Elisabeth Chaplin: Sociology and Visual Representation
Routledge, London and New York;1994.

Az adott elmélet szokásos megnevezése
Vizuális szociológia

Az elmélet érvényességi területe
tudományelmélet, művészetelmélet, vizuális kommunikáció (...szerepe a társadalomtudományokban)

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az elmélet az európai szociológia tudományos nyelvének feminista és kritikai elemzését mutatja be, javaslatot téve egy "vizuálisabb" tudományos nyelv kidolgozására.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet tudománytörténeti és módszertani részeket egyaránt tartalmaz, a könyv egyetemi graduális és porsztgraduális képzésben résztvevők számára készült, ezért magyarázó és leíró részeket egyaránt találunk benne.

Az elmélet-alkotás célja:
A könyv célja, hogy értelmezési szempontokat adjon vizuális anyagok (fotók, filmek, képzőművészeti alkotások), összefoglaló néven a képi reprezentációk alkalmazására a szociológiában.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák, Chaplin gondolatmenetének rövid összefoglalása:
Elisabeth Chaplin egy újfajta, a vizualitásra támaszkodó szociológiai tudományos nyelv használatára tesz javaslatot, amiben a képek mellett az írott szövegek vizuális szempontú szerkesztése is fontos elem. Ezek szerint a vizuális szociológia nem képszociológia és nem is művészetszociológia, hanem egy a vizualitásra építő, a vizuális reprezentációkat tudatosan alkalmazó szociológia. Példákat találunk a vizuális anyagok alkalmazására a szociológiai elemzésekben illetve (mint eszközt) illetve az elemzések bemutatásában.
A könyv első része kritikai, elsősorban művészetről szóló elméleteket tartalmaz. Találunk esztétikai, filozófiai, társadalomelméleti és művészetelméleti hivatkozásokat. Kiemelt szerepet kapnak azok az értelmezések, amelyek elhalványítják a választóvonalat a művészeti és nem művészeti célú képi reprezentációk között. Az elméleteken keresztül újraértelmeződik az írott szövegek és a vizuális anyagok viszonya, és használatuknak hagyománya. Chaplin felülírja azt az elképzelést, mely szerint az írott szöveg az elemzés eszköze, a kép pedig az elemzés tárgya.
A könyv második felében a képek, ábrák (reprezentációk) empirikus társadalomtudományi alkalmazásának változását mutatja be, és konkrét példákon keresztül javaslatokat tesz újfajta használatukra. A példák között antropológiai elemzések kerülnek előtérbe, elsősorban a fotógráfia és kutatás viszonya kapcsán. Chaplin bemutatja saját fényképekre épülő projektjét, fotónaplóját. Az újfajta tudományos nyelv ismerete fotók, ábrák, és a tipográfia, szerkesztés alkalmazásának megváltozását is jelenti.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elemzés és az elmélet feminista kritikára épül. A könyv bevezetőjében megkérdőjelezi a beszélt és az írott nyelv "természetességét" (utalva Umberto Eco szóhasználatára), illetve azok hegemóniáját a képek felett.
A szerző által kiemelt elméletalkotók a vizuális szociológia létrejötte szempontjából: Kant, Hegel, Marx, Lukács, Althusser, Gramsci, Hauser Arnold, Max Raphael, Adorno, Walter Benjamin, Herbert Read. Kortársai közül Victor Burgin.

www.ivsa.com - International Visual Sociology Association.

Az összefoglalót készítette: Bálint Mónika,
2008. június