Berne, Eric: Emberi játszmák
Budapest, Háttér Kiadó, 1984.

Bokor Tamás recenziójának lektorálása

● Vélemény:

Tamás bemutatójával nagy vonalakban egyet értek, világosan mutatja be az amúgy elég bonyolult elméleteket elénk táró, leíró jellegű, sok adatot tartalmazó könyvet.

A gondosan felépített vázba néhány kiegészítést tennék, mely a fontosabb gondolatokat részletesebben bemutatja.

A kiegészítések megírásához - mivel tamás gondolatait nem csak a magaméival akartam összehasonlítani -, segítségemre voltak internetes források, úgy mint Berky Tamás dr. klinikai szakpszichológus könyvismertetjei, Otott - Kovács Katalin pszichológus 2001-es szakdolgozatának részletei, és a Wikipédia szabad lexikon.

(A javasolt kiegészítéseket dőlt betűvel olvashatjátok).

A hazánkban megírása után mintegy két évtizedes késéssel megjelent kötetben a szerző arra vállalkozik, hogy megismertesse az olvasót a tranzakcionális analízissel (TA), amely pszichológiai módszer a kommunikáció egyfajta folyamat-felfogásán keresztül magyarázza meg a személyközi érintkezés sajátosságait.

Az elmélet három lépcsőből áll.

1.) Berne először az emberi biológia sajátosságáról ír: minden humán egyednek - ahogyan a többi, törzsfejlődésben magasabb pozíciókban álló élőlénynek is - elemi szükséglete a gondoskodás, a visszajelzések megszerzése a fajtársaktól. Ennek jegyében gyűjt magának ingereket a környezetéből (= stroke), mert ha nem jár sikerrel, biológiai értelemben is elhanyagolódik és elpusztul ("kiszikkad a gerincagya").

Spitz kísérlete bemutatja, hogy ha a csecsemőkkel nem foglalkoznak, először visszamaradnak a fejlődésben, majd pedig megbetegednek, múló pszichózis, átmeneti lelki zavar észlelhető náluk. (ld még Mérey - Binét: Gyermeklélektan). Ezen elmélet továbbgondolása az, hogy a felnőtt társas interakciókban is az emberek „simogatások”-ban részesítik egymást (itt a szót, mint a társas viselkedés alapegységét használjuk. A simogatások cseréje a tranzakció, amit pedig a társas érintkezés egységeként fogunk fel. „Társadalmi szabályaink azonban a simogatásnak gyakran csak absztraktabb módozatait teszik lehetővé, olyanokat, mint például a dicséret, vagy az egyszerű köszönés. Ezek cseréjét Berne tranzakciónak nevezi, tehát amikor elemzésükről olvasunk, máris a hangzatos tranzakcionális analízis tárgykörében vizsgálódunk.” (Berky Tamás klinikai szakpszichológus könyvelemzéséből).

Ha ingeréhségünk és elismeréséhségünk kielégül, előtérbe lép a struktúraéhség a minennapi élet iddőstrukturált, - állandóan az időt hajszoljuk, és teljesítményorientált, azahogy anyagilag programozott.

Mindezen kívűl persze számolnunk kell egy társadalmi programozással is, melyet jómodornak, diplomáciai érzéknek, időtöltésnek is nevezünk.

Az általános programozás gyakran átvált egyéni programozássá, ekkor jönnek létre a surlódások, incidensek.

A társas emberi kapcsolatokat, melyek egy hallgatólagos szabályhoz kötöttek, emberi játszmáknak nevezzük. "A tranzakcióban résztvevő felek általában a kapott simogatások maximalizálására törekednek. Ha mindezt - akár önmaguk előtt is - rejtetten, nyereségvágyból teszik, játszmát játszanak." (Berky Tamás)

Voltaképpen szabadidőnk eltöltése során is kiviláglik játszmákhoz kötöttségünk, szeretjük a társas időtöltéseket (foci, társasjáték, sziklamászás).

Intimitásról akkor beszélünk, amikor az egyéni programozás intenzívebbé válik.

