Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia

Kiegészítés Péterfi Rita összefoglalójához

A szerző tágabb kontextusban vizsgálja az adott tudományterületet, lehetőségeihez mérten szelektálva az általa kínált elméleti megközelítésekből. Az összefoglaló Bereczkei munkásságának - ha lehet így definiálni - "érdemi szimpóziuma". A koncipiálásba bevont dinamikák egy sajátos területét a szülői stratégiákkal összefüggésben kiemelném, ez pedig a bántalmazás - kutatások vizsgálatában kimagasló evolúciós magyarázat.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A szülői gondoskodás területén maradva a különböző tulajdonságokkal rendelkező gyerekek iránti eltérő bánásmódot nem lehet kizárólag valamilyen pszichológiai hajlammal vagy attitűddel magyarázni. Az evolúcióbiológia szerint a szülők olyan pszichológiai képességekre szelektálódtak, amelyek segítségével adaptív döntéseket hoznak az utódokra fordítható erőforrások mennyiségéről és időzítéséről. Ezeket a döntéseket alapvetően befolyásolja az utód un. reproduktív értéke, amely viszont lényegesen függ a csecsemők születéskori súlyától, érettségétől és egészségi állapotától. Az anyai viselkedési repertoárnak döntő eleme az a trade-off stratégia, amely a jelenlegi utódra fordítandó szülői gondoskodás szükségessége és az erőforrásoknak a kedvezőbb jövőbeli szaporodáshoz nélkülözhetetlen megőrzése között működik (Chisholm, 1999).

Azt a hipotézist fogalmaztuk meg, hogy a szülők úgy követik hosszú távú reproduktív érdekeiket, hogy csökkentik az alacsony testsúlyú és/vagy koraérett csecsemőkre irányuló ráfordításokat, miközben megőrzik testi és anyagi erőforrásaik egy részét a később születendő gyerek gondozására. Az e modellből származó predikciókat sikerült alátámasztani abban a kutatásban, amely 590 elsőszülött gyerek széles módszertani apparátuson alapuló vizsgálatát tűzte ki célul (Bereczkei, 2001; Bereczkei és mtsai, 2000). Kiderült, hogy az anyák rövidebb ideig szoptatják a testi fejlődésüket tekintve hátrányos helyzetű csecsemőket, mint azokat, akik jobb morbiditási és mortalitási kilátásokkal rendelkeznek. Az első és második gyerek szülése közötti időintervallumot az elsőszülött reproduktív értékéhez igazították: az alacsony testsúlyú illetve beteg gyereket követően hamarabb szülték második gyermeküket, mint abban az esetben, ha az elsőszülött egészséges és normális testi fejlettségű volt. Ráadásul abban a csoportban, ahol az alacsony születési testsúlyból és a koraérettségből származó súlyos betegségek és halálozások az átlagosnál gyakrabban fordultak elő, ez a stratégia nagyobb utódszámot eredményezett; az ilyen anyák fertilitási periódusuk végére átlagosan csaknem két gyerekkel többet szültek, mint a többiek. Más szóval a veszélyeztetett gyerekkel járó reproduktív kockázatot azzal kompenzálták, hogy nagyobb számú csecsemőnek adtak életet gyors egymásutánban. Ez azért is figyelemreméltó, mert miközben számos vizsgálat szerint az anyák gyakran arról számolnak be, hogy koraszülött csecsemőik iránt nagyobb szeretetet, sőt az átlagosnál nagyobb figyelmet tanúsítanak (Barratt és mtsai, 1996), viselkedésüknek úgy tűnik mégis lényeges komponense az az evolúciós stratégia, amely hosszú távú reproduktív érdekeik követését diktálja. (1)

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia: új szemlélet a viselkedéstudományokban (Magyar Tudomány 2002/1.)
http://www.matud.iif.hu/02jan/bereczke.html

Az összefoglalót készítette: Haász Sándor
2007. december 1.