Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Tömegkommunikáció elmélete

Az elmélet érvényességi területe
Tömegkommunikáció, írott és elektronikus sajtó (tömegmédia), csoportkommunikáció, személyközi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó

A koncipiálásba bevont színterek
Személyközi-, csoport- és tömegkommunikáció színterei, interperszonális kapcsolatok, család, közösségek, társadalom. Az írott és nyomtatott média (sajtó).

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Szociálpszichológia: a kommunikáció során megvalósuló vagy kialakuló és azt befolyásoló szerepviselkedés, játszmák, hierarchia, a kommunikációt meghatározó hatalmi viszonyok
Szociológia: a kommunikációs zárlat kialakulásának szociológiai hátterei, a különböző kulturális szignálok viszonyainak elemzése
Nyelvészet: nyelvi viselkedés, nyelvhasználat
Politológia: a hatalom síkjainak tömegkommunikációs megnyilvánulásai, a politika és tömegkommunikáció viszonya
Kommunikációelmélet: a tömegkommunikáció verbális, nonverbális és metakommunikációs aspektusai, kódolás és dekódolás, a befolyásolás típusai

A koncipiálásba bevont dinamikák
A hatalom síkjai:
A kommunikációs helyzet létrejöttekor azonnal megkezdődik a résztvevők között valamilyen erőrangsor kialakulása, ami a kommunikációban is jelzésre kerül. Kulturálisan és történelmileg kialakult szabályai vannak annak, hogy ezek a hatalmi viszonyok milyen módon nyilvánulnak meg viselkedésünkben és nyelvhasználatunkban.
Az erőnyilvánítás, agressziógesztusok megkülönböztetendők a hatalomkifejezés eszközeitől.
A hivatalos kommunikátortól (tömegkommunikáció) ugyanakkor a közönség közvetítő szerepet vár el ezért mellőznie kell a hatalomjelzések és az alárendelődés-jelzések alkalmazását.
A kommunikációt meghatározó mögöttes hatalom a szellemi, gazdasági, rokoni, kapcsolati, intézményes, referenciális hátteret jelenti.
Még inkább tetten érhető a kommunikációban a társadalmi státuson alapuló mögöttes hatalom. A nyelvi elkülönülés (szókincs, szaknyelv, kiejtés, nyelvhasználat stb.), a tartalmi utalások, királyi többes, szaknyelv használata, utalhat a társadalmi státuszra. A nyelvi elkülönülést a különálló rétegnyelv, idegen nyelv használata, a kiejtés is jelzi. Minél hierarchikusabb egy társadalom annál nagyobb szerepe lehet a különböző rétegek nyelvhasználata közti különbségnek.

A kulturális-műveltségi blokkok síkjai:
Az elitkultúra kommunikációja a bennfentességre utalást, a kultúra folytonosságának biztosítását szolgálja.
Az elitkultúrában a művészeti alkotások a világ modellálói, a problémák leküzdésének eszközei, szemlélete az éppen aktuálisnak elismert szemlélet.

A középkultúrához tartozók célja, hogy maguk körül zárt egyértelműséget teremtsenek, amihez szervesen hozzátartozik az idill szükséglete.
A kommunikációjuk egészét a (belső világ és külvilág) biztonságtörekvés, a közös normák rendszeres visszaigazolása uralja.
A tömegkommunikáció csatornáit a legfontosabb információs csatornának tekinti, a biztonságra törekvésnek ugyanis része a jól értesültség. Az idillre törekvést pedig szintén kiszolgálja a tömegmédia. A tömegkommunikáció mindemellett képes azokat a mintákat közvetíteni, amik a közép felemelkedéséhez adnak iránymutatást.

Az "alsó helyzetűek" kultúrája a mindennapi létfenntartás és újratermelés köré szerveződik.
A tömegkommunikációs üzenetek rendszerint a csoport értelmezése után jut el az egyénhez.
Nyelvezetüket az erős hatások jellemzik, a korlátozott kód (leegyszerűsítések), nyelvi töredezettség, egyenes nyílt beszéd.
Számukra a tömegkommunikációs eszközök gyakorta civilizációs szimbólumok.