Az idő strukturálásának főbb módozatai: rituálék, időtöltések, játszmák, intimitás, tevékenység. Ezek arra irányulnak, hogy a társas érintkezésből adódó előnyöket mindinkább kiszűrjék, vagyis feszültséget csökkentsenek, ártalmas helyzeteket kerüljünk el, simogatásokat szerezzünk meg, vagy egyszerűen a fennálló egyensúlyt tartsuk meg. Összességében tehát elmondhatjuk, nem mással szemnbesít bennünket a tranzakcionális elemzés atyja, minthogy valódi intimitást nyújtó kapcsolatok helyett különféle pótlékokkal érjük be nap mint nap.
2.) Másodszor: a stroke-ok gyűjtése társas érintkezésekben csúcsosodik ki, amelyeket Berne tranzakciónak nevez. A strukturális elemzés szerint: egy tranzakcióban - most már csak emberi egyedekre szűkítve - legalább két résztvevő fél és azok három-három én-állapota (szülői, felnőtt és gyermeki) vesz részt. A felépített - és nagyban egyszerűsített - modell alapján a dialóguselemek (vagyis a tranzakció legkisebb egységei) lehetnek párhuzamosak, keresztezettek és duplafenekűek attól függően, hogy az egyes ingerek és ingerválaszok melyik beszélő melyik én-állapotát mozgósítják. A kommunikáció során felmerülő problémák jobb megértését segíti elő a tranzakció analízis. A megértés az interperszonális kapcsolatok és a kommunikáció hasznos modellje. Olyan elemzési módszer, amely segítséget ad ahhoz, hogy meghatározzuk azt a pozíciót, amelyből egy másik egyén kommunikál vagy kapcsolódók a kommunikációhoz, és így legyen módunkban eldönteni, hogyan reagáljunk.

A tranzakcióanalízis valójában abból indul ki, hogy mindig különböző "én-helyzetekből kommunikálunk". E három én-helyzet a Szülő, a Felnőtt és a Gyermek, ezek egész életünk során befolyásolják viselkedésünket és együttesen alkotják a személyiségünket összetevő részeket., Életünk minden szakaszában elraktározzuk - Szülő, Felnőtt és Gyermek - élettapasztalatainkat. A legmaradandóbbak általában életünk korai fejlődési szakaszában jelentkeznek vagy életünk valamely fontos eseménye során. A begyűjtött információkat az agy tárolja, majd integráljuk azokat személyiségünk részévé.Ezért, amikor életünk során már megtapasztalt inger hatása alá kerülünk tudat alatt felelevenítődik egy-egy régi emlék Ekkor asszociálunk általában az átélt, rögzített szituációra és viselkedésünk azoknak megfelelően alakul. Senki sem cselekszik vagy létezik állandóan ugyanabban a szerepben vagy helyzetben. A TA-elmélet szerint joggal játszhatjuk a három szerep bármelyikét, ha a körülmények megkívánják, általában azonban az a leghelyesebb, ha felnőttként a Felnőtt szerepet alakítjuk.

Berne tehát a személyiség 3 énjéről beszél s ezeket elemzi:

Gyermek-én:

Amit kora gyermekkorunkban tanultuk, személyiségünk szerves részévé válik.

Amikor érzéseket fejezünk ki - boldogok vagyunk, dühösek, felindultak - személyiségünknek azt a részét használjuk fel, amelyet "gyermeknek" nevezünk. A gyermeki énnek két része van, a lázadó és az engedelmeskedő. Míg az engedelmeskedő gyermek elfogadja más emberek róla alkotott véleményét, ítéletét rosszul érzi magát tőle, bűntudatos lesz. A lázadó gyermek dühös, védekező és vitatkozó.

Szülő-én:

Nevelőink szüleink megfigyeléséből, azonosításából és gyakran utánzásából származik személyiségünk szülői része. Őket nevezzük szupermodellnek. Ennek is két része van,

♥ a kritikus szülő: aki kritikus véleményeket mond a másikról;

♥ nevelő-gondoskodó szülő: pedig személyiségünk érzékeny megértő, gondoskodó része.

Felnőtt-én

Az érzelemmentes gondolkodáshoz kapcsolódik személyiségünk ezen része. Amikor személyiségünknek ezt a részét használjuk, akkor tényszerű kommunikálással és problémamegoldással és foglalkozunk. Ezt "felnőttnek" nevezzük, mert ez az a része személyiségünknek, amelyet leginkább felnőttként használunk.

