Észrevételek Zsigmond Andreának a

Szilágyi N. Sándor: A jelentésvilág szerkezete
című recenziójára

Az Andrea recenzióját nagyon röviden példákkal egészíteném ki, mert ezekkel összeolvasva még érdekesebbé válhat az, amit ő a kognitív nyelvészetről Szilágyi N. Sándor alapján összefoglalt.
Szilágyi szerint a nyelvi kategorizáció nyelvspecifikus, nincs általános törvény arra, hogy a különböző nyelveken a dolgok közül melyek lesznek azonos nevűek és melyek nem. Így nincs garancia arra sem, hogy más nyelvben is az lesz a kutya, ami a magyarban. Például a magyarban: kutya (háziállat), prérikutya (rágcsáló), repülőkutya (denevér), földikutya (rágcsáló), fakutya (csizmát lehet húzni vele vagy szántalpakkal felszerelt támlás szék), vaskutya (vasállvány), tűzikutya (szintén vasállvány), de mondjuk, hogy olyan "kutya" voltál emberre is. Nincs még egy nyelv, ahol a kategória központi része (a háziállatot jelentő kutya) ugyanezekkel a metaforikus perifériákkal (a felsorolt többi) rendelkezne. A nyelvi kategóriáknak e metaforikus kiterjesztései teszik sajátossá a nyelvek szemantikai rendszerét.
A nyelvi kategóriák egy hierarchikus rendszert alkotnak és ezek a különböző, a komplexitás alapján elkülönített szintek egymásra támaszkodnak.
Minden név közül a legkevésbé komplexek a személynevek (mert nincs is kategorizáció mögöttük, sok nőt hívnak például Mariskának, de mindegyiket külön hívják annak, nem azért, mert a Mariska-kategória tagjai). A személynevek után a komplexitás alapján az állatokat megnevező kategóriák következnek, a megnevezésésükhöz felhasználjuk már a személynevekről való tudásunkat is (l. mátyásmadár, katicabogár, szentjánosbogár). A növények (amelyek az állatneveknél komplexebbek) elnevezéséhez már nagy mértékben használjuk a komplexitás alsóbb szintjén lévő állatokról és állati testrészekről való tudásunkat is, az 1588 növénynévből 162 esetben (pl. farkasfog, medvetalp, gólyaorr, békalencse, kigyóhagyma stb.). A "csinálmányok" (ember alkotta tárgyak), amelyek a komplexitás szempontjából a következőek a sorban, ugyanúgy támaszkodnak az alsóbb szinten lévő, a kevésbé komplex kategóriákra vonatkozó tudásunkra (pl. testrészneveknek a dolgok részeire való kiterjesztése, a magyar nyelvben egy kancsónak hét testrésze is van: szája, csecse, nyaka, füle, válla, hasa, feneke). Ez minden nyelvre jellemző, de adott nyelven belül nagyon sajátos.
Az állatok, növények, "csinálmányok" olyan kategóriák, amelyek többnyire ránézésre azonosíthatóak, ezeknél bonyolultabbak a ránézésre nem azonosítható kategóriák: a rokonsági elnevezések (kell egy háttértudás ahhoz, hogy be tudjam azonosítani az anyát, az apát, valakinek a fiát, lányát stb.), a funkciónevek (orvos, pap, ezredes, vezér stb., kell egy kulturálisan meghatározott jelzés - egyenruha, jelvény, kitűző - ahhoz, hogy felismerjük), az intézménynevek (a felismerésüket általában egy tábla segíti elő) és az absztraktumok, amelyek kizárólag nyelvi konstruktumok, idakint a világban semmivel nem azonosíthatóak (pl. a nyelv, amiről úgy beszélünk gyakran, mintha valamilyen élőlény volna: nyelv születése, halála, erénye, hajlandósága stb.)

Bota Szidónia,
2008. január 9.