Érdi Péter: Teremtett valóság (válogatott írások)
Typotex Kiadó, 2000

Az emberi gondolkodás kezdetén a ciklikus jelenségek uralták a hitet és a gondolkodást is. A nap mozgása, a hold fázisok, az évszakok visszatérő rendje és sok más természeti jelenség arra a következtetésre szorította az embereket, hogy a világ működése alapvetően a körmozgásra, a ciklusokra épül. A keleti filozófiákban ez a totális elv a mai napig él a kozmológiában és kifejeződik a vallási szimbólumokban.

A nyugati világban a zsidó - keresztény gondolkodás volt az első, amely a lineáris felfogást kezdte képviselni, vagyis okság és okozat, valamint célirányos folyamatok mentén magyarázta a világ történéseit. Ez sokáig a világ teremtése és vége közti értelem magyarázatában volt csak értelmes a tudomány világára kezdetben nem volt nagy hatással.

Az első egységes világkép kialakulása még a megfigyelések alapján a körmozgásokhoz és a ciklikussághoz kötődik. Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton törvényei a bolygók mozgásáról és a gravitációról mind azt igazolják vissza, hogy a világ működése a ciklikusságon alapszik. (Órahasonlat).

Az első nagy tudományos egység a mechanika alapján jött létre, amely megalkotta a tömeg, az erő és a mozgás elméletét. Kifejlesztette a mérés eszközeit. Alapjai a pontos mérések és a matematika. Továbbfejlődése elvezetett a dinamika kialakulásához.

A linearitás és az irreverzibilitás elgondolása sokáig nem játszott szerepet a természettudományokban. Az első olyan eszköz, amelynek a működtetésénél modellezni lehetett az a gőzgép volt. A gőzgép termikus - hő - energiát alakít át mozgási energiává. A mechanikus elvek alapján ezt a folyamatot nem lehet elemezni.

Érdekes megfigyelés, hogy az ipari forradalom elindítója a gőzgép, egyben elindítója a termodinamika tudományának is, amely szétrobbantja a mechanisztikus tudományos világképet. Vagyis a célokságot valló vallási elgondolás mellé ekkor jelenik meg az a tudományos tapasztalat, hogy az életjelenségek mellett, vannak más kezdettel és véggel rendelkező folyamatok az élettelen természetben.

A termodinamika az energia átalakulásának, a hővezetésnek és a hőmérséklet eloszlásának a megfigyelésén alapul. Megfigyeléseit a mérések mellett a statisztika irányítja. Az entrópia fogalmával bevezette a tudományba a bizonytalanság mértékét.

A termodinamika törvényei szerint az energia megmaradó mennyiség, az entrópia pedig állandó energia mellett folyamatosan növekszik. Az egyensúlyi állapot az entrópia maximuma, vagyis a tökéletes rendezetlenség.

A termodinamika első megfigyelései homogén rendszerekre vonatkoztak. Azóta kidolgozták a nem homogén és az alrendszerekből álló rendszerek entrópia elméleteit is.
A termodinamika fejlődése és a statisztika, valamint az egyre fejlettebb számítógépek lehetővé tették az atomfizika fejlődését és kísérleteit. Az egyes atomokat nem lehet látni, de az előfordulásuk valószínűségét már ki lehet számítani (az atomok kinetikus energiája a hőmérsékletnek felel meg).

A másik nagy téma: a kibernetika

A mechanika és a termodinamika fejlődésének hatására a XX. sz. közepén kialakult a kibernetika. Ez a metafizikára, a logikára, a pszichológiára és a technikára alapozva próbálta meghatározni a rendszerek szabályozásának és kommunikációjának szabályait. Elgondolása szerint, ahol fizikai mennyiségek áramlása van, ott információáramlás is létezik (tárolás, átvitel, átalakítás). A termodinamikai entrópia mellett megjelent az információelméleti entrópia fogalma is.
A termodinamika az aktuálist próbálja meghatározni, a kibernetika a lehetségest. Köztük valamilyen tartalmi - matematikai összefüggésnek kell lennie.

A kibernetika elvezet a rendszerelméleteken át a tanulás elméleteihez. Régi kérdése a biológiának és az agykutatásnak, hogy az idegsejtek aktivitása összefüggésben van-e a tudatállapotokkal. Az idegrendszer is modellezhető az információs entrópia alapján. Az idegsejtek több bemenettel, de csak egy kimenettel rendelkező egységek. Ilyenformán a rendszer egy adott állapota leírható 0,1 állapotok sorozatával. Vagyis bináris formában. A sorozatok annyi elemből fognak állni, ahány idegsejt van a rendszerben. Modellezési kérdés, hogy egy ilyen rendszer szinkron vagy aszinkron módon működik. A soros elv vagy a párhuzamos kapcsolások is számítanak benne.

Hebb óta elfogadott definíció: a tanulás a szinapszisok időbeli módosulása.

Az idegrendszer jellemzői:

Hierarchikus és önszerveződő
Információ befogadó - a befogadott információ módosítja
Kétirányú kapcsolatok jellemzik
A mentális teljesítmény "megtestesül" a rendszerben

Általánosan feltehető kérdések tehát: melyek a megismerő rendszerek felépítései és hogyan dolgozzák fel az információt? Soros kapcsolással működnek vagy hálózatossal?
Ezen a ponton kapcsolódik a pszichológia az elméletbe. A '60-as években a kibernetikai alapú mesterséges intelligencia annyira népszerű volt, hogy visszaszorította az idegrendszer vizsgálatát, mert úgy tűnt a megoldás a biológia nélkül is fellelhető. De a formális logika törvényei nem feletethetők meg az emberi gondolkodásnak. A '90-es évek már az agykutatás jegyében teltek és a figyelem újra a pszichológia felé fordult. A kognitív felfogás szerint az agy reprezentációkon (belső ábrázolásokon) keresztül fogja fel a világot. Vagyis szimbólumból szimbólumot csinál. Végleges válaszok ma nincsenek és lehet nem is lehetségesek, mert nem látszik az intelligencia elv. (Ahogy életelv sincsen). Jelenleg a következő három téma köré csoportosítva lehet értelmezni a szélesebb értelemben vett kutatások eredményeit:

Agy - tudat
Agy - számítógép
Kognitív pszichológia: agy - tudat párhuzamossága

Az elmélet érvényességi területe
Természettudományok és humántudományok - ciklikusság és linearitás - hermeneutikai problémák - az agy modelljei - agy és számítógép - a megismerés és a tanulás fogalma.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó

Az elmélet háttérdiszciplínái
Biológia
Fizika
Matematika
Pszichológia
Informatika

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Changeux, J.P.: Agyunk által világosan: A neuronális ember avagy az agykutatás keresztmetszete. Typotex, Budapest, 2000, "Test és lélek" sorozat

Pléh Csaba: Bevezetés a megismeréstudományba. Typotex, Budapest, 1998.

Az összefoglalót készítette: Rajkó Andrea,
2009. január 2.