A kommunikáció kétirányú tranzakció igen hasznos az emberek közötti kommunikálás elemzésében. Ha egy személy felnőttmódon beszél és felnőttmódon reagálnak rá, akkor a kommunikáció valószínűleg sikeres lesz.

Hasonlóan sikeres a kommunikáció, ha az üzenetet küldő személy által megcélzott én-helyzetből érkezik a válasz. Az ilyen tranzakciókat kiegészítő, vagy nem keresztező tranzakcióknak nevezzük.

Ha a válasz abból az én-helyzetből jön, amelyre irányította a beszélő, akkor kiegészítő tranzakciónak nevezzük. Keresztezett tranzakcióról akkor van szó, ha a megcélzott én-helyzet nem az, amelyik válaszol.

Ha a kommunikációk kereszteződnek, akkor a tranzakció leáll, amíg a kiegészítő kommunikációját újra fel nem építi. A sikeres kommunikáció lehetősége viszont jelentősen romlik. A kommunikáció csak akkor kezdődhet újra, ha a tranzakciók újra rendeződnek és kiegészítőkké válnak.

A kommunikáció hatékonyságának javítása érdekében, nem csak az a fontos, hogy felnőtt módon kommunikáljunk, hanem az is, hogy ne feledkezzünk el a rendszeres elismerésről és a visszajelzésről sem. Ezek a pozitív "érintések" fejlesztik az önbecsülést, növelik a motivációt, és elősegítik az együttműködést.

Pozitív érintések:

Legtöbben szeretünk érintéseket (verbális simogatásokat vagy bókokat) gyűjteni. Pl.: "Igazán nagyon érdekes volt, amit mondott." Az érintések fontossága és a kívánt érintések fajtája neveltetésünktől és személyiségünktől függően változó lehet.

Az emberek szeretik és igénylik a pozitív visszajelzéseket, érintéseket, "meleg simoga-tásokat". Ezek elismerik erőfeszítéseiket, biztonságot és megbecsülést sugároznak, növelik az önbecsülést és az önbizalmat.

Negatív érintések:

Pl.: a kritikának, a lebecsülésnek, a gúnyolódásnak éppen ellenkező a hatása, ezért kerülendőek. Egyes emberek azonban néha élvezettel játszanak olyan játékot, amelyben negatív érintéseket gyűjtenek. Az ilyen játékot játszó embernek ennek haszna van számára Pl.: a figyelem magára terelése, valamilyen megjegyzés megtételének a lehetősége. Az ilyen játékokat igyekezzünk mellőzni.

A legnehezebb, amihez időnként alkalmazkod-nunk kell, nem negatív érintések, hanem a "semmilyen érintés". Egy érintésmentes környezet, visszajelzések nélkül csökkenti az önbizalmat és a tevékenység értékét az egyén számára, akár depresszióhoz is vezethet.

Egy negatív visszajelzés jobb, mint egy semmilyen. Könnyebben elviselhető a gyűlölet, mintha átnéznek az emberen.

Legeza Ilona hívja fel könyvismertetőjében figyelmünket a következőkre:

„A jópofa, "blikkfangos" elnevezésű játszmák (bíróság, rabló-pandúr, paraszt, faláb stb.) általános jellemzése és osztályozása után magukat a játszmákat öt csoportba sorolja (életjátszmák, házassági, társasági, szexuális és alvilági játszmák), mindegyiknél röviden rögzítve a játszma "téziseit", célzatát, szereposztását, előnyeit és "antitézisét" (leleplezését).”

(...)

„A második rész mutatja be az ún. játszmákat, amelyeket Berne rejtett tranzakciók folyamatos sorozataként definiál, s amelyek ismertető jegye, hogy mindig rejtettek, mindig "nyereségre" irányulnak, s legtöbbször tisztességtelenek és drámai kimenetelűek, ugyanakkor öntudatlanok.”

3.) Harmadszor: humán kommunikációs szituációkban Berne szerint gyakran előfordul, hogy ún. játszmákat játszanak a felek. E játszmák alapja az, hogy mindegyikük a saját pszichológiai szükségletének megszerzése érdekében különböző nem adekvát tranzakciókba kezd, amelyek eredménye társadalmi probléma lehet (pl. alkoholizmus, szexuális visszaélések, házassági problémák). Ha a TA segítségével sikerül felderíteni, mely mechanizmusok mozgatják a feleket, megfelelő antitézissel pszichoterápia útján javíthatók a deformált viszonyok és viselkedések - véli a szerző, Eric Berne.

