Norbert Elias: A civilizáció folyamata
Gondolat, 2004

Kiegészítések Fellner Zoltán Ákos recenziójához

Az elmélet eredeti alkalmazási területe:
társadalomtörténet, szociológia.

Az elmélet háttérdiszciplínái:
történettudomány, vallástörténet, pszichológia, filozófia, etika, irodalomtörténet.

Az elmélet-alkotás célja:
a kultúra és a civilizáció fogalmak közötti európai kultúrkörben élő különbségek tisztázása, a fogalmak újradefiniálása, eredetük vizsgálata, néhány, az ebben a kultúrában jellemző viselkedésmód kialakulásának magyarázata.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
Bár Elias nem hivatkozik rá, így Ákos sem említi recenziójában, párhuzam található Eliasnak a szabályok belsővé tételéről alkotott elképzelése és Foulcaul-nak az "önuralomról" a hatalomnak a testek fegyelmezésére irányuló technikáiról alkotott elméletei között.
Foucault a XVIII. századi új uralmi technikák közé sorolja a nevelést, fegyelmezést. Nem válnak úgy külön nála a külső kényszerítő erők és az önmegtartóztatás, mint Eliasnal. Az általa jellemzett korszakban a fegyelmezés aktusait tartja jellemzőnek, és nem az önuralmat. Az önuralomnak az a fogalma, amit Eliasnál látunk, tudatosabb, közelebb áll a Foucault által az ókorban, az ókori sztoikus gondolkodásban megfigyelt önuralom fogalmához. A Gyönyörök gyakorlásában (1999) négy fogalmat jelöl meg, amelyek a szexuális erkölcshöz kapcsolódnak a görög/ antik kultúrában. Ezek egyike az enkrateia, az önuralom, amely nélkül az ember nem válhat erkölcsi lénnyé. Aktív önuralom, amely ellenállást és harcot tesz lehetővé a vágyak és gyönyörök területén, ellenőrzést biztosít felettük. (A XVIII. században jellemzővé váló gyakorlatok, technikák elsősorban a hatalom számára biztosítják az ellenőrzést a testek, egyének felett). A vágyaknak elsősorban nem azért kell ellenállni, mert azok természetesek, így alsóbbrendűek, hanem mert eluralják az embert egy idő után. Az önuralom tehát szó szerint önmagunk feletti uralmi viszony, hatalomgyakorlás.

Elias a civilizáció folyamatában kiemelt jelentőségűnek tartja az önuralom jelenségét. Kimutatja, hogy: "miként válik az állandó önkontroll révén egyre mindenoldalúbbá, egyöntetűbbé és szilárdabbá az egész ösztön és affektusélet szabályozása."
Eliasnal - Foucaultól eltérően - nem a külső kényszerítő erőként ható hatalom dominál. A kényszer eredete a társadalomszerkezet, az egyének egymásra utaltsága, az együttélés okozta feszültségek, az interdependencia. A társadalomban az egymással konkuráló egyének, csoportok és különböző funkcióik differenciálódnak. Az eltérő cselekvéseket, a konkuráló egyének viselkedését össze kell hangolni, a cselekedeteket meg kell szervezni.

Hivatkozások:

Foucault, M. 1990. Felügyelet és büntetés, A börtön története. Budapest: Gondolat

Foucault, M. 1999. A szexualitás története II., A gyönyörök gyakorlása. Budapest: Atlantisz

Kiegészítő irodalom: Elias, N. 1998. On Civilization, Power, and Knowledge (Selected Writings) szerk. Mennell, S. és Goudblom, J. Chicago, London: The University of Chicago Press

Készítette: Bálint Mónika,
2009. január 7.