Rivers, William L. - Mathews, Cleve: Médiaetika

A Wild Judit által készített recenzió nagyon jól összegzi mindazt, amit a könyvről dióhéjban tudni kell, ezért néhány kisebb kiegészítés mellett lényegesen csak a bibliográfiai tételek listáját bővítettem.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Médiaetika

Az elmélet érvényességi területe
Nyomtatott sajtó (nagyrészt), elektronikus média (kisebb részt)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Alapvetően leíró, azonban konkrét példákon keresztül mutat be egy-egy jelenséget, ill. ezen példákat a könnyebb érthetőség kedvéért magyarázatként hozza.

A koncipiálásba bevont színterek
Szerkesztőségek (nyomtatott sajtó, televízió, rádió), a közönség (mint egész), politika vizuális kommunikáció, reklám, PR

Az elmélet-alkotás célja
Médiaetikai kérdésekben (stratégiai) döntéshozatali segítséget, egyfajta "hüvelykujj-szabályt" adni a gyakorló újságíróknak.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A könyv az amerikai sajtóviszonyokra reagálva vizsgálja a médiaetika kérdését. Egyszerre vizsgálja a média és a rokon területek (PR, reklám) erősségeit és gyengéit elsősorban az amerikai társadalomban betöltött szerepük szempontjából.
Az amerikai sajtó alappillére az ország alkotmányának első kiegészítése (First Amendment), mely biztosítja a szólásszabadságot. Ez alapján dönthetnek úgy az újságírók, hogy megjelentetnek olyan, a közérdekét szolgáló információt is, mely ellentétben áll az alany személyes érdekeivel.
Mivel az első alkotmány-kiegészítés kizárja, hogy a médiát valamilyen külső szervezet vonja felelősségre a közt érintő információk nyilvánosságra hozatalában, ezért az etikus magatartási normák létrehozásában és számonkérésében egy belső szervezetnek kell(ene) szerepet játszania.
A médiaetikai problémák hátterében normarendszerek ellentéte állhat: a sajtószabadság és a köz(össég) iránti felelősség olykori összeütközése. "A nyilvánosság tagjai tudni akarják, mi történik, de az információt a közösségi kapcsolatok szövetébe helyezve kívánják látni - azokban a kölcsönhatásokban, melyek fontosabbak számukra, mint a médiákkal való kapcsolatuk." (37. oldal) A szerzők e problémakör átfogó feloldásaként tekintenek a felelősségre, mely számukra több, mint a hiteles és pontos tájékoztatás.

Az etikai vizsgálódás tárgyát képező közérdek/magánérdek összecsapásának számos alcsoportja van:

amikor a Forrás (=információ kibocsátója) érdeke az adott információ nyilvánosságra kerülése
amikor a Forrásnak érdekeit sérti valamilyen információ nyilvánosságra kerülése
amikor az Újságíró személyes érdeke valamilyen információ nyilvánosságra kerülése
amikor az Újságíró személyes érdeke, hogy valamilyen információ ne kerüljön nyilvánosságra
amikor a Kiadó/Hirdető érdeke valamilyen információ nyilvánosságra kerülése
amikor a Kiadó/Hirdető érdeke, hogy valamilyen információ ne kerüljön nyilvánosságra

Az etikai problémák kapcsán felmerülő/megvizsgálandó tényezők:

Az újságíró világképét alkotó (elő)ítéletek tudatosítása, távol tartása.
A források véleményének eredete - elfogultság esetén különösen fontos feltüntetni, mivel minden forrásnak megvan a maga indítéka véleményének közlésére.
Tárgyilagosság - törekvés arra, hogy a világról a lehető legpontosabb képet fessék az újságírók. A tárgyilagosság nem pusztán a tények érték - és ítéletmentes közvetítését jelenti, hanem az információk ellenőrzését, több szempontú vizsgálatát.
Szórakoztatás vs. igazság - a közönség figyelméért és a televízióval vívott harcban a szórakoztatási igyekezet hajlamos felülkerekedni a korrekt információ-átadáson.
A nyilvánosság számára sértő információ-szerzési módszerek: szimatolás, információlopás, tolakodás.
A forrás bizalmas kezelésének kérdésköre. "Ahhoz, hogy valaki elutasítsa a forrás megnevezését, bátorságra van szükség, de ahhoz is bátorságra van szükség, hogy valaki elutasítsa bizalmas információk közlését." (122.old)
Ajándékok elfogadása (tárgyi, vagy akár szolgáltatásbeli - mint például, ha a rendőr eltekint a büntetés behajtásától).