„A harmadik rész klinikai anyag alapján próbálja megvilágítani a játszmamentesség, a játszmáktól való megszabadulás előnyeit. Elsősorban gyakorló pszichológusok számára ad sok új, érdekes szempontot, de ajánlom minden művelt, lélektani érdeklődésű olvasónak, aki nem riad vissza a nehezebb olvasmányoktól”.(Legeza Ilona)

A wikipédia így foglalja össze a főbb tudnivalókat:

Emberi játszmák [szerkesztés]

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az emberi játszmák (Games People Play. The Psychology of human Relationships) Eric Berne pszichológus 1964-es sikerkönyve, mely az életet játszmák soraként értelmezi és írja le. Noha a szakmabelieknek szánta, mint segédkönyvet, olvasmányos megfogalmazása és könnyen érthetősége miatt (saját és kiadója legnagyobb meglepetésére) a laikus közönség körében is nagy sikerre és általános ismertségre tett szert, napjainkra pedig a legismertebb pszichológiai könyvek egyike. A könyv maga három részből, azon belül pedig 18 fejezetből áll.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

· 1 Személyiségtípusok

· 2 Játszmaelemzés

· 3 Játszmatár

· 4 Bibliográfia

· 5 Források, külső hivatkozások

Személyiségtípusok

A könyv a társas érintkezést vizsgálja, elemzi és kategorizálja, szinte kivétel nélkül a gyermekkorba visszavezetve mindennek az alapját. Az emberben három személyiségtípust különböztet meg, melyeket mindenkiben meglevőnek nyilvánít, különböző szempontok alapján:

Az első abból indul ki, hogy mindenkinek voltak szülei illetve szülőpótlékai és az ilyesfajta szülő-én viselkedéstípus rögzül az emberben. Ezt Berne „exteropszichikus működésnek” nevezi, vagyis „mindenkiben lakozik egy szülő”.

A második az objektív adatfeldolgozás képességével működésbe hozható személyiségjelek, viselkedések (az adott helyzetben a rendelkezésre álló adatok) alapján körvonalazható, melyet „neopszichikus működésnek” nevez. Jelentését a „mindenkiben lakozik egy felnőtt” mondattal írja le.

A harmadik pedig a korábbi tapasztalatok alapján rögzült jó és rossz beidegződéseket, maradványokat foglalja magába, ez az „archeopszichikus működés”, mely azt jelenti, hogy „mindenkiben van egy gyermek”.

A szerző elkülöníti egymástól a személyiségeket, mert gyakran előfordul, hogy ellentétbe kerülnek egymással, és mert erősen különböznek egymástól. A különbözőségük abban áll, hogy melyiknek milyen feladata van az emberben: A felnőtt a legfontosabb, a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen, adatokat dolgoz fel, számításokat végez, az ember ezek segítségével birkózhat meg sikeresen a külvilággal. A felnőtt dolgozza fel a tapasztalatokat is, valamit kontrollálja a másik két én-állapotot is, a gyermeket, mely az intuíciók, a spontán hajtóerők és az alkotókészség gyűjtőfogalma, valamint a szülőt, amely a valódi apaság / anyaság sikeréért felelős, és bizonyos válaszokat automatikussá tesz, ezzel időt és energiát takarítva meg (ezt nevezik megszokásnak is). A felnőtt ezáltal mentesül az alól, hogy mindenféle apróságban újra és újra döntenie keljen, a fontosabb dolgokra koncentrálhat, a rutint hagyhatja a szülőre. A három személyiségtípus egészséges egyensúlya adja ki a teljes embert, ezért mindhárom nagyon fontos. Ezt egy úgynevezett strukturális diagramban vázolja fel, mely egyben a személyiség teljes diagramja is. Az egyes emberekre vonatkozó személyes diagramot strukturális elemzés révén lehet felállítani.

