Kiss Balázs - Boda Zsolt: Politika az interneten
Századvég, Budapest, 2005

Az internet és a politika viszonyáról sosem volt aktuálisabb beszélni, mint most röviddel az amerikai elnökválasztás után, amikor egy olyan jelölt nyerte meg a választást, aki kampányában soha nem látott mértékben épített az internet adta lehetőségekre. Tanulságos annak fényében olvasni a szerzők munkáját, hogy ismerhetjük már az internetes kampány során alkalmazott módszereket és azokról szóló elemzéseket. Kiss Balázs és Boda Zsolt 2005-ben megjelent könyve egy 2000-ben elkezdett 4 éves kutatás tapasztalatai alapján vázolja fel az internet és a politikai kommunikáció viszonyát Magyarországon, és széleskörű szakirodalmi kitekintésük révén a világ több pontján. A kötet alapjául szolgáló kutatásban az említett szerzőkön kívül Varga Barbara, Berta Kata és Szabó Gabriella is részt vett, aki az internet és tömegkommunikáció című tanulmányt is jegyzi a kötetben.
A szerzők kiindulópontként arra keresték a választ, hogy a politikai kommunikáció hogyan változik meg attól, hogy létezik és terjed az internet. Aktuális és nagyon sűrű pillanatképet sikerült készíteniük a 2005 előtti helyzetről, beleértve a 2002-es hazai parlamenti- és önkormányzati választás tapasztalatait. A 2002-es választás mérföldkőnek számított, hiszen hazánkban elsőként akkor lehetett megfigyelni az internet feltűnését a politikai kommunikáció színterén. (Bill Clinton 1992-ben már saját honlappal kampányolt)
2002-óta azonban sok idő eltelt, még többnek tűnik ez, ha az internetről van szó, amely ugrásszerű fejlődésen ment át az elmúlt néhány évben. A szerzők még nem ismerhették a web 2.0 fogalmát, nem számolhattak azzal, hogy például a Facebook 2004-es, a YouTube 2005-ös alapítása után milyen mértékben változtatja majd meg a politikai kommunikációt, és ez közvetve miként határozza meg a 2008-as amerikai elnökválasztás kimenetelét.[1]
Sok akkor érvényes megállapítást természetesen felülírt az eltelt idő, hazánkban a 2006-os választás is meghatározó tapasztalatokhoz vezetett, amelyről az egyik szerző későbbi tanulmányában részletesen be is számol.[2]
Az ismertetendő könyv állításai mindezek ellenére több ponton aktuálisak maradtak. Aktualitása köszönhető egyrészt annak, hogy a kutatócsoport alapos elméleti áttekintést készített, mely túlmutatva a politikatudomány területén, alapvető irányok és tendenciák mérlegelésére épült sok amerikai és nyugat európai kutatás tapasztalatát felhasználva, így ezekből következtetve jól megjósolható, időtálló állítások születhettek. Másrészt a kötet aktualitását annak is köszönheti, hogy sajnálatos módon hazánkban még mindig alacsony az internetpenetráció, a szélessávú internet-hozzáférés aránya ennyi év elteltével is messze alatta marad az ideálisnak[3], ami az internetes politikai kommunikáció fejlődését - más területekéhez hasonlóan- jelentősen gátolja.

A mű érvényességét a szerzők alapos elméleti ismeretei és kutatómunkája mellett, a kutatás fő kiindulópontja határozza meg. A munka szerencsés módon leszámol az internet forradalmi megközelítésével, és azzal is, hogy az internetet mint egységes logikával leírható jelenséget modernista keretben elemezze. Ehelyett jól körvonalazható kérdéseket és kutatási kiindulópontot határoz meg. Az internetre mint jelenségre, egy új eszközre fókuszál és mint ilyen jelenséget a politikatudomány, a politikai kommunikáció területére kifejtett esetleges hatása felöl elemzi, amely hatás nem egyirányú és főképp nem determinisztikus. Egyszersmind elkerüli az internettel kapcsolatos értelmiségi jövendölések ingoványos talaját, a mára szerencsés módon visszaszoruló mcluhani technikai determinizmus csapdáját és óvatosan bánik a másik szélsőség a megerősítés paradigmájával is.

A kötet szerkezete is következetes és átgondolt elrendezést mutat. A bevezetőből és a zárszóból álló "nagyciklus" mintegy keretként szolgál, amely a fő kérdésre keresi a választ, amely így is hangozhat: vannak e specifikumai az internetes politikai kommunikációnak, ezek hogyan módosítják a politikai kommunikációt? Ezekben a részekben megpróbálnak a szerzők politikatudományi, demokráciaelméleti, kommunikációs fogalmakat meghatározni, melyek az internet kihívására adnak meggyőző, megalapozott elméleti választ.

