David H. Weaver, Randal A. Beam, Bonnie J. Brownlee, Paul S. Voakes, G. Cleveland Wilhoit:

The American Journalist in the 21st Century
US News People at the Dawn of a New Millenium

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Longitudinális kutatás az amerikai újságírók különböző attitűdjeiről

Az elmélet érvényességi területe
Nyomtatott sajtó, elektronikus média

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró

A koncipiálásba bevont színterek
Szerkesztőségek (nyomtatott sajtó, televízió, rádió, online újságok)

Az elmélet-alkotás célja
A kutatás célja feltárni, hogy az elmúlt 10 évben hogyan változott az amerikai újságírók attitűdje újságíró-etikai, funkcionális kérdésekben, valamint az amerikai újságíró-társadalom társadalmi-demográfiai változásairól képet adni.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A következőkben a könyv egyes fejezetei szerint fogok haladni.

Háttér, mintavétel
A kutatás első adatfelvételét John Johnston végezte el 1971-ben; David H. Weaver és kollegái az ő munkáját folytatták az 1982-83-as és 1992-es, valamint a jelenlegi, 2002-es adatfelvétellel.
A 2002-es kutatásban összesen 1464 újságíró töltötte ki a kérdőívet; az adatfelvétel telefonon keresztül folyt. A mintavétel három lépésből állt: az elsőben készítettek egy listát az összes amerikai, angol-nyelvű médiumról. A másodikban lépésben véletlen mintát vettek ebből, s listát készítettek a mintába került médiumoknál teljes állásban lévő, a tartalom-előállítással foglalkozókról. A harmadik lépésben ezen listából is véletlen mintát vettek.

Demográfiai jellemzők, változások
- Az átlagos amerikai újságíró jellemzően valamilyen napilapnál dolgozik, 40 év körüli, férfi, házas és BA végzettséggel rendelkezik.
- Korcsoportok tekintetében az amerikai munkavállalókhoz képest a 20-24 évesek alul, a 25-34 és 45-54 éves csoportok pedig felülreprezentáltak az újságírók körében.
- A férfi újságírókhoz képest a nők nagyobb arányban tervezik 5 éven belül elhagyni a szakmát.
- A női újságírókat nagyobb eséllyel lehet hírmagazinoknál megtalálni. A 10 évvel ezelőtti állapothoz képest csökkent arányuk a hetilapoknál, a televíziós csatornáknál viszont nőtt.
- Az újságíró-társadalmon belül 1992-höz képest csökkent a protestánsok aránya, a katolikusoké pedig nőtt. A teljes lakosság körében tapasztalható arányokhoz képest a protestánsok alul, a katolikusok és zsidók pedig felülreprezentáltak az újságírók körében.
- Politikai nézeteiket tekintve az újságírók közt nagyobb a magukat baloldali érzelműnek vallók aránya, noha a 10 évvel ezelőtti adatokhoz képest csökkent a bal, és nőtt a jobboldali érzelműek aránya. Emellett elmondható, hogy a szerkesztőségi döntéshozók inkább jobb, a szerkesztőség tagjai pedig inkább baloldali érzelműek.

Iskolai végzettség
- Egyre inkább elvárás a BA végzettség, ezen belül is az újságíró szakirány. Jelenleg az újságírók 40%-ának van valamilyen kommunikációs végzettsége, míg ez az arány 1971-ben 23% volt. Újságíró szakvégzettséggel rendelkezők legnagyobb arányban TV csatornáknál, legkisebben pedig magazinoknál volt 20002-ben.
- Szakmai továbbképzésben a kérdezettek 64%-a vett részt, valamint 77%-uk szeretne a jövőben részt venni ilyenen: többségük újságírói továbbképzésen.

Miért választották ezt a szakmát?
- A nyitott kérdésre adott válaszok alapján az újságírók 4 csoportba sorolhatóak.
1) Az újságírói munka jellegzetességei miatt (40%): írás, emberekkel való beszélgetés, különféle eseményeken való részvétel.
2) Társadalmi-politikai hatásgyakorlás miatt (26%): "..az első sorból követhetem a történelmet" (58. old)
3) Előzetes tapasztalatok miatt (20%): diákújságírói múlt, újságírói végzettség, tanárok, szülők hatása
4) Változatos munka (10%)

Újságírók a munkahelyükről

Autonómia
Az első, 1971-es adatfelvétel alapján készült tanulmány szerint az újságírói autonómiát veszélyezteti, hogy az újságírók többsége nagy és hierarchikus szervezetben dolgozik. Az autonómiát veszélyeztető tényezők azóta szaporodtak:
- a közönség-kutatások annyiban veszélyeztetik az újságírói döntési szabadságát, hogy orientálják a témaválasztást a közönség által kedveltek felé.
- magas profit-elvárások
- az újságírókat és a vállalkozások sajtó-osztályait elválasztó fal erodálódása
- botrány-centrikusság, és az ennek a jegyében az újságírók által kitalált ál-sztorik
- az új technológia által gerjesztett "24-hour news cycle": ennek révén a gyorsaság sokszor fontosabb kritérium, mint az alaposság

