Rosengren Karl Erik: Kommunikáció

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A kommunikáció. A kommunikáció behatárolhatósága, meghatározásai, jelensége, diszciplínái, szintjei

Az elmélet érvényességi területe

- Kultúra ás társadalom, média és kommunikáció
- Belső kommunikáció
- Személyközi kommunikáció
- Szervezeti és társadalmi kommunikáció
- Tömegkommunikáció
- Kultúraközi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet alapvetően leíró, de magyarázatot is tartalmaz.

A koncipiálásba bevont funkciók
A társadalom- és természettudomány konfliktusában megjelenő
Az emberi kommunikáció tudományos, alapos és szisztematikus vizsgálata

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A könyv általánosságban a jelek és a szimbólumok útján történő kommunikáció, pontosabban az emberi kommunikáció szisztematikus és tudományos vizsgálatával foglalkozik. Alapvetően rendszerező könyv, melyben egységes szerkezetbe foglalja a kommunikációkutatás állomásait, hogy véletlenül se essünk a "diszciplináris csőlátás hibájába". A kutatás határterületei jól nyomon követhetők.
A szerző művében tudása rendszerezésére ösztökéli az olvasót, akinek meglévő és nem szunnyadó szociológiai és pszichológiai alapismereteire épít, mint alapvetően elméleti könyv, mégsem szűkölködik mindennapi életből vett példákban.

Rövid összefoglalás a könyvről:
Az egész életünk során tanulunk. Az új tudáshoz két eszköz kell: következtetés és tapasztalat. Az értelmezéshez pedig fogalmakra van szükségünk. Ehhez különbséget kell tennünk, vagyis konceptualizálnunk kell, meghatározásokra van szükségünk. Minden meghatározás bizonyos dimenzióból érvényes. Ezeket a dimenziókat kombinálnunk kell.
Összehasonlítja a természet- és társadalomtudományi megközelítéseket. Amíg a társadalomtudományokban kifejezetten az emberre figyel, -a humánban a szándék és következmény párosítását konceptualizálja, - addig a természettudományokban az ok-okozat viszonyát feszegeti.
Amíg a természettudomány: empirikus adatok által hipotéziseket, elméleteket ellenőriz, hogy még általánosabb elméletekhez jusson, addig a társadalomtudomány nem ellenőrzi, inkább megérti, s a vágyakat, célokat szemléli. Melyek teljesülnek be, melyek nem valósulnak meg.
A humán az embert, mint egyedet szemlél, akinek akarata, szándéka van - vagyis Szubjektum - alany. A természettudomány egy objektum, melynek tárgya van, amelyet külső, belső erők határoznak meg. "Be kell látnunk, hogy mindkettőre szükség van."

A társadalmat a konfliktus és konszenzus vezérli. Mindkettőre szükség van a kiegyensúlyozott léthez. A társadalommal kapcsolatos fő megközelítések a radikális változás és a szabályozás. Radikális strukturalizmus, radikális humanizmus, funkcionalizmus, interpretatív megközelítés.

Az 1.4. fejezetben rövid történeti összefoglalót hoz a második világháborútól a 90-es évekig terjedő időszak társadalmi megközelítések változása tárgyában. Ma a szubjektivista és objektivista dimenzió mentén van vita, viszont elmosódott a jelentősége a konfliktus és konszenzus határoknak, inkább a szubjektivista és objektivista különbségekre figyelünk. A társadalomra jellemző mind a kettő: konfliktus és konszenzus. És minden egyén objektumként is és szubjektumként is viselkedik. A kommunikáció és politika kérdéskörével is foglalkozik.

A bölcsészet- és társadalomtudományok tipológiája című alfejezetben az atom, molekula, sejt, szerv, organizmus, egyén, csoport, társadalom sorozatból kiindulva jut el a mai tipológiáig, melyeket intézményeknek nevez: gazdaság, vallás, jog, politika kultúra. Itt bejön egy újabb dimenzió: a nyelv, és tömegkommunikáció, melyet szocializációnak hívunk. Ebbe beletartozik a nevelés, képzés, oktatás. A szocializáció minden folyamata kommunikáció révén történik.
A modern társadalomban 8 ágenssel számolunk: család, kortárs csoport, munkahelyi közösség, iskolák, egyházak, törvényességért felelős hatóságok, tömegmozgalmak és média. Ezek általában hierarchikusak: mindegyik kommunikáció és kontroll segítségével működik.

A három dimenzió leegyszerűsítve: Az ember és a természet interakciójából adódó öt szintet, az emberek által a társadalmak építése során létrehozott intézményeket, a társadalmak folyamatos fennmaradásának biztosítása céljából létrehozott intézményeket.
A szerző megállapítja, hogy a három dimenzió nem tartalmazza a teret és időt.
Végül kijelenti, hogy a kommunikációkutatás önálló diszciplináris rangot vívott ki magának. A kommunikációtudomány három különböző felfogása: a szintek, intézmények és a kommunikáció perspektívája

Elméletek és modellek a kommunikációkutatás irányzatában: használat- és élménykutatás, életmódkutatás a médiahasználattal összefüggésben, befogadáselemzés

További fejezetek

A személyközi kommunikáció

Csoportszerkezet

- A csoport kétféle vezetése:
- A differenciálódás és specializáció folyamatai
- Bales interakció-elemzési modellje
- Gyenge kötés
- Szervezetek, csoportok

Az elmélet háttérdiszciplinái
Szociológia, szociálpszichológia, "kommunikációtörténet", antropológia, pszichológia, kémia, fizika, biológia

Készítette: Czékus Jób
2008. január 10.