Michael Kunczik, Astrid Zipfel: Publizistik
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
tömegkommunikáció, hatáskutatás, rendszerelmélet
Az elmélet érvényességi területe
Személyközi helyzetek, megnyilvánulások, új média, újságírás, hírérték-elmélet,
nemzetközi kommunikáció
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szerzők alapvetően a tömegkommunikáció és a személyközi kommunikáció modelljeire
építenek: kommunikációs síkok, tranzakció egységek, strukturális analízis, rendszerelmélet,
publicisztikai, tömegkommunikációs megközelítés.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró. A hat nagy fejezet mindegyikét elméletekkel, kutatásokkal
alátámasztva kompakt formában tárja elénk. A tárgyalt területek mechanizmusait
és faktorait leíró jelleggel mutatják be a szerzők.
A koncipiálásba bevont funkciók
A nyilvános színtéren zajló kommunikáció típusai, a tömegkommunikáció és személyközi
kommunikáció modelljei és a nyilvános kommunikáció hatása a társadalomra.
A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
nemzetközi kommunikáció (kultúrimperializmus és globalizáció), hírelmélet, újságírás,
tömegmédia és társadalom, empirikus kutatások
A koncipiálásba bevont színterek
A tömegkommunikáció színterei, a publicisztika területei
A koncipiálásba bevont dinamikák
A tömegkommunikáció aspektusai és a személyközi kommunikáció modelljei
Az elmélet-alkotás célja
A kommunikáció elméleti és empirikus alapokon történő megközelítése a tömegkommunikáció
és a tömegtájékoztatás szemszögéből. Az új médiát és a nyomtatott sajtót helyezi
el az elméletek bázisán a tömegkommunikációs eszközök sorában.
Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Emberközi kommunikáció, publicisztika
Az elmélet háttérdiszciplinái
Kommunikációelmélet, interkulturális kommunikáció, nyelvészet, szociológia,
rendszerelmélet, etika, pszichológia
Irodalom
Michael Kunczik, Astrid
Zipfel: PUBLIZISTIK: Ein Studienhandbuch. Köln; Weimar; Bécs; Böhlau,
2001
Az összefoglalót készítette: Görözdi Dóra,
2009. január