Reflexió Szanyi Ágnes recenziójára
Martin Schuster: Művészetlélektan
Szanyi Ágnes recenziója alapos, átfogó; annak ellenére, hogy a választott mű
meglehetősen nagy terjedelmű, a megjelölt szakterület egészét átfogó, a művészetlélektan
problémafelvetéseit széles spektrumban elemző. Így csupán az általam érdekesnek/fontosnak
vélt kiegészítésekkel reagálnék munkájára.
Schuster mind a teoretika, mind az empíria felől alaposan körüljárja a kijelölt
témákat. Vizsgálódásait rengeteg hasonló kutatás eredményeinek ismertetésével
illetve kritikáival bővíti, hasonló témakörök analizálásával mélyíti elemzéseit.
Ugyanakkor az egyes témakörök, fejezetek végén nem mindig kapunk - bár lehet,
hogy nem is várható - egyértelmű megállapításokat, magyarázatokat a felvetett
kérdésekre, problémákra, Így pl. az Esztétikai reakció fejezet, amely
nagyrészt annak okát keresi, hogy bizonyos korszakok stílusváltozási mögött
miért pont a felsorolt esztétikai preferenciák érvényesülnek, leginkább szintetizál
és kevésbé ad visszaigazolásokat, magyarázatokat, megoldásokat. Éppen ezért
egyetértek Ágnes azon megállapításával, hogy a szerző "megpróbál magyarázatot
adni az esztétikai preferenciák, kulturális és időbeni változásaira és állandóságára",
de nem sikerül egyérteműen. A képi ábrázolás és közlés áttekintése valószínűleg
lehetetlen vállalkozás abban az értelemben, hogy a művészetlélektan egész területét
lefedje. Az alkalmazott fogalomkészlet - amely a pszichológia, esztétika, anatómia,
művészetfilozófia stb. területek sajátjai - rendkívül eredményesen segíti az
értelmezést azok számára is, akik az érintett szakterület tudományos nyelvezetét
nem használják. A felhasznált illusztrációk olykor "elhasználtak",
még akkor is, ha abban a témában nehéz lenne novumot találni, pl. Eadweard Muybridge:
Galoppozó lovai, amely a fényképezés történetének kezdeti szakaszában
fontos szemléltetőanyagnak számított. Schuster munkájának egyik legmeghatározóbb
érdeme, hogy a hagyományos pszichológia ún. statisztikai-kísérleti módszereit
kritizálja, és olyan területekre is hangsúlyt fektet, amelyhez a kutatók bátortalanul
nyúlnak: az elmebetegek művészetére, valamint ehhez társítható zsenialitás vs.
téboly némelykor feltételezett közelségének kérdésére.
Rajkó Andrea
2008. január