A 2002-es kutatásban:
- A kérdezettek 40%-a nyilatkozott úgy, hogy teljes szabadságot élvez témaválasztásban / feldolgozásban
- Az észlelt autonómia mértéke kisebb a nagyobb, hierarchikusabb szervezetekben
- A legnagyobb autonómiát a rádióknál és hetilapoknál dolgozó újságírók érzik
- Az észlelt autonómia mértékére pozitív hatással van a kor és az újságírói tapasztalat: azaz minél régebben van valaki a szakmában annál nagyobb szabadságot élvez a munkájában.

Az észlelt autonómiára legjobban a szervezet mérete (negatív előjel), az újságírói munka jellege (sztár-újságírók, tényfeltárók nagyobb szabadságot élveznek) hat a leginkább. Ezen felül a hírmagazinoknál és TV csatornáknál dolgozók, valamint a kisebbségi újságírók éreznek kevesebb autonómiát.

Az autonómiát korlátozó tényezők négy csoportba sorolhatóak, az újságíróknak az erre a nyitott kérdésre adott válaszai alapján.
1) Külső tényezők - főleg a közigazgatási alkalmazottak jelentik a gátat az információ-áramlásban
2) Szakmai gátak - etikai elvárások, objektivitás-elvárás
3) Kereskedelmi gátak - profit-elvárás, hirdetői nyomás, eszköz-hiány
4) Szerzetei szabályok

A saját szervezet értékelése
- A válaszadók 13%-a szerint a saját szervezete kiváló munkát végez abban, ahogy a közönséget informálja; 7% látta ezt teljesen ellenkezőleg. A hírügynökségeknél és rádióknál dolgozók voltak inkább elégedettek.
- Akik szerint szervezetük jól végzi munkáját, azok leginkább a hírszolgáltatás minőségével, a rendelkezésre álló eszközökkel és az olvasói közönség ismeretével indokolták válaszukat. Akik szerint a szervezet rosszul végzi dolgát, azok a szerkesztőségi erőforrások hiányával, és az alacsony minőségű hírszolgáltatással indokolták válaszukat.

Munkával való elégedettség
- A megkérdezett újságírók 88%-a mondta magát elégedettnek (33% nagyon, 50% összességében elégedett), ami 5 százalékos emelkedés az 1992-es adatokhoz képest. A legmagasabb elégedettségi szint a rádióknál (90%), a legalacsonyabb pedig a hírmagazinoknál (78%) tapasztalható.
- Azok voltak munkájukkal elégedettebbek, akik

- nagyobb szerkesztőségi autonómiát érzékelnek
- szerint szervezetük jól informálja a közönséget
- szerint szervezetükben nemcsak a profit-maximalizálás az elvárás, hanem a jó munka is

- A válaszadók 77%-a szeretne 5 éven belül is a médiában dolgozni; 17 százalék pedig elhagyná a pályát. (1992-ben a pályaelhagyást tervezők aránya 21% volt.)
- A pályaelhagyást tervezők leginkább a hírmagazinoknál dolgozók közül kerülnek ki (21%); legkevésbé pedig a hírügynökségi újságírók közül (4%).
- Nők és kisebbségi újságírók nagyobb eséllyel lehetnek pályaelhagyók.

Szerepek, értékek, etika
Több évtizedes vita, hogy az újságírás az vajon szakma-e vagy sem. Amennyiben az egy szakmához tartozás meghatározása az, hogy létezik egy közös értékrend, úgy jelen kutatás megerősíti azt a korábbi nézetet, miszerint az újságírók közt nincs konszenzus arról, hogymi is az ő funkciójuk.

A kutatás harminc éve alatt többször is tapasztalható volt a szerepek, funkciók hangsúlyának változása, újfajta szerepek megjelenése. A kutatók előzetes várakozásaiban szerepelt az, hogy 1992 óta megváltozhattak az újságírás funkciójáról, szerepéről alkotott vélemények, de nem ennyire.

- A Bush-kormány magas sajtó-támogatottságának fényében érdekes fejlemény a kormány ellenőrzője-funkciónak a magas elfogadottsága (140. old.)
- 1992-höz képest drasztikusan csökkent azok aránya (69-ről 59 százalékra), akik szerint nagyon fontos a gyors hírszolgáltatás
- Szintén nagyon csökkent azok aránya 20-ról 15 százalékra), akik szerint a lehető legszélesebb közönségnek kell szolgáltatni a híreket
- Szintén 10 százalékot csökkent azok aránya (48-ról 39 százalékra), akik szerint a sajtó számára nagyon fontos feladat, hogy teret adjon emberek véleményének.

