Kiefer Ferenc: Jelentéselmélet
Corvina Kiadó, 2007.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Kognitív nyelvészeti orientáltságú jelentéselmélet.

Az elmélet érvényességi területe
Nyelvészet

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Kognitív megközelítés, melynek tárgya a természetes nyelv (és nem általában a szimbólumszkémák). A kommunikációs helyzeteket a természetes nyelv pragmatikai használatában elemzi Austin, Searle és Grice nyomán.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet alapvetően a különböző perspektívák leírását (általában: formális I strukturális I kognitív) tartalmazza, majd a lehetséges alternatívák egymás közti viszonyát magyarázza.

A koncipiálásba bevont funkciók
Szintaktikai, szemantikai és pragmatikai.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Logikai perspektíva szerint: predikátum - extenzió - kijelentés
Nyelvészeti perspektíva szerint: fonémák - morfémák - lexémák - mondat
A kettő összekapcsolása egyrészt az extenziók nevei, valamint az által történik, hogy a kijelentés (log) az, amit a mondat (nyelv) a világról állít.

A koncipiálásba bevont színterek
Az elmélet intenciója szerint bármely színtéren alkalmazható, ahol nyelvi és/vagy kommunikatív kompetenciával rendelkező ágens található.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A jelentés megragadása a szintaktikai, szemantikai és pragmatikai perspektívákon keresztül.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Mondhatni, hogy a könyv érdeme elsősorban az, hogy meglehetősen tág horizontális áttekintést ad azokról az elméletekről, amelyek a jelentés megragadására törekednek. Ezért a munka bemutatásakor elsősorban ezeknek az elméleteknek a részleges felsorolására érdemes vállalkozni.

Az első elméleti keret viszonylag vázlatosan, azonban tág horizontális perspektívában engedi láttatni a logika legkülönbözőbb területeit: így az extenzionális logikán kívül említi az intenzionális logikát, a lehetséges világok szemantikáját, valamint a modális logika különféle kiterjesztéseit. Ide tartozik például a deontikus, episztemikus, alethikus, valamint a kevésbé ismert diszpozicionális, cirkumsztanciális és buletikus modalitások ismertetése. Ugyancsak logikai perspektívából mutatja be az előfeltevések (preszuppozíciók) elméletét, amely talán a könyv leghasznosabb részének tekinthető azok számára, akik a logika iránt inkább érdeklődnek, mint a kognitív nyelvészet iránt. Ide tartoznak az egzisztenciális, a lexikai, a szintaktikai, az univerzális és az idioszinkretikus előfeltevések: utóbbiakról talán ritkábban hallani, mint az előbbiekről.
A második elméleti keret a jelentés fogalmát magán a nyelvi stuktúrán belül igyekszik kimutatni. Ez a strukturális szemantika perspektívája: azt jelenti, hogy egy nyelvi kifejezés jelentése mindazoknak a nyelven belüli viszonyoknak az összessége, amelyekben ez a nyelvi kifejezés részt vesz. Két szó közötti jelentésviszony ily módon a szóban forgó szavakat tartalmazó kijelentések közötti viszonyként jelenik meg. Legalapvetőbb viszonyai a szinoníma, a hiponímia, a hiperonímia, az inkompatibilitás, az ellentmondás és az antinómia a szavak viszonyai között, valamint a mondatok viszonyi között ide tartozik a gyenge implikáció, a preszuppozíció és a konvencionális implikatúra.
A harmadik elméleti konstrukció a kognitív nyelvészet perspektívája. E szerint a nyelvi jelentés szorosan összefügg a megismeréssel ( a kognícióval), vagyis azzal, hogy a bennünket körülvevő világot hogyan észleljük, hogy az észlelés eredményeit hogyan dolgozzuk fel, hogyan ábrázoljuk mentálisan. Míg a formális szemantika modelljei általában nem törődnek a pszichológiai realitás kérdésével, a kognitív szemantika a jelentésleírással kapcsolatban megköveteli, hogy a mentális ábrázolást lehetőleg hűen tükröze, hogy pszichológiailag reális legyen. A kognitív szemantika legtöbb meglátása - legalábbis egyelőre - nem ragadható meg formális eszközökkel.

Az elméletek között megjelennek olyanok is, amelyeket a fenti három perspektíva közül több is felhasznál. Ilyen például a szószemantikát vizsgáló komponenses elemzés, valamint a beszédaktus-elmélet. A könyvben alternatív elméletként megjelenik Wierbicka szemantikai modellje, amely megengedi egy nyelvnek, hogy saját metanyelveként reflexíve használatos legyen.

Az elmélet-alkotás célja
A jelentéselméletek interdiszciplináris összevetése.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Nyelvészet.

Az elmélet háttérdiszciplinái
A kognitív tudomány szokásos diszciplínái (talán a filozófia és a neuroscience kivételével): logika, matematika, nyelvészet, pszichológia, computer science.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

KIEFER Ferenc: Aspektus és akcióminőség : különös tekintettel a magyar nyelvre : (eseményszerkezet - mondatszemantika). Akadémiai Kiadó, 2006.

KIEFER Ferenc: Lehetőség és szükségszerűség : tanulmányok a nyelvi modalitás köréből. Tinta Kiadó, Budapest, 2005.

KIEFER Ferenc: Az előfeltevések elmélete. Akadémiai Kiadó, 1983.

Az összefoglalót készítette: Demeter Márton,
2008. június