Jenei Ágnes: Táguló televízió, Interaktív műsorok és szolgáltatások

Jenei Ágnes Táguló televízió, Interaktív műsorok és szolgáltatások c. könyvének (Antenna Kiadó, 2008) középpontjában a digitális forradalom és a média konvergencia televízióra és médiafogyasztási szokásokra gyakorolt hatásának elemzését állítja a középpontba.
Könyvének egyik központi gondolata, hogy az infokommunikációs robbanás korában a televízió nem pusztán technológiai szinten alakul át, hanem a fogyasztói szokások is kezdenek alkalmazkodni az új, interaktív médiakörnyezethez. Ez utóbbi egyre inkább a személyre szabott, idegen szóval perszonalizált tartalmaknak kedvez.
Jenei könyve az első olyan szintetizáló mű Magyarországon, amely a televízió, ill. televíziózás átalakulásával részletesen foglalkozik.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A szerző az Umberto Eco által 1986-ban bevezetett ős- és neotelevízió fogalomkettőséből indul ki. Az olasz író-publicista szerint az előbbi a valóság ábrázolását tűzte ki céljául, amíg az utóbbi szándéka saját valóságának megteremtése.

Fogalomhasználat
neotelevízió (repetitív narráció, szerialitás, a kommunikáció rituális elmélete)
digitális televízió (interaktivitás, interoperabilitás, az információáramlás konzultációs mintázata, mobizoid)

Az elmélet érvényességi területe
Elektronikus média, azon belül is a televízió (hagyományos televízió és IPTV).

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az értekezés közel azonos arányban tartalmaz leíró és magyarázó részeket.

A koncipiálásba bevont színterek
Televízió, a közönség (mint egész), technológia

Az elmélet-alkotás célja
Az értekezést a televíziózás és a televíziózásról való gondolkodás kereteinek tágulását vizsgálja. A fő kérdések, amelyekre a választ keresi:

Van-e tévének jövője?
Áldozata vagy nyertese a televízió a médiaiparban lejátszódó folyamatoknak?
Milyen új televíziós modell körvonalazódik?

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A televíziós jelterjesztés digitalizációja irreverzibilis folyamatot indított el. Nem önmagában a digitalizálás befolyásolja a televízió és a televíziózás lényegét,
hanem: a konvergencia és az interaktivitás előtérbe kerülése. Mindennek hatására a televízió és a televíziózás konceptuális kerete kitágul a "rég" televízióhoz képest.
A "régi" tévé fogalmi differenciálása Umberto Eco ős-neotévé fogalma (1983) nyomán: őstévé " neotévé " tematikus tévé " iDTV (interaktív digitális televízió)
A televízió és a televíziózás konceptuális kerete kitágul az új média (new media) hatására:

interaktív kommunikáció (vs. felülről lefelé irányuló kommunikációs minta)
közös digitális nyelv " elektronikus tartalmak tárolása, másolása, formálása, szerkesztése, reprodukálása
osztott hálózat, decentralizált kommunikáció
interoperabilitás

Trendek

közösségépítés - web 2.0
"U-tartalmak" (UGC = User Generated Content) - Youtube, Second Life

iDTV (nem a digitális-analóg dichotómia mentén, hanem) az interaktivitásra való törekvés elvében tér el az őstelevízió, a neotelevízió és a tematikus televízió modelljeitől.

A televízió átalakulása (iDTV) a televíziós kommunikáció minden fő dimenzióját érinti:

1. Gyártási környezet és a gyártás logikája
A gyártási környezet pluralizálódik, diverzifikálódik és demokratizálódik.

2. Tartalmak típusa és (össze)szerkesztési elve
mennyiségi és minőségi változás, gazdagodás, differenciálódás
új szerkesztési elv, új nyelvezet, "sűrű szövésű" szövegek
új szolgáltatások, új típusú nyilvános terek " részvételi televíziózás fogalmának kiterjesztése

3. Fogyasztási attitűd és a használatból származó jelentés
funkcióbővülés " fogyasztó szerep kitágulása " újfajta élmény-, tudás- és identitásforrás
személyes- és társadalmi kommunikáció, valamint egyirányú vertikális- és a fogyasztók közötti horizontális kommunikáció "összemosódása"

Az interaktivitás fejlődésének története (iDTV)

interaktív műsorok (1950-es évektől)
interaktív eszközök (távirányító megjelenésétől, az 1980-as évek eleje)
interaktív rendszerek (1970-es évektől tesztek)

iDTV elterjedéséhez szükséges (fejlődés értékelése)

magasan fejlett technológiai feltételek
megfelelő gazdasági feltételek (méretgazdaságosság, alacsony szolgáltatási díj)
kritikus tömeg ("critical mass")
az adott platformhoz fűződő szokások ismerete

A "bárhol-bármit-bármikor" iDTV legesélyesebb nem az "1. képernyő" (TV a nappaliban), hanem a "2. képernyő" (webtévé), illetve a "3. képernyő" (mobiltévé).

