Victor Turner: A rituális folyamat. Struktúra és antistruktúra

A kötet Victor Turner 1966-ban, a Rochesteri Egyetemen tartott Lewis Henry Morgan előadásainak írásos változatait tartalmazza.

Az előadássorozat lényegében három fő tartalmi vonulatot képvisel: az első rész ndembu rítusok (az isoma női termékenységi rítus és a wubwang'u ikerrituálé) részletes leírását és szimbolikus elemzését tartalmazza; a középső rész előadásaiban a szerző bevezeti és elaborálja a communitas fogalmát; végül pedig a communitas, a struktúra és a liminalitás fogalmai mentén mutatja be a státusemelkedés és státusmegfordítás rítusainak természetét, az alázatosság és szegénység vallásait, és kitér a communitas modern társadalmakban megfigyelhető megnyilvánulásaira is.

A három téma közös vezérfonala az az Arnold Van Gennepp átmeneti rítus elméletére támaszkodó szemlélet, melyet Turner a társadalmi működés dinamikáját leíró általánosabb elméletté szélesít ki a közzösség communitas és struktúra aspektusainak megkülönböztetése mentén.

I. (rítus)

A bemutatott elemzésekben Turner a rítust pszichológiai és társadalmi okokra visszavezető magyrázatok helyett a szoros tereptapasztalatok és alapos kikérdezés, a rítus groteszk, abszurd voltának felszámolása, belső logikai összefüggéseinek saját fogalomrendszerén keresztül történő feltárása és a benne rejlő gazdag szimbolika sűrű, elemző leírása, érthető terminusokra való lefordítása mellett kötelezi el magát. A bennszülöttek értelmezéseire erősen támaszkodó elemző leírásokban kiemeli a rituális elemek és szimbólumok sokrétűségét (valamilyen elv húzódik meg bennük, melyet különböző tapasztalatokhoz kapcsolódva többféle jelentésben képviselnek), ambivalenciáját (pozitív és negatív aspektust is hordoznak egyszerre) és kétpolusú voltát (társadalmi és fiziológiai jelentésük van). A rituális folyamat állomásait liminális fázisokként mutatja be, és a jelentések struktúráját bináris oppozíciókon és hármasságokon keresztül, ugyanakkor gazdag és sokrétű összefüggésrendszerben ragadja meg. Az antropológia elméleti hagyományai mellett megközelítése erősen támaszkodik az irodalomelmélet és általában a humán tudományok interdiszciplináris hátterére, és bár a jelen kötetben a színházi terminusokban megfogalmazott analógiákat még óvatosan vezeti fel, az elemzések előrevetítik későbbi munkájában kifejtett társadalmi dráma elméletét. A rítus dinamikáját helyezi fókuszba, mely úgy nyilvánul meg, hogy a társadalmi rend épp 'az őt veszélyeztető potenciák' felszabadítása által, a 'kommunikáció és hatákonyság kettős funkciójával rendelkező' szimbólumok bevonása és 'nyers energiáik' mozgósítása révén erősödik meg.

II. (communitas)

Turner már a rítuselemzésekben kiemeli az 'egalitarizmus erős érzését', mely a rítus során végig jelen van, és azt a meglátását, hogy a rítus valami olyan 'homogén, strukturálatlan egység' kifejezésére ad alkalmat, amely kifejezi a közösség alapértékeit, és meghaladja a belső ellentéteket. A közösségi létezésnek ezt az aspektusát nevezi communitasnak, és a struktúrával szembeállítva, ezek dualizmusán keresztül a társadalmat nem időtlen entitásként, hanem folyamatként magyarázza.