A 15 itemből álló szerep-változóból, faktor-analízis segítségével négyféle újságírói attitűdöt/funkciót különítettek el a kutatók:
1) Interpretatív - legerősebb, legelterjedtebb funkció, az újságírók 63%-a számára meghatározó ez a funkció
2) Hírterjesztő (disszeminátor) - erőteljesen csökkent ennek a szerepkörnek a fontossága: 1982 és 1992-ben 51% tartotta ezt a fajta hozzáállást fontosnak, míg 2002-ben csak 16%.
3) Bíráló - A korábbiakhoz hasonlóan, továbbra is csak az újságírók kisebbsége tartja fontosnak ezt a fajta szerepet (16%).
4) Mozgósító - 1992-ben még csak keveseknek volt ez fontos, s noha továbbra is kisebbség számára fontos funkció ez, nagyot növekedett a "támogatók" tábora. Ugyanakkor helyesebb lenne ezt a funkciót "public journalism" -nek nevezni (köz-írás). Ez az irányzat a kilencvenes években indult útjára, és máig nagy vitákat vált ki azzal, hogy célja a "nép hangjának" igényeinek beemelése, az "egyszerű" emberek szempontjából való megközelítés, megszólaltatásuk.

Az újságírók többsége - ahogy korábban is - nemcsak egyféle szerepet tart fontosnak.

Az egyes szerep-felfogások profiljai:
- Interpretatív - Inkább magasan képzettek, liberálisok és nagyobb szervezetekben dolgoznak; hiszik, hogy munkájuk befolyásolja a közügyek menetét
- Hírterjesztők - a munkahelyi biztonság számukra fontosabb, szervezetük számára fontos a magas profit, nem szeretnek kiszivárogtatott dokumentumokból dolgozni
- Bírálók - Inkább magasan képzettek, liberálisok és nagyobb szervezetekben dolgoznak, jellemzően a nyomtatott sajtóban; hiszik, hogy munkájuk befolyásolja a közügyek menetét és a közvéleményt
- Mozgósító - jellemzően kisebb, nyomtatott kiadványoknál dolgozó újságírók, szeretnék befolyásolni a helyi közösséget

Etika - információ-szerzési módok megítélése
- A korábbi eredményekhez képest, csökkent a megtévesztő információszerzési technikák (álruha, ál-identitás) elfogadottsága - mely a Watergate-botrány után, a nyolcvanas években nagy népszerűségnek örvendtek -, a rejtett eszközöké (rejtett kamera, mikrofon) erős maradt, valamint a bizalmas dokumentumok (kormányzati, üzleti, személyes) engedély nélküli használatának elfogadottsága is erősödött. Az elmúlt húsz év tendenciái azt mutatják, hogy az agresszívebb információ-szerzési technikákkal elfogadóbbak, a megtévesztőkkel pedig elutasítóbbak lettek az amerikai újságírók. (172. old).
- Egyhangú vélemény az újságírók körében, hogy az informátort, a névtelenséget kérő forrást védeni kell.

Civic journalism (polgári, vagy köz-újságírás) a gyakorlatban
Noha a 90-es évek óta növekedett azok aránya, akik személy szerint a közönség-témák (publik issues) beemelését fontosnak tartják, kérdéses, hogy ez mennyire valósul meg. A kutatás eredményei szerint az újságírók többsége szerint saját szervezetüknek leginkább abban valósítja meg a köz-újságírást, hogy egyre gyakrabban emelnek be hétköznapi embereket a cikkekbe.

Női újságírók
- Szisztematikusan kevesebbet keresnek, mit a férfiak (férfiak fizetésének 81%-t)
- nagyobb arányban vannak hírmagazinoknál, mint hetilapoknál
- kisebb a szerkesztőségben a befolyásuk, mint a férfiaké

Kisebbségi újságírók
- A lakossági kisebbségi-arányokhoz képest az újságírókon belül alulreprezentáltak
- Többnyire fiatalok, nők
- Számukra fontosabb a bíráló újságírói szerep, mint a többség számára

Online újságírók
- Kisebb szabadságot érzékelnek abban, hogy milyen témán dolgoznak
- A hírforrásoktól jobban el vannak szigetelve, mint más típusú újságírók, ugyanakkor erősebben kapcsolatban vannak saját közönségükkel
- Számukra kevésbé fontos a hírterjesztői funkció, és fontosabb az interpretatív.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:
David H. Weaver, Randal A. Beam, Bonnie J. Brownlee, Paul S. Voakes, G. Cleveland Wilhoit: The American Journalist in the 21st Century, Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, 2007

Az összefoglalót készítette: Wild Judit,
2008. január 5.