A szerzőpáros Ralph Potter, The Logic of Moral Argument c. könyvében felvetett, az erkölcsi kérdések megválaszolására létrehozott ún. Potter Box-ból kiindulva, egy négy elemből álló "döntési fát" kínál arra, hogy a különböző, etikai kérdéseket felvető esetekben az újságírók meg tudják hozni döntéseiket:

1) probléma - a fennálló etikai probléma
2) meggyőződés - mindazon nézetek összessége, melyeket az újságíró magáénak vall, és amelyek befolyásolják a tárgyról alkotott felfogását
3) eredmény - a döntés hatása az etikai probléma alapjául szolgáló ügyben szereplőkre
4) végleges döntés - a várható magatartás igazolása; a döntés hatása az újságíró meggyőződéseire

Etikai problémák természetesen nem csupán az újságírók/források/kiadó/hirdető viszonyokban merülnek fel. Az újság szerkesztője hasonló eldöntendő kérdésekkel találkozik a munkája során, mivel a szerkesztők kapuőri feladatot látnak el, amennyiben rajtuk áll, hogy milyen hírek, információk jelennek meg nyomtatásban.

A szerkesztés - mely többnyire az újságíró által előállított cikk rövidítését jelenti - során fellépő információveszteség mértéke.
Az újságíróhoz hasonlóan a szerkesztőnek is mérlegelnie kell a cikk közlésének előnyeit, a várható károkozás mértékét.

A közérdek/magánérdek konfliktusa a szerzők szerint leginkább a fotóriporterek tevékenységében jelenik meg. Az erős közvetítő értékkel bíró képek - melyek háborúról, halálról, fájdalomról szólnak - ugyan sokat adhatnak egy újságcikk tartalmához, ám a legtöbb olvasói tiltakozás is ezen képekkel kapcsolatosan történik.
Mindemellett a fotóriporterek kapcsán felmerülő egyik legfontosabb etikai probléma a kép manipulálása. "Egy fotoriporteri szemináriumon Észak-Karolinában, egy nagy tapasztalatú fotós azt a tanácsot adta a szerkesztőknek: "Mindig legyen egy összetört tricikli a kocsijuk csomagtartójában. Aztán, ha egy olyan balesetet látnak, amelynek áldozata egy gyerek, felhasználhatják a triciklit, hogy fokozott érdeklődést ébresszenek." (188. oldal)

Megjegyzés
A könyvben a médiaetika tárgya alatt döntően a nyomtatott sajtót érintő kérdésekkel foglalkoznak. Ugyan a könyvben többször is foglalkoznak a televíziós újságírással, de a példák és a vizsgált problémák többsége a nyomtatott sajtóval kapcsolatos. Teszik ezt annak ellenére, hogy a televíziós újságírás a nyomtatotthoz képest más problémákat (is) vet fel, valamint az Egyesült Államokban már a hatvanas évek végén szinte minden háztartásban volt televízió.
A könyv másik érdekessége a nyolcvanas évek egyik jellegzetes problémájának megjelenése: vélhetően a "női térhódítás" és a bontakozó PC-mozgalom (political correctness) alapján íródott "Hogyan írjunk a nőkről" alfejezet. "Ha például egy szakembert keresnek egy adott területen, vagy példára van szükség, hogy egy álláspontot bemutasson, a nőket teljesen természetesen kell említeni - nem mint valami "különlegességet" vagy mint a "női nézőpont képviselőjét". (236.old)
Magyarországi viszonylatban csak korlátozottan hasznosítható a könyv, amely a hazai viszonyokat hol többé, hol kevésbé meghatározó állam-befektető-tulajdonos-közvetített tartalom viszonyrendszer problémáival nem igazán foglalkozik. A könyv olvasását mindemellett olyan fordítási "relikvia" nehezíti, mint a "médiáknak" fordított angol "media" szó.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Edward L. Bernays. The Philosophy of public Relations. Women in Communications, Inc., Professional Papers.

Edwin Emery. Introduction to Mass Communications. New York, Dodd, Mead & company, Inc. 1960

Philip Meyer. Editors, Publishers, and Newspaper Ethics. American Society of Newspaper editors, 1983

Rivers, William L. - Mathews, Cleve: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, 1993 (Eredeti kiadás: Prentice-Hall, 1988)

The Media and the People. New York, Holt, Rinehart & Winston, 1978

William E. Hocking. Freedom of the Press: A Framework of Principle. Chicago: University of Chicago Press, 1947)

What's News: The Media in American Society. San Francisco: Institute for Contemporary Studies, 1981

Készítette: Koltai Andrea
2008. május 12.