Richard Dawkins: Az önző gén
Gondolat Kiadó, Budapest,
1986
Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A könyvben részletesen kifejtett elmélkedések nem kifejezetten kacsolódnak egy
adott kommunikáció-elmélethez, mivel azonban a gének által létrehozott információáramlás
is az "önző gén" elmélethez kapcsolódik, így az írás a kommunikáció
jelenségét is magában foglalja.
Az elmélet érvényességi területe
Richard Dawkins az evolúciós modellekre építkezve kísérli meg az általános emberi
viselkedés öröklött vagy tanult formáit egyedekre lebontani. Véleménye szerint
az emberi viselkedés mintázatok túlélési esélyei - hosszú távon - kizárólag
az önző gének hatékony működésén múlnak.
Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Dawkins nem kevesebbet állít, minthogy valahányszor egy kommunikációs rendszer
kialakul, mindig fennáll az a veszély, hogy némelyek a rendszert saját céljaikra
fogják kihasználni. Az etológusok hagyományosan azt a nézőpontot képviselik,
hogy a kommunikációs jelek kialakulása mind a küldő és a fogadó előnyére fejlődhettek
ki az evolúció során. A szerző szerint azonban az foglalkozni kell az állatok
"hazugságával", ami egyfajta tudatos félrevezetése a fajtársaknak.
Tehát minden egyedben benne rejlik az a képesség, hogy kizárólag a saját érdekeit
képviselve, fajtársait becsapja, és ezáltal hamis információkat közöljön velük.
Dawkins ezt a fajta magatartást az egyedek önző génjeire vezeti vissza.
Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet egyszerre leíró és magyarázó. Mivel Dawkins, biológus és ezen belül
leginkább etológusnak vallja magát, rengeteg példát hív segítségül az állatvilágból,
hogy saját elméletét alátámassza. Kezdve a fejletlenebb rovarvilágtól egészen
a főemlősökig bezárólag mindenhol talál a való életből merített viselkedésmintázatokat.
Magyarázataihoz genetikus képzettségét is felhasználva a génekről, az allélokról
(a kromoszóma egy adott lókuszán elhelyezkedő gén variációja), és a DNS replikációról
tudományos megalapozottsággal ír.
A koncipiálásba bevont funkciók
A darwini evolúciós elmélet teljes újragondolása abban a tekintetben, hogy a
természetes kiválasztódás egysége - Dawkins szerint - nem a faj, hanem a gén.
A génekről a könyvében mint definiálhatatlan hosszúságú bázissorozatról ír.
Ellentétében a genetikában kialakult gén-fogalommal (génnek nevezik a bázissorozat
azon szakaszát, amely egy fehérjét kódol), azt állítja, hogy az önző gén egy
adott DNS darab összes másolata, és ez a replikátum oszlik szét a nagyvilágban.
A szerző ezen definícióját igen határozottan minősíti.: "Most pedig definiáltam
a gént, mégpedig oly módon, hogy - ha tetszik, ha nem - igazam van!" (49.
o.)
A könyv másik nagy új elmélete a "mémek" szerepe a kulturális evolúcióban.
Dawkins szerint nemrégiben egy újfajta replikátor bukkant fel az emberek életében:
ezek a mémek. A szót a görög miméma=utánzás szóból merítette. A mém az
agy információtartalmának egységnyi része. Napjainkban Dawkins elmélete erről
az újfajta replikátorról már széles körben elterjedt.
A koncipiálásba bevont színterek
Állat és növényvilág legkülönbözőbb fejlettségi szinttel bíró egyedei közötti
interakciók színterei. Vizsgálja a fajon belüli és a fajok egymás közötti kommunikációját.
A koncipiálásba bevont dinamikák
A fajok eredete és az evolúciós fejlődés közötti elméleti összefüggések fejtegetése,
amit az önző gének túlélési próbálkozásaival magyaráz meg. A gén akkor válhat
a természetes szelekció alapegységévé, ha potenciálisan halhatatlanná válik.
Egy gén élhet egymillió évig is, de a legtöbb még a következő nemzedéket sem
éli meg. Azok a gének képesek csak hosszabb ideig élni, amelyeknél a "túlélőgépezet"
jól működik. Dawkins erről így ír: Egy "jó" gén például azáltal biztosíthatja
fennmaradását, hogy az őt hordozó egymást követő testekre hosszabb lábakat örökít,
s így azok ragadozóik elő könnyebben elmenekülnek."
Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A darwini evolúciós elmélet, a természetes szelekció továbbfejlesztésével, Dawkins
a génközpontú evolúciót népszerűsíti, ezáltal a neodarwinisták nyomdokaiba lép.
Az elmélet-alkotás célja
Dawkins célja, hogy az új elméletével gondolkodásra késztessen laikust, szakembert
és diákot. Értelmes választ keres arra a már több évezred óta meg nem válaszolt
kérdésre, hogy "Mi végre vagyunk? Mi az az ember? Van-e az életnek értelme?"
Az emberi gondolkodás zavaros abban a tekintetben, hogy milyen szinten szükséges
az önzetlenség. Vajon a család, vagy a nemzet illetve az emberfajta a legfontosabb?
Az elmélet háttérdiszciplinái
Biológia, és ezen belül etológia, genetika, humánetológia
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Dawkins, Richard: A hódító gén. Budapest: Gondolat, Budapest, 1989
Darwin, Charles: A fajok eredete természetes kiválasztás útján. Typotex, Budapest, 2000
Konrad Lorenz: Az agresszió. Cartaphilus Könyvkiadó, 2000
http://hu.wikipedia.org/wiki/A11%C3%A91
Az összefoglalót készítette: Szépe Orsolya
2009. január 4.