A communitas fogalmát Turner a liminalitásban ragadja meg: a liminális helyzetek azon jellegzetességében, hogy a bennük résztvevő személyek átmenetileg státus, tuljadon és társadalmi szerep nélkül állnak. A tárdsadalom strukturális kötelékei ebben az 'időben és időn kívül' állapotban feloldódnak, ugyanakkor markánsan jelen van a társadalom másik összetartó dimenziója, az 'együttes élet tere'. A társadalom e két dimenziójának egymást követő megtapasztalása a társadalmi folyamat. A két társadalmi tapasztalati formához, a 'kölcsönös kapcsolatok kétféle modalitásához' tartozó, egymást konstituáló ellentéteket Turner a fenti aspektusokon kívül még olyan bináris ellentpárokkal jellemzi, mint az egyenlőség/egyenlőtlenség, meztelenség vagy egyforma öltözet/különböző öltözet, alázat/pozícióból fakadó jogos büszkeség, önzetlenség/önzés, szentség/világiasság, csönd/beszéd, ostobaság/okosság, egyszerűség/bonyolultság, stb. Ezeket az aspektusokat játsszák ki a rítusok a rangok, státusok felfüggesztésével illetve megfordításával, képviselik vallási tanítók és gondolkodók. Rokonságot érez Buber közösség fogalmával, de hangsúlyozza, hogy a communitas nem azonos a durkheimi szolidaritás fogalmával, mely a belső csoport/külső csoport ellentéten nyugszik.

Turner a communitas három válfaját jelöli meg: az egyszeri egzisztenciális vagy spontán communitast, a normatív communitast, mely a spontán communitast az erőforrások mozgósítására társadalommá szervezi, és az ideológiai communitast, melynek megfogalmazásaival az utópisztikus társadalommodellekben találkozunk. A communitas az alacsony státussal, a szimbolikus gondolkodással és a természettel kapcsolódik össze, és a társadalmi struktúra 'köztes helyein' bukkan fel. A társadalmi folyamatokat előrevivő életválságrítusokon és naptári rítusokon kívül a közösség a communitas összetartó erejéhez, a 'gyengék hatalmához' folyamodik krízishelyzetekben is a strukturális kategóriák egyensúlyának visszaállítása érdekében. Buberrel ellentétben Turner úgy látja, hogy a communitas konkrétsága természeténél fogva nem alkalmas az időbeli kontinuitásra, a törvényalkotásra, és az ebből fakadó ellentmondás vezeti az állandósult liminalitást hirdető rendeket, gondolkodókat olyan áthidaló konstrukciók bevezetésére, amilyen a dominium és az usus a tulajdonviszonyok tekintetében.

Modern társadalmakban a communitas inkább mozgalmak formájában jelenik meg, és a struktúra bonyolultságából adódóan nem tud a törzsi társadalmakhoz hasonló módon, a struktúra szerves kiegészítőjeként és kiteljesítőjeként, a gazdasági és társadalmi rendet fenntartó funkcióként működni. Turner szerint ugyanakkor a "társadalmi kapcsolatoknak a modern ipari társadalmakban tapasztalható rugalmassága és mobilitása [...] feltehetően jobb feltételeket biztosít az egzisztenciális communitas létrejöttéhez - még ha csak sok elszórt és átmeneti találkozás formájában is -, mint bármelyik korábbi társadalmi rendszer" (kiemelés tőlem).

Fontosabb hivatkozások:

Buber, Martin (1958): I and Thou. Edinburgh, Clark.

Evans-Pritchard, Edward E. (1965): The Position of Women in Primitive Society. London, Faber and Faber.

Gennepp, Arnold Van (1909): The Rites of Passage. London, Routledge and Kegan Paul.

Goffman, Erving (1962): Asylums. Chicago, Aldine Publishing Company.

Lévi-Strauss, Claude (1964): Le cru et le cruit. Paris, Plon.

A szerzőtől:

Turner, Victor W. (1967): The Forest of Symbols. Ithaca, N. Y., Cornell University Press.

Turner, Victor W. (1974): dramas, Field and Metaphors: Symbolic Action in Human Society. Ithaca, N. Y., Cornell University Press.

Kéri Rita
2008. január 8.