Ligeti György: CSR - Vállalati Felelősségvállalás
(Kurt Lewin Alapítvány, 2007)

Ligeti György könyvének témája a kötet címében olvasható divatos mozaikszó: CSR, azaz a vállalati felelősségvállalás.

A kötet egyrészt a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának kérdésköréhez kapcsolódó alapfogalmakat kívánja tisztázni, másrészt kézikönyvszerűen, egyes szám második személyben, tegeződő stílusban, gyakorlati javaslatokat tesz, amelyeket a cégek kommunikációs vezetői, ügyvezetői alkalmazhatnak, ha olyan vállalattá kívánják formálni szervezetüket, amely felelősen, a környezetére és társadalmi problémákra tekintettel hoz döntéseket.

A fejezetek emellett rendre kitérnek a civil szféra jellemzőire, illetve azokra a problémákra, amelyekre fel kell készülniük a civileknek, ha valóban partnerei kívánnak lenni az üzleti szférának a CSR aktivitások megvalósítása során.

Ligeti György könyvében arra vállalkozik, hogy egy társadalomtudományos alapokon nyugvó keretbe helyezve pontosítson olyan fogalmakat, amelyek ma elsősorban az üzleti kommunikációhoz kötődnek. Ennek a pontosításnak köszönhetően lehet a fogalmakat egy tágabb keretben, helyesen értelmezni. A társadalomtudatos vállalati magatartás nem a törvények ímmel-ámmal való betartását jelenti, hanem egyenesen egy új vállalatszervezetési filozófia, mely eredményeként a cég üzleti sikere is nagyobb eséllyel válik fenntarthatóvá. Ugyanakkor az egyes funkciók tisztázásának köszönhetően sor kerülhet arra is, hogy a valódi kommunikációs szerepek és lehetőségek is megvilágítást kapjanak.

A kötet a fogalmak tisztázásával kezdődik. A Bevezetés és az első fejezet (A felelősségvállalásról) azokat az elvi, etikai alapokat ismerteti, amelyeken a társadalmi felelősségvállalás filozófiája nyugszik. "A cégednek hozzá kell járulnia a demokrácia fennmaradásához, hiszen ez az a közeg, amiben a te vállalatod is működik." A felelős hozzállás része a demokratikus, társadalom- és környezettudatos magatartás. A szerző ennek ismertetése során a társadalomtudomány, a politikaelmélet és a filozófia gondolatait hívja segítségül. A nyugati demokráciát működtető értékek, valamint Kant és Maslow gondolatai mentén bontakozik ki az, hogy a szerző miként látja a vállalatok társadalmi felelősségvállalási tevékenységét adó fő kereteket:

A kötet gondolatmenetének második részében (ez valójában a kötet terjedelmének kétharmadát teszi ki) a szerző négy fejezeten keresztül ismerteti, a cégek miként építhetik be mindennapjaikba a társadalmi felelősségvállalás, a társadalomtudatosság, a környezettudatosság, valamint a fenntartható fejlődés fogalmait.

Összességében Ligeti szerint a felelős vállalati magatartás nem csupán az imázs építés eszköze és nem is egy módja annak, miként tudják a jelentős profittal rendelkező cégek az általuk megtermelt javakat megosztani különböző, "jó ügyért" küzdő csoportokkal. A felelős működés a szerző szerint ennél több, ugyanis egy olyan szemléletmódról van szó, amelynek a vállalat teljes működését át kell hatnia. A jogszerű tevékenység, az alkalmazottak megfelelő munkakörülményeinek megteremtése, az etikus piaci magatartás, ugyanúgy része ennek, mint a profit megosztása a társadalom bizonyos problémáinak megoldása érdekében.

Az egyes fogalmak magyarázata után a szerző egy módszertant kínál az olvasónak, amelynek segítségével a cég teljes tevékenységét áthathatják a fenti értékek, illetve a társaság választhat egy társadalmi problémát, amelynek orvoslásáért harcolni kíván.

A kötet a fogalmak tisztázását, az eszközök majd a módszertan bemutatását követően két momentumot emel ki, amelyek hozzájárulhatnak a felelős vállalati működés megvalósulásához. Egyrészt a szerző a stratégiai tervezés fontosságát hangsúlyozza, másrészt a vállalatok és a civil szféra közötti kapcsolatteremtésnek tulajdonít jelentőséget.

A sikeres CSR tevékenység kulcsa Ligeti szerint a megfelelő stratégiai tervezés, amely a legfőbb vállalati értékeket összegző vállalati alapelv nyilatkozattól, az etikai kódexen keresztül a felkarolni kívánt társadalmi problémákig kijelöli a cég cselekvési, szerepvállalási lehetőségeit és egyben a cselekvési terveket is meghatározza.

Ugyanakkor Ligeti a civil szféra a vállalatok közötti kapcsolatnak is komoly szerepet tulajdonít. Az utolsó fejezetben elébe megy a civilekkel, alapítványokkal kapcsolatos előítéleteknek. Sorra veszi és cáfolja azokat, majd kiemeli a legfontosabb előnyöket, amelyekhez egy nagyvállalat juthat egy non-profit szervezettel kialakított kölcsönös, egészséges munkakapcsolat esetében.

A kötet különösen fontos erénye, hogy a magyar üzleti kommunikációs és marketing szakirodalomra kevéssé jellemző stílusban egyszerre képes elméleti megalapozottságot és gyakorlati szempontból alkalmazható ismereteket hatékonyan átadni. Sőt a kézikönyv jelleget erősítik a közvetlen stílus és a jól áttekinthető, keretesben és egyéb eszközökkel kiemelt szövegek.

Az összefoglalót készítette: Molnár Bálint,
2008. január 10.