Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása
(Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2003)

Rajkó Andrea recenziójának lektorálása

A szerző (ti.: Danto) mondandóját a legegyszerűbben talán úgy interpretálhatjuk, ha megnézzük, milyen fogalmakat vezet be a művészetfilozófia terepének leírására.

Danto a logikába Frege által bevezetett, majd az analitikus filozófiában és a szemantikában is elterjedt módon használja a jelentés (értelem), jelölet (extenzió) és reprezentáció fogalmait. Terminológiájában a szerző nem egységes, azonban mindenütt rá lehet mutatni, mikor melyik perspektíva szerinti megközelítést alkalmazza.

Ebből következően egyértelmű, hogy Danto logicistának mondható megközelítést alkalmaz, sőt egyértelműen elutasítja a mentalista-pszichologista megközelítést. Úgy látja, hogy a műalkotások definiálása nem történhet a leibnizi azonosságtörvény ellenében, és a megkülönböztetésnek azon módjával rokonszenvez, amely a különbségképzés helyét az intézmény fogalmában keresi.

Ezek alapján Danto az alábbi - talán tipikus - problémákat tárgyalja:

- az extenzionális és a reprezentációs perspektíva mgkülönböztetésének problémája; például A Narcissus és a tükörkép-probléma.
- A reprezentáció problémája önmagában: vagyis Reprezentáció, mint maga az extenzió vs. Reprezentáció, mint az extenzió helyettesítője.
- Az okság problémája az extenzionális és a reprezentációs síkok között.
- A jelentés, vagyis az intenzió problémája.
- Az egzisztenciális állítás problémája a reprezentáció alapján. Itt Danto teljesen átveszi Goodman gondolatait.

Definíciós kísérletek:

- első változatában Danto a wittgensteini 'családi hasonlóság' fogalma alapján próbálja leírni a műalkotások osztályozásának problémáját.
- Második próbálkozásképp egy beszédaktus-elmélen alapuló pragmatikai megközelítést javasol. Ez egyben a reprezentáció létének kritériuma: ti.: egy dolgot a dolognak, mint fizikai tárgynak és értelmezésének együttese tesz reprezentációvá.

Kritika:

Számomra problémát okozott, hogy Danto műve - ha mint konceptuális analízisre tekintek rá - semmilyen újdonságot nem tartalmazott a (logikai) reprezentációelmélet korábbi szövegeihez képest. Ugyanakkor jóindulattal sem tekinthető a téma összefoglalásának, mert Danto meglehetős könnyedséggel szemezget Gombrich, Goodman vagy Wittgenstein szövegeiből, vagy a képaktus-elmélet néven címkézhető teória gondolataiból, azonban nem áll össze a dolog rendszerré. Kérdéses számomra, hogy a szerző kiket célzott meg ezzel a könnyvvel, és milyen igénnyel íródott: ugyanis egységes művészetelméletként - én - semmiképp nem tudok rá tekinteni.

Irodalom:

Mindenképp érdemes lenne Dantohoz (netán helyette) elolvasni Goodmantől Languages of art : an approach to a theory of symbols, Hackett Publishing Company, 1976, illetve magyarul ebből részletek olvashatók Horányi Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Ugyanebben a válogatásban megtalálható a Gombrichtól átvett gondolatok többsége, valamint a képaktus - elmélet (színvonalasabb) bemutatása (Searle, Kjorup). A Danto által bevezetett pragmatikai definícióhoz pedig érdemes elolvasni egy hasonló definíció színvonalasabb kifejtését in.: PETŐFI S. János: A jelentés értelmezéséről és vizsgálatáról. A mondatszemiotikától a szövegszemiotikáig. Tanulmányok.Magyar Műhely, 1994. Ebben a gyűjteményben különösen ajánlható a Megjegyzések Erdély Miklós "Tézisek az 1980-as Marly-i konferenciához" c írásához.

Készítette: Demeter Márton,
2008. június