DENNETT, Daniel: Az intencionalitás filozófiája

Lektorálás Haász Sándor recenziójához

Haás Sándor recenziójában a megadott szempontoknak megfelelően végzi el a munka elemzését. Ebben az írásban három dolgot szeretnék mondani, ami inkább tekinthető a fenti szempontok bővítményének, mintsem kiigazításának.

1. Dennett a Dawkins - féle memetika propagátorának is tekinthető, így az egész munkán érezhető az evolutív szemlélet. Kizárólag erre a tényre való tekintettel értelmezhetők a gondolatai úgy, hogy azok legalább a kognitív/kulturális evolúció felfogásának keretein belül relevánsak legyenek. Szerintem egyébként mind a Dawkins, mind a Dennett által képviselt elmélet analógiakényszeres; s mint ilyen, kevés és determinált változókkal dolgozik. Különösen igaz ez Dennett - re, aki Dawkins mellett Dreske és Fodor elméleteiből is felhasználja azokat, - de csak azokat - amelyek beleilleszthetőek evolutív modelljébe (például Fodor esetében a nélkül hivatkozik a modularitásra, hogy jelezné Fodor véleményét a nem-moduláris magasszintű folyamatokról). Érdemes emlékeznünk itt Popperre, aki rámutatott arra, hogy az evolutív modellek ( ha a falszifikálhatóságig letisztítjuk őket ), végül tautológiát eredményeznek. Dennett - nél sincs nagyon másképp: megállapításai vagy kényszeredetten analógiásak (mint például a nyelv vagy a zene evolúciós megközelítésekor :) ), vagy pedig tautologikusak (mint véleményem szerint a származtatott intencionalitás bevezetésénél).

2. Igen érdekes gondolatkísérlet a származtatott intencionalitás bevezetése az elméletbe, amelyre Haász is hivatkozik (mint: intencionalitás hozzárendelése a rendszerhez). Mindazonáltal elgondolkodtató, hogy mit nyerünk vele (nem evolúciós, hanem ismeretelméleti szempontból): ti.: a származtatott intencionalitás vagy intencionalitás, vagy egyszerűen nem intencionalitás. Ez pedig kétségkívül komolyabb dolog annál, mint ami elintézhető lenne a 'származtatott' melléknév bevezetésével, ti.: ontológiai jelentőséggel bír. Például azzal, hogy az intencionalitás egyáltalán megállapítható - e in vitro módon, vagyis extern perspektívából. Ha igen, akkor felesleges a származtatott intenció bevezetése, mert igen/nem alapon a kérdés elvileg eldönthető. Ha nem, akkor megintcsak felesleges különbségtétel, ti.: ha semmiről nem állapítható meg, akkor semminek nincs; ha pedig privát (vagyis csak a sajátoméban lehetek biztos), akkor nekem van, másoknak meg nem tudom, hogy van-e.

3. A könyben sokat foglalkozik az észleléselméletekben is népszerű pattern rekogníció kérdésével. Ezt mint információelméleti kérdést vizsgálja, és ehhez Searle nyomán minden joga meg is van (aki azt írja a Kognitív értelem kritikája c. tanulmányában, hogy gyakorlatilag minden (minden!) tekinthető digitális számítógépnek, ha az, ha nem. ) A mintákkal is valami hasonló a helyzet, a dolog pedig alapvetően tárgyalható egy szokásos kategoriális rendszer keretein belül. Azt viszont nem gondolom, hogy a Dennett - i szinten a 'valóságos - nem valóságos minta' kérdését sikerült volna eldönteni, ti.: a minta felismerésének eredménye egyrészt a közös tudásnak, másrészt a felismerő privát világának függvénye, aki a mintát akár individualizálhatja is. Ez a rendszer pedig szerintem szintén nem vizsgálható 'kívülről', mivel nem minden elemét a vizsgáló tette bele, nincs kimerítő leírása stb., ezért nem ismerheti.

Irodalom:

Dennett cikkei angolul: http://ase.tufts.edu/cogstud/incpages/publctns.shtml

Magyarul:

Pléh Csaba: http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/36/06pleh.htm

Forrai Gábor: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/forraigabor.html

Kampis György: http://hps.elte.hu/~kampis/Publications/Cselekvo.html

Az összefoglalót készítette: Demeter Márton,
2008. január 5.