Paul Virilio: Az eltűnés esztétikája

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Médiafilozófia.

Az elmélet érvényességi területe
A média és a technika (technológia) viszonya, az urbanizálódott globális világ - valamennyi korábbi episztemológiai elmélet megkérdőjelezésével.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Virilio a társadalmi kommunikációt vizsgálja azon keresztül, hogy percepcióinkat, ítéleteinket mennyiben befolyásolják észlelésünk korlátai. Közvetett módon azonban a személyközi kommunikációról is állításokat tesz - hiszen az észlelés / érzékelés aktora az ember, és Virilio-t épp az ember fizikai korlátai, illetve az ember által teremtett, de nem uralt technológia kapcsolata foglalkoztatja leginkább.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Olyan leíró elmélettel van dolgunk, amely elveti az elméleti keretek felállításának konzervatív hagyományát. Virilio maga is "képekben" beszél, kedvelt műfaja a példázat. Módszere az indukció: állításait történeteken, anekdotákon, médiatörténeti eseményeken keresztül világítja meg, olykor a leghétköznapibb alapállásból kiindulva.

A koncipiálásba bevont funkciók
Noha ezek a jacobsoni kategóriák Virilio-ra csak csipetnyi sóval alkalmazhatóak, az indukciós módszerből következően azt mondhatjuk: a referenciális funkcióról van szó, nyilvánvalóan metanyelvi és emocionális mögöttessel.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek

Az idő

- Megélt idő és tényleges idő - a "jelenléthiány" (piknolepszia) jelensége és problémája
- Az egymásutániság és az egyidejűség képi ábrázolása (fotográfia, film)
- Kiszakadás vagy kiszakíttatás az időből (szerzetesek, örök ifjúságra vágyók)
- "El-ragadtatás" az időből (epilepszia, álom) - egy másik valóság (?)
- Látomások, jelenések (tárgyszerűség és idő összerendezése)
- Idő-sebesség- fény összefüggései, a fény, mint metafora (visszautal a sebességre, tovább pedig az időre)

Az emberi érzékelés

- A látás: távolság, perspektíva, materializáció
- Az érzékszervekre gyakorolt tömeghatás: igazság, illúzó, tévedés, megtévesztés, manipuláció
- Az illúzió sóvárgása (mozi, száguldás)
- Mesterséges érzékszervek problémája (szem és felvevőgép)
- Kinematografikus motor
- Technofília és erkölcsi érzék (a katasztrófák élménnyé válnak)

A tér

- A világ meghódítása a távolság legyőzése által
- A sebesség maga a győzelem (az idő és a tér felett, egyben az ismeretlen felett)
- "Technológiai donjuanizmus": a gépek elrablása a nők elrablását váltja fel

