világban - avagy mennyibe kerül egy, a neten ingyenesen elérhető cikk magyar kiadása?
Barry Wellman - Milena Guila: A netszörfözők nem utaznak egyedül: virtuális közösségek mint valódi közösségek
David Depew - John Durham Peters: Közösségek és kommunikáció: fogalmi háttér
Howard Rheingold: Smart mobs: hatalom a mobiltömegek kezében
Edward Castronova: Virtuális világok: gazdasági és társadalmi beszámoló a virtuális vadnyugatról

Az összefoglalót készítette: Bokor Tamás,
2008. október