Reflexió Szanyi Ágnes recenziójára

Martin Schuster: Művészetlélektan

Szanyi Ágnes recenziója alapos, átfogó; annak ellenére, hogy a választott mű meglehetősen nagy terjedelmű, a megjelölt szakterület egészét átfogó, a művészetlélektan problémafelvetéseit széles spektrumban elemző. Így csupán az általam érdekesnek/fontosnak vélt kiegészítésekkel reagálnék munkájára.
Schuster mind a teoretika, mind az empíria felől alaposan körüljárja a kijelölt témákat. Vizsgálódásait rengeteg hasonló kutatás eredményeinek ismertetésével illetve kritikáival bővíti, hasonló témakörök analizálásával mélyíti elemzéseit. Ugyanakkor az egyes témakörök, fejezetek végén nem mindig kapunk - bár lehet, hogy nem is várható - egyértelmű megállapításokat, magyarázatokat a felvetett kérdésekre, problémákra, Így pl. az Esztétikai reakció fejezet, amely nagyrészt annak okát keresi, hogy bizonyos korszakok stílusváltozási mögött miért pont a felsorolt esztétikai preferenciák érvényesülnek, leginkább szintetizál és kevésbé ad visszaigazolásokat, magyarázatokat, megoldásokat. Éppen ezért egyetértek Ágnes azon megállapításával, hogy a szerző "megpróbál magyarázatot adni az esztétikai preferenciák, kulturális és időbeni változásaira és állandóságára", de nem sikerül egyérteműen. A képi ábrázolás és közlés áttekintése valószínűleg lehetetlen vállalkozás abban az értelemben, hogy a művészetlélektan egész területét lefedje. Az alkalmazott fogalomkészlet - amely a pszichológia, esztétika, anatómia, művészetfilozófia stb. területek sajátjai - rendkívül eredményesen segíti az értelmezést azok számára is, akik az érintett szakterület tudományos nyelvezetét nem használják. A felhasznált illusztrációk olykor "elhasználtak", még akkor is, ha abban a témában nehéz lenne novumot találni, pl. Eadweard Muybridge: Galoppozó lovai, amely a fényképezés történetének kezdeti szakaszában fontos szemléltetőanyagnak számított. Schuster munkájának egyik legmeghatározóbb érdeme, hogy a hagyományos pszichológia ún. statisztikai-kísérleti módszereit kritizálja, és olyan területekre is hangsúlyt fektet, amelyhez a kutatók bátortalanul nyúlnak: az elmebetegek művészetére, valamint ehhez társítható zsenialitás vs. téboly némelykor feltételezett közelségének kérdésére.

Rajkó Andrea
2008. január