Játszmaelemzés

Az első rész címe: „Játszmaelemzés”. Ennek első fejezete a strukturális elemzés, mely a fent említett strukturális diagramot hivatott felállítani megfigyelés alapján. A második fejezet a tranzakcionális elemzés mikéntjét foglalja magába, ez a társas érintkezés egységességét vizsgálja, illetve a kommunikáció alapszabályait fekteti le. Ezen szabályok szerint addig folytatódhat egy beszélgetés, amíg a reakciók kiegészítő jellegűek, vagyis elvben akár a végtelenségig. Ameddig a tranzakciók kiegészítő jellegűek, a szabály szempontjából mellékes, hogy két ember kritizáló pletykában (szülő-szülő), valamilyen probléma megoldásában (felnőtt-felnőtt), vagy játékban (gyermek-gyermek) merül el. Ellentétes szabály is van Berne szerint: a kommunikáció keresztezett tranzakció esetén megszakad - ha nem az azonos én-állapotok kommunikálnak egymással.

A harmadik fejezetben („eljárások és rituálék”). Megállapítja, hogy a tranzakciók rendszerint sorban zajlanak le. Ez azt jelenti, hogy bizonyos dolgoknak megvan a maga rituáléja (pl. az udvarlásnak) vagy megvan a maga eljárása (pl. munka). Ezeket nehéz megváltoztatni, de nem lehetetlen. A negyedik fejezet az „időtöltés” címet viseli, melyet szintén kategorizál: férfibeszélgetésre (autók, sport) illetve női beszélgetésre (divat, konyha). A mustrálás a fiatalok jellemző időtöltése, a kor előrehaladtával ez mérlegeléssé válik, jelezve az érett kor beköszöntét. Az időtöltés segít a barátok kiválasztásában, általában tudattalanul, és beleviszi az embert egy adott csoporton belüli szerepbe, melyből az ötödik fejezet, a „játszmák” segítenek kilépni. A játszma mindig egy jó meghatározott cél felé viszi az egyént, nemegyszer ismétlő módon, legtöbbször trükkös lépések sorozata révén, a rejtett cél elérése érdekében. A különbség a játszmák, az eljárások és a rituálék között az, hogy a játszma mindig rejtett jellegű és nyereségvágy jellemzi. Az eljárás lehet sikeres, a rituálé hatékony, az időtöltés hasznot hajtó, és bár mind versengést szül, de mivel mindhárom nyílt, kimenetelük sosem drámai, nincs bennük konfliktus. A játszmák alapvetően tisztességtelenek, kimenetelük nem csupán izgalmas, de drámai jellegű is lehet. Bevezeti a művelet fogalmát, amely egy specifikus tisztázott cél érdekében történő tranzakció. A játszma általában a szülői és a gyermek állapot között játszódik le. A tranzakciókban ez nem feltétlenül a gyermeknevelésre vonatkozik, lehet például egy házasságban is ilyen, ahol a férj (vagy feleség) a zsarnok, a párja pedig gyenge, engedelmeskedő (gyermek). Előnye ennek az, hogy a zsarnok megkapja azt a tiszteletet, ami maga szerint jár neki, de inkább a gyengébb félnek segít, megkímélve őt a félelmeitől (=mihez kezdek egyedül) és magyarázza az alárendelődés szükségességét. Esetenként mazochista hajlam van e mögött. A gyermekek 3-8 éves kor között tudatosan indítanak játszmákat, melyek felnőtt korra féltudatos, vagy tudattalan játszmák kialakulásához vezethetnek.

Játszmatár

A második rész a „játszmatár”. Számtalan játszma létezik és folyamatosan fedeznek fel újabbakat és újabbakat a könyv megírása óta, melyeket addig csak egy valamelyik változatának hittek.

Hatodik fejezet: „életjátszmák”. Normális társadalmi körülmények között minden játszmának fontos, talán döntő hatása van a játékos, játékosok sorsára, mint például az „alkoholista”, az „adós”, a „most rajtacsíptelek, te gazember!”, a „rúgj belém”, az „ennek is te vagy az oka” típusú játszmák, illetve ezek főbb változatai.

Az „alkoholista” és/vagy az egyéb függőségben élő törődésre vágyik, akarja hallani mások véleményét saját magáról és akkor érzi jól magát, ha a saját, vagy valaki más szülő-énje megdorgálja, megdorgálhatja saját gyermek-énjét.

