Michel Foucault: A szexualitás története. A tudás akarása
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1996

Hozzászólás Németh Mihály ismertetőjéhez

A referátum hűen adja vissza Foucault eredeti intencióit, csak pár helyen érzek szükségesnek korrekciót. A szexuális szubjektum kifejezés helyett pontosabbnak tartanám a szexualitás szubjektumának kifejezését, ugyanis Foucault véleményem szerint elsődlegesen arra keresi a választ, hogy miként képes tematizálódni a szubjektum éppen abban a folyamatban, melyben fokozatosan önmagát látszik felszámolni. A materializmust is erős kifejezésnek érzem Foucault kapcsán, ugyanis az a tudás, amit a diskurzusok alapjának határoz meg nem materiális eredetű. Kétségtelen, hogy Foucault erősen Althusser hatása alatt állt fiatal korában, azonban véleményem szerint a konkrét értelemben vett materializmusig nem jutott el. Az, hogy Foucault elmélete magyarázó jellegű-e ez véleményem szerint nem egyértelműen kijelenthető. Foucault ugyanis finoman dekosntrukciós eszközöket használ, hogy a szubjektum fogalmát a maga töredezettségében előtérbe tudja állítani, pontosabban, hogy a szubjektum problémája a diskurzusok összjátékának hátterébe kerüljön. Igazából Foucault elméletei se nem leíróak, se nem magyarázók, talán a feltáró lenne a legmegfelelőbb kifejezés.