Doorman, Maarten: A romantikus rend
Typotex, Budapest, 2006

Maarten Doormannak a romantika velünk élő hagyományát elemző filozófiai, kultúrtörténeti könyve rengeteg ellentmondásra mutat rá a művészettel és általában az "értékekkel" szemben élő elvárások terén, és ezen ellentmondások eredetére próbál rámutatni. A romantikus rend-ben több olyan ellentmondásra is ráismertem, amelyek a bennem élő művészképek között vannak, vagy amelyekkel a kortárs művészetkritikában és művészetelméletben gyakran szembesülök, így ezek egyúttal értelmezhetőbbé is váltak.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
elsősorban nyelvi kommunikáció (fogalomalkotás) és vizuális kommunikáció (illetve a kettő kapcsolata).

Az elmélet színtere
az európai kultúrkörben élő egyének hétköznapi fogalomalkotása, nyelvhasználata és "látásmódja".
Az elmélet leíró, amennyiben egy a gondolkodásunkban megjelenő mintázatot mutat be, és magyarázó, amennyiben különböző ellentmondások eredetét keresi.

A koncipiálásba bevont dinamikák:
Doorman azt kívánja bizonyítani, hogy a romantika velünk él, "hétköznapi tapasztalat". Ítéleteinket, látásmódunkat, normáinkat még akkor is meghatározza a romantika kulturális hagyatéka, ha annak alapvetéseit elvetjük. A romantika forradalom volt, amely elsősorban a "nyugati világ tudatában" ment végbe.

Nem kell ahhoz elfogadni a romantika "értékeit", hogy az ember olyan kritériumok alapján értelmezze a külvilágot és akár embertársai cselekedeteit is, amelyek a romantika időszakában terjedtek el. Kiváltképp igaz ez a kreatív egyéniségek, a zsenik és a művészek megítélésekor. Ezért lehetséges, hogy egyszerre él a művészekben és a művészekkel szemben az elvárás a kollektivista és az individualista viselkedés iránt. Mindeközben a zseniális alkotónak nem szabad megfeledkeznie azokról a viselkedésformákról, amelyeket saját egyedülállósága bizonyítékaként fel kell mutatnia. A háttérben viszont - elsősorban a tömegkommunikáció által maghatározott világban - a kreatív teljesítmények sok esetben elmaradnak. Doorman egyik példája Jeff Koons, akinek magánélete, botrányai művészi karrierje részévé váltak.
"Személyes élet és művészlét csak a romantika óta elegyedik egymással; csupán abban a művészetben, amelyet az elmúlt kétszáz évből ismerünk. Ám, ha a művészetben valami mindmáig központi helyen áll, akkor az a művész maga. Sőt, amint az Jeff Koonsnál kiderül, e két évszázados hagyományt még az sem törte meg, hogy a művészet - legalábbis első pillantásra ez a benyomásunk - leszámolt az olyan, ez idáig fontos elemekkel, mint az eredetiség vagy az autenticitás." - az utóbbiak a hosszú karrier, a "művészlét" viszont a figyelem felkeltésének eszközei.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
A romantikus rend a könyvnek nem csak címe, hanem központi fogalma is. Rokonságot mutat Thomas Kuhn paradigma fogalmával és Foucault episzteméjé-vel. Doorman számára Foucaultnak a hatalomról alkotott univerzális teóriája nem tűnik alkalmazandónak, de eljárásai, történelemszemléletét, archeológiai modellje és a történelem megszakítottságáról alkotott elméleteit maga számára követendőnek tartja. A szavak és a dolgok (Foucault 2000) logikája köszön vissza abban, ahogy a romantikus rendet Doorman a mindennapi észlelésben és fogalmainkban keresi. " A beszéd és az észlelés, az osztályozás és a kizárás, az érzés és a tapasztalás módozatai egy történetileg meghatározott raszter szerint rendeződnek el" - írja Foucault nyomán Doorman - és ennek a raszternek a rendezőelve a romantikus rend. Foucault mellett egy másik fontos előzménye Doorman elméletének, akinek a Romantika gyökerei című írásában megjelent gondolataiból többször idéz, Isaiah Berlin. Berlin (Berlin 1999) szerint a "romantika forradalmat jelentett a nyugati tudatban" és nem értelmezhető csupán a modernitásra adott válaszként.

Az elmélet-alkotás célja:
"A romantikus rend-ben a Berlin és mások által feltételezett megszakítottságból kiindulva az emberkép, a tudományos ismeret, a művészet és a politika romantikus érzékelésmódjainak néhány következményét vizsgáljuk, mindezt pedig abból az előzetes sejtésből kiindulva, hogy ezek az érzékelésmódok tovább hatnak a mai vitákban és dilemmákban."

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
filozófia, művészt-filozófia

Kapcsolódó diszciplínák:
kultúrakutatás, szociológia, történelem, esztétika/ művészetelmélet, pszichológia.

Fontosabb hivatkozások:

Berlin, Isaiah, 1999; The Roots of Romanticism, (szerk. Henry Hardy), Chatto & Windus, London.

Foucault, Michel, 2000; A szavak és a dolgok. A társadalomtudományok archeológiája. Osiris, Budapest.

Az összefoglalót készítette: Bálint Mónika,
2009. január 7.