Az „adós” az, aki úgy ad célt az életének, hogy adósságot halmoz fel, melyet aztán törleszt, majd mikor azokon túl van (jelzálog kifizetve, gyermekek kitaníttatva, stb.) az élete céltalanná válik. Rendszerint ekkorra már idős ember, nyugdíjas, akit az államnak kell ellátnia, mely által hitelezővé válik, várja, hogy a társadalom visszafizesse az ő kölcsönét, amit adott. A „most rajtacsíptelek” típus az, aki egy adott szituációban az összes addig felgyülemlett ilyen irányú haragját kiadja magából (mikor a néni abbéli dühében hogy nem adják át neki a helyet a buszon, ami szerinte megilleti, a legfiatalabbat elkezdi szapulni és nagyon eltúlzott következtetéseket levonni) ettől megkönnyebbül, és jobban érzi magát. Élvezte a játszmát.

A „rúgj belém” játékosának modora olyan, mintha egy „kérlek, rúgj belém!” feliratú táblát viselne, mellyel szemben társas interakciói során (szinte) ellenállhatatlan kísértésbe viszi embertársait, hogy belérúgjanak. Mikor előáll eme természetesnek mondható következmény, felteszik a kérdést: „Miért mindig velem történik ilyesmi?”

A „most rajtacsíptelek, te gazember!)” típusú játszmában két szereplő van. A rajtacsípő személyt sokkal jobban izgatja a lefülelés ténye, mint az, hogy ezzel mekkora kárt sikerült elkerülnie, vagy az, hogy milyen szemfüles volt. Itt jogos üzleti vitában szülő (rajtacsípő) és gyermek (lefülelt) vitázik, ahol a szülő sok éves haragját rázúdíthatja a gyermekre, hosszasan kioktatva őt egész életviteléről, illetve levélben, vagy egyéb módon szintén hosszasan becsmérelve a lefülelt személy tisztességét és morálját mindaddig, amíg az bocsánatot nem kér, vagy más módon nem visszakozik. Rendszerint egyáltalán nem emlékszik az eredeti provokációra, de a rákövetkező csatározást (mely nagy élvezetet nyújt számára) viszonylag pontosan fel tudja idézni.

Az „ennek is te vagy az oka” típusú játszma általában házasságban történik, de játszódhat munkahelyen, vagy szülők és gyermekei között is. Az egyik fél nyugalomra vágyik és úgy látja biztosítottnak a másik fél távozását és saját hosszú távú nyugalmát, ha mindenért a másikat okolja. Célja lehet még a felelősség elkerülése, elhárítása is.

A megadott szempontok szerinti szövegelemzés:

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Tranzakcionális analízis, tranzakcióanalízis (a pszichológia TA-ként hivatkozik rá).

Az elmélet érvényességi területe
Pszichológia, pszichiátria, kommunikációelmélet, pszicholingvisztika.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Eric Berne munkája a személyközi kommunikációt vizsgálja, annak is főként a nem mediatizált, vagyis közvetlen emberi kommunikációs változatait.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró elmélettel állunk szemben.

A koncipiálásba bevont funkciók
Berne a személyközi kommunikációt mint tranzakciók (stroke-ok, vagyis ingerek cseréjének) sorozatát koncipiálja. E kétirányú folyamatban elsődlegesen a gondolatok és szavak közti ellentétek foglalkoztatják, ezeket írja le. Módszere - pszichológus lévén - a terápiás megfigyelés és a látottak értelmezése volt.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A szerző felfogása szerint a személyközi kommunikációt az emberi én-állapotok minden emberben azonosítható hármas egysége (szülői, vagy neopszichikus, felnőtt, illetve gyermeki, vagyis archeopszichikus én-állapot) és az említett egységek aktuális szituációtól függően váltakozó dominanciája alakítja. Ha e struktúra találkozik és kapcsolatba lép egy másik ember (hasonló felépítésű) struktúrájával, létrejön a kommunikáció. Ennek a folyamatnak a során (merthogy a kommunikációra folyamatként tekint) létrejöhetnek ún. játszmák, amelyekben a résztvevő felek (ketten vagy többen) saját stroke-jaik megszerzésére törekednek.