Az egyes fejezetek egy-egy részterület részletesebb elméleti megközelítését majd a hazai kutatás eredményeit mutatják be. Az elsőben a szerzők ezek közül a pártok és kampányok internetes megjelenéséit elemzik Richard Davis kategóriái alapján. A második belső fejezet az e-kormányzás általános elméleti keretének felállítását követően a magyar elektronikus kormányzás stratégiai koncepcióját elemzi. Ebben Andrew Chadwick és Christopher May, valamint Catherine Needham interaktivitást mérő típusainak feleltetve meg azt. A kötet belsejében található Szabó Gabriella tanulmánya, amely az internetes tömegkommunikációval foglalkozik, megvallottan az új médium mibenlétére keresi a választ, az online médiumok karakterének megrajzolására törekszik. A szerző rövidke tanulmányában feldolgozza az internetes tömegkommunikáció főbb elméleteit. A következő részeket tárgyalva részletesen: az internet hatása a média szférájára, internetes mint médium hozzáadott értéke (Jankowski-Selm alapján), az újságíró szerep változása (Singer és Landler alapján), politikainapirend-kutatás (Mensing alapján) majd kísérletet tesz az online média szerepének meghatározására a 2004-es hazai EU választási kampány kapcsán készült kutatás segítségével.
A következő belső, immár a szerzők által jegyzett fejezet az e-aktivizmus témakörét, a civilek interneten való részvételét vizsgálja, elemezve néhány zöld civil szervezet internetes megjelenését és tevékenységét is. Végül az állampolgárok internetes megjelenéséről olvashatunk, az internetes közösségek elméleti tárgyalása után a 2004-es Európai Parlamenti választás kapcsán az Index topikjainak és fórumainak vizsgálatát ismertetik a szerzők.

Kiss Balázs és Boda Zsolt könyve rendkívül jól felépített, alapos tankönyv, mely amellett, hogy számtalan aktuális elmélet bemutatását vállalja magára, a szerzők saját érvekkel és kutatással alátámasztott elméleti álláspontját is jól megmutatja. A könyvben szereplő kutatások valójában nem tudtak igazából nagy eredményeket felmutatni, hiszen kutatásuk idején alapvető változást még alig hozott az internet a politikai kommunikációban. A kötetben vázolt kísérleti kutatási irányok és elméleti megközelítések azonban jó alapot és kiindulópontot adnak az internetet napjainkban kutatni szándékozók számára. Azok számára, akik továbbra is arra keresik a választ, hogy az új média milyen kihívások elé állítja a politikatudományt.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Internetes politikai kommunikáció,

Az elmélet érvényességi területe
politikatudomány, politikai kommunikáció, media studies, médiaszociológia, internet studies, hálózati kommunikáció, médiumelmélet

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az elméletben szereplő deklarált kommunikáció fogalom a kommunikáció participációs modelljére épít, miszerint a kommunikáció nem más, mint elérhetővé tett tartalom.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A kötet leíró és magyarázó részeket egyaránt tartalmaz.

A koncipiálásba bevont funkciók
Politikatudomány, politikai kommunikáció és hálózati kommunikáció jelenségei

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Az internet mint médium és a politikai kommunikáció modelljei.

A koncipiálásba bevont színterek
A tanulmány az interneten zajló politikai kommunikáció formáit vizsgálja:
- Politikai intézmények és civil szervezetek internetes megjelenései
- Interneten zajló választási kampányok kommunikációja
- Az e- demokrácia koncepcióinak vizsgálata és elemzése
- Az internetes tömegkommunikáció
- Az e-aktivizmus: civilek és állampolgárok internetes aktivitásának vizsgálata.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A szerzők azt vizsgálják, hogy az internet hogyan változtatja meg a politikai kommunikációt, milyen hatással van a politika intézményrendszerére.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet szoros kapcsolatban van a politikatudomány, Charles D. Raab és Christine Bellamy elektronikus demokrácia leírásával, mely a vegyes politikai rendszer (mixed policy) elképzelésére épül. Rokonságba hozható a hálózati kommunikáció "modern" utáni elképzeléseivel, az internet és az e-demokrácia kapcsolatát vizsgáló hálózati társadalom elméleteivel.

Az elmélet-alkotás célja
A könyvben a szerzők arra tesznek kísérletet, hogy feltérképezzék azt, hogy az internet mint új médium (jelenség) megjelenése és terjedése milyen hatással van és lesz a politikai kommunikáció és a politikatudomány területeire.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Politikatudomány, politikai kommunikáció, médiakutatás

Az elmélet háttérdiszciplínái
Politikatudomány, politikai kommunikáció, hálózati kommunikáció, médiatudomány

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Bellamy, Christine, Modelling electronic democracy: towards democratic discourses for an information age. In: Hoff, Jens-Horrocks, Ivan-Tops, Pieter(szerk.): Democratic Governance and New Technology.Technologically mediatesd innovations in political practice in Western Europe. London, 2000. Routledge.

Chadwick, Andrew - May, Christoper, Interaction between States and Citizens in the Age of the Internet: e-Government in the United States, Britain and the European Union, Governance, 2003, 16. évfolyam, 2. szám, 271-300.

Davis, Richard, Owen, Diana, New Media and American Politics, New York, 1998. Oxford

Gronlund, Ake, Electronic Government: Design, Applications and Management IGI Global 2002.

Horányi Özséb, Az információs társadalom koncepciójától az információ kultúrája felé, Európai Szemmel, 1997.1.

Norris, Pippa, Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra, Médiakutató, 2001. ősz

Jegyzetek:

[1] Erről bővebben pl.: http://www.newpolitics.net/content_areas/new_tools_campaign_2 [vissza]

[2] Mihályffy Zsuzsanna - Szabó Gabriella - Kiss Balázs (2007): Professzionalizáció a 2006-os kampányban in: Magyarország politikai évkönyve 2006-ról. Sándor Péter, Vass László, Tolnai Ágnes (szerk), Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány Budapest.[vissza]

[3] Az idei év első háromnegyed évében mintegy 160 ezerrel, szeptember végére 1,486 millióra nőtt a vezetékes szélessávú előfizetések száma: http://www.nhh.hu/?id=hir&cid=5971 [vissza]

Az összefoglalót készítette: Myat Kornél,
2008. november 20.