A koncipiálásba bevont színterek

- A magánszféra élethelyzetei (ilyen: szerelem, családi mindennapok, étkezés, autóvezetés, gyerekkor, öregedés)
- Nyilvános és közösségi cselekvések (moziba járás, intézményi neveltetés).
- Társadalmi toposzok (devianciák, nők státusa, szexualitás, nemiség)
- Egyéni sorsok, élettörténetek, különleges emberek (pl. a fényponton visszavonult Howard Hughes milliárdos, Walt Disney).
- Egyes foglalkozásokkal, társadalmi pozíciókkal kapcsolatos szituációk (ilyen: uralkodók és dinasztiák, filmesek és fotográfusok).
- Az állami védelmi funkcióival összefüggő esetek (hírszerzés / háború).
- A média (sztárok, illúziók, minták).
- Irodalmi művek, klasszikusok (mint példázatok)
- A tudattalan világa, a psziché és a mentális defektusok, álom, éberség.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Virilio szerint az információs bomba robbanását nem reflektálták a humántudományok - a technológiai gyorsulás ugyanis nem tisztán technikai kérdés. "(...) az ember elérte azt a sebességet, amelyik jóval meghaladja saját információfelfogó, tehát döntéshozó képességének sebességét." Ezt azt jelenti, hogy nem csupán az észleléssel kapcsolatos fogalmainkat kell újrarendeznünk, hanem a társadalom, a közösségi lét legmélyebb struktúráin túl a természet törvényeiként elfogadott axiómákat is át kell világítanunk és sorra megvizsgálnunk az evidenciának gondolt princípiumok érvényességét (Mi a nőiség? Mi a valóság? Mi a mozgás? Mi az egyidejűség? Etc.)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Noha Virilio az európai szellemtörténeti, filozófiai hagyományhoz ezer szállal kötődik (elsősorban azért, mert felülírni szándékozik azt), közvetlen szellemi elődjének hagyományosan Walter Benjamint tekintik. Hozzá hasonlóan a műalkotás létrejöttével az érzékelés rendjében bekövetkezett szakadás érdekli. A kettejük munkássága között eltelt fél évszázad azonban elméleti alapállásukban is jelentős távolságot jelent: míg Benjamin a filmet (mozgóképet) az ember természetes érzékelése elleni attaknak tekinti, Virilio már a természetes érzékelésformákhoz sorolja, akárcsak az emberi látást vagy a festészetet. A valódi szakadékot Virilio az elektronikus továbbítás (később: a digitalizáció) megjelenésében azonosítja.

Az elmélet-alkotás célja
A tér és idő hagyományos szemléletének teljesen új megközelítése. A mindennapi tapasztalat kérdőre vonása, az érzékelésről alkotott fogalmak újragondolása.
Egy posztmodern metafizika szükségességének posztulálása.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Médiaelmélet, filmesztétika, művészetpszichológia, filozófia (mutatis mutandis).

Az elmélet háttérdiszciplinái
Episztemológia, fenomenológia, magatartástudományok, fizika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Paul Virilio írásai magyar nyelven:

- Az eltűnés esztétikája (Balassi kiadó, Budapest, 1992.)
- Tiszta háború (Balassi kiadó, Budapest, 1993)
- Az információs bomba (Magus, Budapest 2002)
- Háború és televízió (Magus, Budapest 2003)

Angolul hozzáférhető (forrás: Wikipédia)

- The Original Accident. Cambridge: Polity, 2007
- City of Panic. Oxford: Berg, 2005.
- The Accident of Art. (with Sylvére Lotringer) New York: Semiotext(e), 2005.
- Negative Horizon: An Essay in Dromoscopy. London: Continuum, 2005.
- Art and Fear. London: Continuum, 2003.
- Unknown Quantity. New York: Thames & Hudson, 2003.
- Ground Zero. London: Verso, 2002.
- Desert Screen: War at the Speed of Light. London: Continuum, 2002.
- Crepuscular Dawn. New York: Semiotext(e), 2002.
- Virilio Live: Selected Interviews. Edited by John Armitage. London: Sage, 2001.
- A Landscape of Events. Cambridge: MIT Press, 2000.
- The Information Bomb. London: Verso, 2000.
- Strategy of Deception. London: Verso, 2000.
- Politics of the Very Worst. New York: Semiotext(e), 1999.
- Polar Inertia. London: Sage, 1999.
- Open Sky. London: Verso, 1997.
- Pure War. New York: Semiotext(e), 1997.
- The Art of the Motor. Minneapolis: University of Minnesota Press, 1995.
- The Vision Machine. Bloomington: Indiana University Press, 1994.
- Bunker Archaeology. New York: Princeton University Press, 1994.
- The Aesthetics of Disappearance. New York: Semiotext(e), 1991.
- Lost Dimension. New York: Semiotext(e), 1991.
- Popular Defense and Ecological Struggles. New York: Semiotext(e), 1990.
- War and Cinema: The Logistics of Perception. London: Verso, 1989.
- Speed and Politics: An Essay on Dromology. New York: Semiotext(e), 1977 [1986]

Az összefoglalót készítette: Mihalik Judit,
2008. január 10.