A világkép síkjai: a szappanopera és rajzfilm sajátosságait, szociológiai és kulturális hatását mutatja be.

A kódolás és dekódolás pluralizmusa: A tömegkommunikációban a különböző befogadók különböző értelmezési kereteket (frame) hoznak magukkal, ami meghatározza minden üzenet befogadását (dekódolását, interpretálását) meghatározza.
Az azonos tények interpretáció a dekódolás lehetséges variációi.
Egy esemény értékelését (interpretálását) meghatározza, hogy szereplőinek milyen szándékot tulajdonítunk, ennek megfelelően az egyes cselekményeket miből vezetjük le, honnan indítjuk és hova futtatjuk (milyen következményekre számítunk).
A tömegkommunikációban a közlő a főszereplő. A közlők száma, neme, kora, öltözködése, külseje, hogy mit mond el magáról akarva és akaratlan, a közlő környezete és elhelyezése, a háttér, zenei és képi aláfestés, effektusok, kameraállás, nyelvezete. Stílusa lehet tényközlő, barátságos, szenvtelenül hivatalos, érzelmes, patetikus, irodalmi stb., de a stílus képes alakítani a tényt.

Kommunikációs zárlat: a tökéletlen, részlegesen vagy teljesen megszakadt kommunikációt, melyben a lényeges vagy szándékolt üzenetek nem jutnak el a másik félhez.
Kommunikációs zavar akkor jön létre ha, 1, az üzenet nem ér célba 2, nem az jut el a címzetthez ami a közlő szándéka volt 3, vagy legalábbis nem minden jut el belőle. A zaj, sokszor az üzenet részének tűnik ezért sérül a kommunikáció.
Befolyásolás, manipuláció: Manipulációról (mely megkülönböztetendő a minden kommunikációban megvalósuló befolyásolási törekvésektől) olyan kommunikációs helyzetben beszélhetünk, amikor a kommunikáció egyik résztvevőjének, a közlőnek az a célja, hogy a befogadót rávegye valamire, de ezt nem nyílt közléssel teszi, nem azt, nem csak azt vagy nem elsősorban azt mondja, ami közlése valódi célja, hanem olyan implicit információkat rejt el a közleményében, amelyek a befogadó ítéletét az ő céljainak irányába befolyásolják. Létezik valami mellett érvelő és valami szemben hangulatot keltő manipuláció.

A sajtó hatalma: A sajtó közreműködik a politikai és gazdasági manipulációban ugyanakkor képes leleplezni is azt.
Részben a sajtón múlik, hogy milyen közleményeket ad tovább, így szűrő és erősítő berendezésként működik. Hatalmának egyik fontos eleme normaközvetítő szerepe. Hármas függelem jellemzi: a hatalomtól, a közönségtől és saját belső adottságaitól függ, mégis képes mindegyiküket kontrollálni.
Szimbiózisban él a közvéleménnyel, abból és annak alapján válogat, annak jelzéseit erősíti vagy tompítja. A tömegkommunikáció nagymértékben képes befolyásolni, alakítani a befogadók véleményét, értékeik világképük alakulását.

Az elmélet-alkotás célja
A személyközi kommunikációtól indulva, annak jellegzetességeit a tömegkommunikációnak megfeleltetve mutatja be a tömegmédia működését, szereplőit, üzeneteinek (közleményeinek) fajtáit, kódolásukat, dekódolásukat és hatásukat.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Szecskő Tamás: A tömegkommunikáció társadalmi hatásai. Bevezetés a tömegkommunikáció szociológiájába, Oktatáskutató Intézet Gondolat, 1994

Ogilvy, David: A reklámról, Park, 1990

Pléh Csaba-Síklaki István-Terestyéni Tamás: Nyelv, kommunikáció, celekvés I-II, Tankönyvkiadó, 1991

Luhmann, Niklas: Rendszerelmélet, fejlődéselmélet, kommunikációelmélet, Szociológiai füzetek, 42.1987

Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I-II. KjK, 1977

Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Gondolat, 1971

Az összefoglalót készítette: Knapp Ádám,
2008. január 10.