Reflexió Szanyi Ágnes recenziójára
Martin Schuster: Művészetlélektan
  Szanyi Ágnes recenziója alapos, átfogó; annak ellenére, hogy a választott mű 
  meglehetősen nagy terjedelmű, a megjelölt szakterület egészét átfogó, a művészetlélektan 
  problémafelvetéseit széles spektrumban elemző. Így csupán az általam érdekesnek/fontosnak 
  vélt kiegészítésekkel reagálnék munkájára.
  Schuster mind a teoretika, mind az empíria felől alaposan körüljárja a kijelölt 
  témákat. Vizsgálódásait rengeteg hasonló kutatás eredményeinek ismertetésével 
  illetve kritikáival bővíti, hasonló témakörök analizálásával mélyíti elemzéseit. 
  Ugyanakkor az egyes témakörök, fejezetek végén nem mindig kapunk - bár lehet, 
  hogy nem is várható - egyértelmű megállapításokat, magyarázatokat a felvetett 
  kérdésekre, problémákra, Így pl. az Esztétikai reakció fejezet, amely 
  nagyrészt annak okát keresi, hogy bizonyos korszakok stílusváltozási mögött 
  miért pont a felsorolt esztétikai preferenciák érvényesülnek, leginkább szintetizál 
  és kevésbé ad visszaigazolásokat, magyarázatokat, megoldásokat. Éppen ezért 
  egyetértek Ágnes azon megállapításával, hogy a szerző "megpróbál magyarázatot 
  adni az esztétikai preferenciák, kulturális és időbeni változásaira és állandóságára", 
  de nem sikerül egyérteműen. A képi ábrázolás és közlés áttekintése valószínűleg 
  lehetetlen vállalkozás abban az értelemben, hogy a művészetlélektan egész területét 
  lefedje. Az alkalmazott fogalomkészlet - amely a pszichológia, esztétika, anatómia, 
  művészetfilozófia stb. területek sajátjai - rendkívül eredményesen segíti az 
  értelmezést azok számára is, akik az érintett szakterület tudományos nyelvezetét 
  nem használják. A felhasznált illusztrációk olykor "elhasználtak", 
  még akkor is, ha abban a témában nehéz lenne novumot találni, pl. Eadweard Muybridge: 
  Galoppozó lovai, amely a fényképezés történetének kezdeti szakaszában 
  fontos szemléltetőanyagnak számított. Schuster munkájának egyik legmeghatározóbb 
  érdeme, hogy a hagyományos pszichológia ún. statisztikai-kísérleti módszereit 
  kritizálja, és olyan területekre is hangsúlyt fektet, amelyhez a kutatók bátortalanul 
  nyúlnak: az elmebetegek művészetére, valamint ehhez társítható zsenialitás vs. 
  téboly némelykor feltételezett közelségének kérdésére.
  Rajkó Andrea
  2008. január