A koncipiálásba bevont színterek
Az Emberi játszmák című munka elsődlegesen közvetlen emberi, két személy közötti zajló kommunikációs szituációkat elemez, másodsorban társasági (kettőnél több szereplő részvételével zajló) helyzetekről tesz említést. A felvázolt modell tehát kizárólag humán egyedek dialógusainak leírására és értelmezésére alkalmas, amely dialógusok játszódhatnak akár többszereplős környezetben is.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Első és legfontosabb: a kommunikáció alapmotivációja, a stroke-ok (= "simogatások", verbális vagy érzékszervi visszajelzések, pozitív ingerek, megerősítések) gyűjtése. Azért kommunikálunk, hogy ilyen stroke-okat gyűjtsünk. Ennek szükségszerűségét Berne biológiai okokkal magyarázza. (Gondoskodás hiánya esetén kiszikkad az illető egyed gerincagya, vagyis az elhanyagoltság rövid úton és szükségszerűen halálhoz vezet.)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Lévén a TA pszichológiai elmélet, kapcsolódási pontjai más pszichológiai elméletekkel mutathatók ki. Az NLP (neurolingvisztikus programozás) hívei (pl. Richard Bandler) gyakorta támadják a TA módszerét. Véleményük szerint ugyanis a tranzakcionális kommunikációelemzés, bár képes az emberi viszonylatok patologikus vonásainak felderítésére, nem képes gyógyító módszert adni a páciensek kezébe, míg az NLP szükség esetén meg is tudja változtatni a nem kívánt viselkedést.

Az elméletalkotás célja
Berne szándékai szerint összegyűjtött és rendszerezett megfigyelési és terápiás eredményeket tartalmaz a kötet. Célja, hogy megvilágítsa a láthatóan nem adekvát vagy nem releváns emberi viszonyrendszerek motivációit. (Pl. házastársak veszekedése szülő és gyermek módjára, vagy ügynök és ügyfele beszélgetése, amely két évődő gyermekére hasonlít) A leírásokat kiegészíti az ún. játszmák elemzése, amelyeknél a szerző megadja a leírt játszma antitézisét is.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Pszichoterápia, párkapcsolati terápia, addiktológiai foglalkozások, kezelések, csoportterápia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichológia, játszmaelmélet (matematika), pszichoanalízis, pszicholingvisztika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Berne, Eric (1961): Transactional Analysis in Psychotherapy. Evergreen.

Berne, Eric (1963): The Structure and Dynamics of Organizations and Groups. Pitman Medical.

Mead, George Herbert (1935): Mind, Self and Society. Cambridge University Press.

Mead, Margaret (1951): Growing up in New Guinea. New York - William Morrow and Company.

Jaensch, E. R. (1930): Eidetic Imaginary. New York - Harcourt, Brace and Company.

● Amit hiányoltam Tamás elemzéséből, az a könyv krikiája.

Véleményem szerint roppant érdekes, ám kevéssé a nagyközönség, mint inkább a pszichológusok számára könnyen olvasható és közérthető olvasmány.

A már többször idézett Berky Tamás - maga is szakmabéli - így ír a könyvről:

„A szerző meglátásai rendkívül találóak, így komoly csalódást okoz, amikor helyenként kissé kapkodva, utalásszerűen érinti az aktuális témához kapcsolódó játszmákat és gondolatokat. A nagy horderejű írás további fogyatékossága, hogy a tudatosan használt köznyelvi kifejezések néha a heroikus fordítói igyekezet ellenére is zavaróak ahelyett, hogy közérthetőbbé tennék az érvelést. Mindez azonban messze eltörpül az intellektuális kaland izgalma mellett, melyet például a "Frigid nő", az "Alkoholista" és a többi tömeges méretekben űzött játszma rejtett motiváció-rendszerének megismerése okoz.

Berne a ráismerés öröménél többet is kínál, az elemzések és az antitézisek bemutatásával megkönnyíti, hogy ne csak magunkat, de másokat is letéríthessünk a játszmák kényszerpályáiról. Mielőtt azonban az utóbbi műveletre vállalkoznánk, idézzük magunk elé a szerző figyelmeztetését: nem mindenki, nem minden helyzetben képes az intimitásra. Gyakran a játszmák félmegoldásai is kulcsfontosságúak a lelki egyensúly fenntartásához”.

Berky Tamás