Észrevételek Zsigmond Andreának

Baudrillard, Jean: A szimulákrum elsőbbsége

című recenziójára

Az Andrea beszámolóját egy, a Baudrillard-szövegből származó példával és annak magyarázatával egészítem ki. Baudrillard szerint, ha a reálist a reális jelei váltják fel, akkor a művi képmás nem válik már megkülönböztethetővé a valóditól, és ez a szimulációs folyamatok elkülönítésének, felismerésének lehetetlenségéhez vezet. Ez jelenti nála a szimulákrumok elsőbbségét. Baudrillard többek között azt hozza fel példának, hogy ha ál-bankrablást színlelünk (nagy felhajtással, hatástalanított fegyverekkel, biztonságos túszejtéssel - törekedve arra, hogy a jelek szintjén minél közelebb kerüljünk a valódi bankrabláshoz), akkor annak ellenére, hogy mi mindezt csak szimulációnak szánjuk, a reakció a bankrablást elszenvedők (biztonsági őr, hivatalnok, ügyfél) részéről ugyanaz lesz, mintha igazi bankrablás áldozatai lennének. Az ál-jeleket nem fogják tudni elkülöníteni a valós elemektől (a rendőr esetleg lőni fog, a túsz elájul), ezért mi is, akik a szimulációt kezdeményeztük akaratlanul is a valóságban fogjuk találni magunkat. Baudrillard szerint e szimulációs folyamatok elkülönítésének lehetetlenségében a rend súlya mutatkozik meg, vagyis az, hogy a rend csak a valódit képes érzékelni. Adott a bankrablás mint ál-bűntett: ha valódiként kezelik, akkor vagy jár érte egy enyhe büntetés, mert nem járt semmilyen következménnyel, vagy elítélik mint közrend elleni támadást. De soha nem kezelik úgy, mint szimulációt, mert ez a hatalom számára elfogadhatatlan, mivel a rend a szimulákrummal szemben tehetetlen.

Készítette: Bota Szidónia,
2008. június 4.