Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata
(Osiris Kiadó, Budapest, 2004)

Mérei Ferenc szociálpszichológus első ízben 1971-ben publikálta akkoriban világújdonságnak számító kutatási eredményeinek könyvbéli foglalatát a szociometriai adatok értelmezésének, elemző módszerének leírásáról. A könyv eredetileg a szociálpszichológiai gyakorlat számára készült, ennek megfelelően pontos útmutatást ad a szociometriai adatok felvételéhez, feldolgozásához és értelmezéséhez. Téziseit a szerző négyszáz intézmény szociometriai vizsgálatának gyakorlatával támasztja alá, s kitér a mikroszociológia jelenségvilágának értelmezésére is.
Ami miatt a Közösségek rejtett hálózata című munka kommunikációelméleti szempontból önálló és releváns modellt ad az olvasónak, az nem más, mint a társas kapcsolatok, a szimpátián (és olykor a térbeli elhelyezkedésen) alapuló társkapcsolati választások szisztematikus feldolgozása, sőt, - szó szerint - láthatóvá tétele. Elemzései során Mérei folyamatosan azt a tételt igyekszik érvekkel alátámasztani, amely szerint egy szociológiai értelemben vett közösség (vagy több közösség alkotta hálózat) struktúrája részben pszichológiai, részben szociológiai, részben pedig kommunikációs sajátosságoktól meghatározott módon szerveződik.
Ily módon adekvát elméleti keretet ad nem csupán a szociológusok, pszichológusok, tanárok, edzők, csoportvezetők, etc. számára, hanem a kommunikáció technikai vagy elméleti vonatkozásaival foglalkozó kutatóknak is, legyen a kutatásuk tárgya akár személyközi, akár hálózati kommunikáció, amelyben emberek vesznek részt.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Szociometria: egy vagy több - egymással összekapcsolódó - közösség szociometriai felmérése.

Az elmélet érvényességi területe
Miután szociometriát - annak tesztjellegéből adódóan (kvantitatív kérdőíves kutatás, illetve személyes kérdőíves interjú) - csakis humán egyedek között lehet végezni, a módszer és elméleti háttere kizárólag humán kommunikációra vonatkoztatható, ezen belül is olyan kommunikációs formákra, amelyek csoportokon (vagyis minimum háromfős konglomerátumokon) belül zajlanak. A szociometria egy emberi közösséget vagy ritkább esetben egymáshoz kapcsolódó emberi közösségek rendszerét mindig izolálva, a külvilágtól lehatároltan vizsgál, így komplex hálózatok feltérképezésére csak nagyon korlátozottan használható. Mérei szerint a legnagyobb vizsgálati keret maximum 3-400 fős, az optimális maximum 100-150 fős lehet. A szerző ugyanakkor nem zárja ki azt a lehetőséget a vizsgálatból, amikor a kommunikáció a csoporton belül csak mediatizált, közvetített formában valósul meg.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Méreinél a kommunikáció = közvetlen vagy közvetített emberi kommunikáció, hangsúlyozottan csoportkommunikáció. (Megjegyzendő, hogy a kommunikáció kifejezést meglehetősen ritkán használja, inkább pszichológiai terminusokban beszél a csoporton belüli interakcióról, illetve szimpátiáról.)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
A szociometria a valóságban meglévő társas kapcsolatok lélektani feltérképezésére és grafikus megjelenítésére (leírására) szolgál, tehát leíró jellegű.

A koncipiálásba bevont funkciók
A kommunikáció fátikus funkciója, vagyis a kapcsolattartás motivációja, valamint a konatív (felhívó) és referenciális funkció, mint a másik fél megismerésének eszköze.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A kommunikáció során világosan elkülönülnek a csoport azon tagjai, akiknek legalább egy másik csoporttaggal kölcsönös szimpátiát sikerül kialakítaniuk, és e választás a kérdőívükön megjelenik. A koncipiálás során tehát elkülönül az egész csoport, mint a vizsgálat alapegysége, és a csoport tagjai, mint a vizsgált szerkezet elemei. A harmadikféle elemet a szimpátia-alapú kölcsönös választások és a nyomukban felrajzolható összekötő vonalak jelentik, a negyedikfélét pedig a vonalak alkotta kapcsolati rendszer, illetve ezek alakzatai.

A koncipiálásba bevont színterek
Mint már fentebb említettük, a modell koncipiálása folytán a személyes kommunikáció színtere (a személyes szimpátiák kialakításának színtere) és a lokális színtér (a közösség kommunikációjának kontextusa) jelenik meg.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Személyközi kommunikációról lévén szó, a kommunikáció dinamikáját a közösségbe illeszkedés adja, valamint a kommunikációval elért benyomáskeltés, illetve az így megszerezhető kapcsolati tőke és a személyiséghez minél jobban illeszkedő közösségi szerep betöltése, a személyiséghez minél jobban illeszkedő közösségi pozíció elfoglalása, valamint a marginális helyzet elkerülése.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Mérei gyakorta hivatkozik Jacob Levy Morenóra, a román születésű amerikai pszichiáterre, akinek eredeti ötletéből továbbfejlesztette a szociometria és a szociogram elkészítésének technikáját és felhasználási lehetőségeit. René Zazzo szociálpszichológus, a mikroszociológia elkülönítője szintén nagy hangsúlyt kap a műben. Ami a társelméleteket illeti, a szociometriának nincs sok kapcsolódási pontja rokon elméletekhez, lévén egyedülálló a pszichológiai, szociológiai és kommunikációelméleti kutatási elméletek és módszerek között.

Az elmélet-alkotás célja
A cél meglehetősen praxisorientált: grafikusan megjeleníthetővé tenni a csoportkommunikáció során megjelenő személyes preferenciákat és ellentéteket, s az így kialakított ábrán, táblázatban, vagy más, a közösség szerkezetét szimbolizáló konstrukcióban azonosíthatóvá tenni a közösségben feszülő indulatok, ellentétek és ellenségeskedések okát, majd erre javító javaslatokat tenni és cselekedni a felmérés eredményének megfelelően.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A szociometria a szociálpszichológia, a szociológia és a vezetéselmélet határmezsgyéjén mozog, eredetileg azonban (az említett J. L. Moreno idejében) a pszichoterápiából nőtte ki magát, mint a közösségi identitást feltérképező és erősítő módszer.

Az elmélet háttérdiszciplinái
Pszichológia, szociálpszichológia, pszichoterápia, szociológia, kommunikációelmélet, menedzsmenttudomány, matematika, geometria, statisztika, informatika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Hajtman Béla (1968): Bevezetés a matematikai statisztikába pszichológusok számára. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Höhn, E. - Schick, C. P. (1954): Das Soziogramm. Die Erfassung von Gruppenstrukturen. Eine Einführung für die psychologische und pedagogische Praxis. Testverlag Siegried Wolf, Stuttgart.

Mérei Ferenc (1948): Gyermektanulmány. Új Nevelés Könyvtára 3. Egyetemi Nyomda. Budapest.

Moreno, J. L. (1934): Who shall survive? (Fondaments de la sociométrie). Paris.

Zazzo, René (1949): Sociométrie et psichologie. Cahiers Internationaux de Sociologie, 4. évf. VII. kötet, 43-61. p.

Az összefoglalót készítette: Bokor Tamás,
2008. március 13.