A. R. Hochschild: The Managed Heart. The Commercialization of Human Feeling

Hochschild a szociológia diszciplínáján belül fogalmazza meg elméletét arról, hogyan gazdálkodnak az emberek érzelmeikkel a személyes szférában, milyen társadalmi meghatározottságok szabályozzák az érzelmek tárgyiasítását és az elvárt érzelmekhez való igazodást, és hogyan válik ez az érzelmi munka egyre inkább pénzzé tehető termékké a munka világában. Magyarázataiban a pszichoanalízisben bevett fogalmakon kívül erősen épít Erving Goffmann elméletére arról, ahogyan a mindennapi életben különböző helyzetekben meghatározott szerepeket igyekszünk eljátszani - ehhez az általa felszíni játéknak nevezett rendszerhez Hochschild az érzelmekkel kapcsolatos mély játék magyarázatait teszi hozzá. Ismerteti Darwin, Ekman, William James és Freud nézeteit az érzelmekről, és az érzelmeknek az organizmusból kiinduló magyarázataival szembehelyezkedve, az interakciós értelmezés talaján kiterjeszti Freud magyarázatát a szorongás szignál jellegéről, és a többi érzelemre is alkalmazza ezt a funkciót. Azt, ahogyan a munka világában kereskedelmi termékké válnak az érzelmek, és azt, hogy milyen további következményekkel jár az érzelmi munkának ez a korunkban egyre inkább jellemző áttétele a személyes szférából a munka világába, elsősorban a légikísérők munkájáról szóló gazdag megfigyelési anyagból vett példákon szemlélteti.

Az érzelmek kezelése a privát szférában

Goffmann magyarázatai a hétköznapi színjátékokról az érzelmek külső megmutatkozását érintik. Hochschild magyarázataiban elsősorban arról a mély játékról (színjátékról) igyekszik számot adni, amelynek révén, Stanyiszlavszkij módszeréhez hasonlóan az ember önmaga igyekszik bizonyos helyzetekben a társadalmilag elvárt érzelmeket előidézni, indukálni, és azután ezeket az immár valódi érzelmeket spontán kifejezni. Ennek a folyamatnak elengedhetetlen része, gyakorlatilag előfeltétele az érzelmek főnevesítése, és ezáltal tárgyiasítása: a szerző megkérdőjelezi, hogy az érzelmek valóban ilyen kategóriákkal jellemezhető entitásokként vannak jelen az emberben. Az érzelmek előhívásának stratégiái lehetnek a sürgetés, unszolás (melynek során a kategórianeveket hívjuk segítségül), vagy a képzelőerő használata. A mély játék és a feklszíni játék természetesen nem válik minden helyzetben élesen külön egymástól, és különféle szituációkban egymás alternatívái is lehetnek az egyén választása szerint.

A hétköznapi életben az emberek megtanulják bizonyos szabályok mentén kezelni érzéseiket. Ezeket a szabályokat annak tükrében ismerjük fel, ahogy mások feltételezett érzelmeinkre reagálnak, ahogy megnyilvánulásainkat értékelik, szankcionálják vagy számonkérik rajtunk az érzelmeket (ismét a kategóriák és elvárások mentén), illetve ahogy mi magunk értékeljük saját érzéseinket.

Hochschild az érzések szabályozása kapcsán megemlíti a fájdalom kerülésének a pszichiátriából ismert alapelvét és a Goffmann és mások által megfogalmazott elsődleges alapelvet, mely szerint az egyén a társadalmi térben való előnyhöz jutásra törekszik. A szabályozásban ugyanakkor szerepet kap bizonyos szerepekhez és helyzetekhez kapcsolódó társadalmi elvárásoknak, normáknak való megfelelés igénye is. Számos példát hoz nem illeszkedő érzésekre, ezek feloldására illetve arra, ahogyan ezek konfliktushoz vezethetnek. Kitér az időzítés és a helyszín szerepére az érzelmek kijátszásában, és felhívja a figyelmet arra, hogy a férfiak esetében fokozott jelentősége van a ceremoniális eseményeknek érzelmeik megmutatásában, bár még ilyenkor is bizonyos gátlásokba ütközik az, hogy érzéseket nyilvánosan megjeleníthessenek.