Interaktív műsortípusok
Potenciálisan minden műsortípus interaktívvá tehető, különösen ha:

fragmentált műsorszerkezet
erős narratíva, dramaturgia
háttéranyag
a ki- és beszavazási, ill. fogadási lehetőség
a részvételi lehetőség

megtalálható, vagy kialakítható benne.

Az interaktivitás potenciál

magas: sportműsor, vetélkedő, valóságshow, reklám, oktatóműsor, valamint a 2. képernyő (web tévé - a fogyasztási szokásokhoz alkalmazkodó on demand és "U-tartalmak") és 3. képernyő (mobiltévé - a fogyasztási szokásokhoz alkalmazkodó műsorstruktúra, klipp formátumok, on demand tartalmak)
közepes: talk-show, zenei műsor, dokumentumfilm, tájékoztató műsor
alacsony: film

Interaktivitás-típusok információ-eloszlás alapján (Bordewijk és Kaam nyomán)

Őstévé, neotévé, tematikus tévé

Allokúció
Információ-eloszlási mintázat: hagyományos, egyirányú, vertikális televíziós kommunikáció

iDTV

Konzultáció
Információ-eloszlási mintázat: a fogyasztó visszirányú csatornán választja ki a tartalmakat
Regisztráció
Információ-eloszlási mintázat: a TV regisztrálja a fogyasztás adatait " felkínálja a fogyasztó preferenciáinak megfelelő tartalmakat
Konverzáció
Információ-eloszlási mintázat: a befogadó egyenrangú félként, adóként működik, a televíziót rugalmas, nyitott rendszerként használja

Konverzáció (információ-eloszlás mintázata)

a televízió logikájával ellentétes irányú logika
a tévékészüléken keresztüli horizontális, hálózati kommunikáció lehetősége: nem a műsorok szerkesztője/vezetője és a fogyasztó közt, hanem a (térben) távoli kapcsolatban lévő felhasználók között

Konklúziók
A televízió átalakulása nem forradalom (revolúció), hanem természetes fejlődés (evolúció), amely a televíziós kommunikáció minden fő dimenzióját érinti (a gyártási környezetet és a gyártás logikáját, a tartalmak típusát és összeszerkesztési elvét, valamint a fogyasztási attitűdöt és a használatból származó jelentést).
A változás kimutatható abban a történeti, analitikus keretben, amely az iDTV-t ős-, neo-, tematikus televíziók modelljeivel összevetve vizsgálja.
A DTV (digitális televíziózás) nem a televíziózás fősodrát képviseli, de várhatóan arra is hatással lesz, hasonlóan a különböző művészeti ágak kísérleti törekvéseihez, amelyek hatással voltak és vannak:

a produktumok előállításának és terjesztésének logikájára,
a produktumokra,
a befogadói attitűdre, a használatból származó jelentésre.

Ahogy a művészetben a kísérleti törekvések is hatást gyakorolnak a művészeti alkotásokról, az adott művészeti ágról-, irányzatról való gondolkodásra, úgy tágítja ki az iDTV a televízióval kapcsolatos társadalomtudományi gondolkodás keretét.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Angelusz, R. (1983) Kommunikáló társadalom

Bajomi-Lázár, P. (2005) A politikai mediatizálódása és a média politizálódása. Médiakutató, tavasz

Eco, U. ([1983] 1985) La trasparenza perduta. In: Sette anni di desiderio. Milano: Bompiani

Hazay, I. (2005) (szerk.) A digitális televíziózás. Budapest: Typotex Kiadó

Horvát, L. (2000) Televíziós ismeretek. Budapest: Média Hungária

Kumin, F. (2004) Részvételi televíziózás. Médiakutató, nyár

Neotelevízió: válság vagy megújulás? (2006) Császi Lajossal és Síklaki Istvánnal Jenei Ágnes beszélget. Médiakutató, tavasz

Az összefoglalót készítette: Koltai Andrea,
2008. december 10.