Karl Erik Rosengren: Kommunikáció

"Rosengren könyve ... árnyalt bevezetést nyújt a kommunikáció tudományába... ...egységes szemléletben mutatja be a tudományos kutatások eredményeit a személyközi kommunikációban, a csoport- és inézménye kommunikációban, a tömegkommunikációban és a nemzetközi színterű kommunikáció sajátosságaiban. Áttekinthető, jól kereshető szerkezetével és tiszta, világos szövegezésével méltán lett népszerű tankönyv..."

A könyv borítóján található ajánlóból idézett gondolatok találóan jellemzik a kötetet. Valóban, a könyv átfogó képet kíván adni a kommunikációról, azonban ez sokszor az egyes társtudományokban kevésbé járatos olvasó számára túlságosan elnagyoltnak tűnhet. Amennyiben az olvasó már rendelkezik alapvető pszichológiai, szociológia, interkulturális,- valamint közgazdasági ismeretekkel, úgy élvezettel fogja a könyvet végiglapozni. Amennyiben azonban ilyen irányú ismeretei kívánni valót hagynak maguk után, úgy önmagában a könyv nem állja meg a helyét; csak és kizárólag a "fehér foltoknak" történő utánolvasással áll össze egységes egésszé.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A kommunikáció jelensége és diszciplínája

Az elmélet érvényességi területe
- Individuális kommunikáció: belső kommunikáció, személyközi és csoportkommunikáció (Harmadik rész: A kommunikáció szintjei; 4. Fejezet)
- Szervezeti kommunikáció (Harmadik rész: A kommunikáció szintjei; 5. Fejezet)
- Társadalmi kommunikáció, tömegkommunikáció (Harmadik rész: A kommunikáció szintjei; 6. Fejezet)
- Kommunikáció nemzeteke és kultúrák között (Harmadik rész: A kommunikáció szintjei; 7. Fejezet)

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó

Az elmélet háttérdiszciplinái
Történelem, szociológia, pszichológia, szociálpszichológia, biológia

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A könyv átfogó képet kíván adni a társadalmi kommunikáció jelenségeiről. Ennek megfelelően a kommunikáció fogalomtól indulva tágítja az olvasók képét a kommunikáció formáin, funkcióin és szintjein át a nemzetek és a kultúrák közötti kommunikációig. A következőkben a kötet tartalmi struktúráját követve, fejezetről-fejezetre haladva mutatom be a művet.

1. Bevezetés
A kommunikáció nehezen megfogható jelenségét és a körvonalazódó diszciplínát helyezi keretbe a kötet legelején a szerző. A kommunikál szó etimológiai jelentésének levezetése után elhelyezi a kommunikációkutatást a tudományos élet palettáján. Valamint bemutatja a kommunikációkutatás történetét.
A fejezetben bemutatott elméletek/modellek/eljárások:
- Burrel-Morgan-tipológia (Gibson Burrel & Gareth Morgan: A paradigmák tipológiája)
- HÉK (Használat- és élmánykutatás)
- Életmódkutatás
- Befogadáselemzés

2. A kommunikáció formái és funkciói
A könyv második részében a kommunikáció formájának és funkcióinak tanulmányozásáról van szó. Bemutatásra kerülnek a kommunikációs aktus alapvető elemei és funkciói, csakúgy, mint a kommunikációfő szintjei közötti főbb viszonyok, valamint e különböző színtereknek megfelelő kommunikációtípusok általános jellemzői. Továbbá helyet kap a kommunikáció történetének vázlatos ismertetése is.

3. A kommunikáció szintjei
A harmadik fejezet részletesen tárgyalja a kommunikáció négy különböző színterét: az individuális-, a szervezeti-, a társadalmi- és a nemzetközi szinten zajló kommunikációt.

A fejezetben bemutatott elméletek/modellek/eljárások:
- Johari-ablak (Joseph Luft & Harrington Ingram)
- szociometriai eljárások (J.L. Moreno)
- Bales-tipológia (Robert Bales interakció-elemzési modellje)
- gyenge kötések ereje (Mark Granovetter)
- ideáltípusok (Max Weber)
- A diffúzó és az adoptáció folyamata (Rogers)
- tematizáció [agenda setting] (M.E. McCombs & D. Shaw)
- hallgatási spirál (Elisabeth Noelle-Neumann)
- kultivációkutatás (George Gerbner)
- Öffentlichkeit (Habermas-féle nyilvánosság)

4. A kommunikáció jövője
A könyv negyedik részébena "kommunikációs forradalom" kontextusában röviden vázolja a kommunikáció mint általános jelenség és mint tudományterület jövőjét.
A könyvet a kommunikációtudománnyal foglalkozó klasszikus és mai munkákat egyaránt tartalmazó Szakirodalom és Tárgymutató zárja. Ez lehetővé teszi olvasó számára, hogy a kommunikációval kapcsolatos egyes részterületek, elméletek, kutatások stb. hazai- és/vagy nemzetközi szakirodalmát a saját érdeklődés szerint tovább tanulmányozhassa.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Buda B. (2000) A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest, Animula

Császi L. (2002) A média rítusai. Budapest, Osiris - MTA ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport

Gálik M. (1997) Médiagazdaságtan 1-2. Budapest, Aula

Griffin, E. (2001) Bevezetés a kommunikációelméletbe. Budapest, Harmat

Habermas, J. (1993) A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Budapest, Századvég

McLuhan, M. (2001) A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Budapest, Trezor

McQuail, D. (2003) A tömegkommunikáció elmélete. Budapest, Osiris

Mérő L. (1996) Mindenki másképp egyforma. A játékelmélet és a racionalitás pszichológiája. Budapest, Tertium

Perrow, Ch. (1997) Szervezetszociológia. Budapest, Osiris

Pratkanis, A. R. (1992) A rábeszélőgép. Élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével. Budapest, Ab Ovo

Price, K. E. (1998) A televízió, a nyilvános szféra és a nemzetközi identitás. Budapest, Magvető

Az összefoglalót készítette: Koltai Andrea
2007. december 9.