Azt, hogy hogyan tekintsünk egy helyzetre az érzelmek tekintetében, milyen elvárásokat támasszunk az egyénekkel és maginkkal szemben, többek között az autoritások helyzetértelmezései, a kötelesség érzése és a döntési felelősség határozzák meg. Az érzés szolgálhat tiszteletadás kifejezéséül is, és ebből a célból egyaránt bevethető a (felszíni vagy mély) színlelés vagy valamely meglévő érzés felnagyítása is.

Az érzelem mint árucikk

Munkaként áruba bocsáthatóak mind a felszíni, mind a mély érzelmek, és ebben az esetben az érzésekre vonatkozó szabályokat valamely vállalat vezetése határozza meg az egyén számára. Ezek megvalósítása érdekében az egyénnek át kell alakítania a hétköznapi életben kialakított érzelmi rendszerét. A fizikai munka áruba bocsátásával szemben, ahol a produktum valamilyen materiális termék, az érzelmek áruba bocsátásakor maga az érzelem a produktum, melyet a vállalat saját ügyfeleinek a szolgáltatása részeként kínál. A kognitiv disszonancia analógiájára Hochschild bevezeti az érzelmi disszonancia fogalmát, mely ennek a folyamatnak a mellékterméke lehet, amennyiben az egyén valódi érzelmei nem összeegyeztethetőek a vállalatvezetés által megkövetelt érzelemmegnyilvánulásokkal. A piaci verseny hatására a munkáltatók egyre 'valódibb', emberi, személyes érzelmeket követelnek, ugyanakkor a munkavállalók ennek ellentételezésére (hiszen a valódi érzelmek felépítése időigényes folyamat) egyfajta 'mosolyháborút' kezdeményezhetnek saját érdekeik védelmében, vagy úgy oldhatják fel a feszültséget, hogy a mély játék visszatartásával robotként végzik munkájukat.

Az érzelmi munka követelményének hatására az egyén átalakíthatja személyiségét, torzíthatja érzelmi emlékeit, hogy könnyebben megvalósíthasson valamilyen aktuális érzelmi attitűdöt, illetve érvényben lehetnek különféle nyelvi tabuk, melyek bizonyos perspektívák használatát blokkolják. A vállalat ügyfeleitől ugyanakkor nem várható el, hogy az érzelmeket viszonozzák, ami konfliktushoz vezethet. Az elvárt érzelmek fenntartását egyfajta kollektív érzelmi munka segíti, ami azonban többnyire nem szolgálja az egyén személyes érzelmeinek kezelését, csupán az elvárt érzelmi légkör megőrzését biztosítja.

Az érzelmi munka áruba bocsátása nem a kapitalizmus terméke, de a szerző szerint ez a berendezkedés feltétlenül hozzájárul egyre elterjedtebb alkalmazásához és a belőle fakadó problémák sokasodásához, az elidegenedéshez.

A recenzió az alábbi kiadás alapján készült:

A. R. Hochschild: The Managed Heart. The Commercialization of Human Feeling. University of California Press, 1983.

Fontosabb hivatkozások

Geertz, Clifford: Deep play: notes on the Balinese cockfight. Daedalus 101 (1972): 1-37

Goffman, Erving: The Presentation of Self in Everyday Life. New York: Doubleday Anchor, 1959

Frame Analysis. New york: Harper Colophon, 1974

Interaction Ritual. New York: Doubleday Anchor, 1967

Freud, Sigmund: Formulations on the two principles of mental functioning. pp 213-226 In James Strachey (ed.), Standard Edition, 1911, Vol. 12. London: Hogarth Press

Mills, C. Wright: White Collar. New York: Oxford University Press, 1956

Az összefoglalót készítette: Kéri Rita
2008. január