Ervin Goffman a Képi keretekről
In.: A hétköznapi élet szociálpszichológiája (1981)

Munk Vera összefoglalójához

Elmélet: szociálpszichológiai rendszerelmélet - keretelmélet. A fotográfia tipológiája és értelmezési keretei.

Az elmélet érvényességi területe
vizuális antropológia, szociálpszichológia, képelmélet.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
vizuális kommunikáció.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó. A keret-elmélet alkalmazása a fotografikus képek kategóriáinak leírására és azok sajátosságainak meghatározására.
Az értelmezés és definíció kérdését a következőképpen fogalmazza meg: "a kérdés nem az igazából, hogy mi a fénykép, hanem, hogy "minek a képe egy bizonyos fotográfia"

A koncipiálásba bevont funkciók:
Kategorizáció, a keretek elméletének specifikációja a képi keretekre.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:

Keret: társadalmi úton létrejött, társas helyzetekben alkalmazott értelmezési séma, mely valamennyi jelenlévő számára megszabja, hogy mit gondoljon az adott helyzetről
(Csepeli 1997 és 2003)

A képek (a fotográfiai úton előállított kép). ("A képeket - állófotók értelmében véve - két osztályra, a magánjellegű és a közéleti képek osztályára választhatjuk szét")

"A képek magukban foglalják az olyan kétdimenziós ábrázolatok osztályát, melyeket valamilyen rögzített formában készítettek el; (rajzok, festmények, fényképek és azok nyomdai reprodukciói...)"
A "valódi" fényképek meghatározására az adott időszakban használatos hagyományos fotográfiai eljárás leírásán keresztül közelít. (..erős papír egyik oldalán emulzióréteggel...)

Ezen kívül, mindegyik kép értelmezésének esetében, festészeti allegóriával élve, elkülöníti a témát és a modellt (alakot). A magán célra használt képek esetében a téma és modell általában megegyeznek, a reklámfotókon általában nem.

Keret-komplexitás: kép a képben, vagy kép a képről (az eset, amelyen belül egy másik keret is megjelenik.)

A koncipiálásba bevont színterek:

A fotográfia és más képalkotási módok összehasonlítása.

A magán és a közéleti képek vizsgálata és összehasonlítása.

A magán jellegű képeket az ábrázolt személyek maguknak illetve szűk szociális körben történő bemutatásra készítették.

A közéleti vagy nyilvános képek "azok, amelyeket szélesebb közönség megnyerése céljából, olyan névtelen egyének együttese számára készítettek, amelyen belül egymással senkit semmiféle szociális interakció nem kapcsol össze, noha ugyanazon piac vagy ugyanazon politikai uralom részesei, ugyanazon hivatkozási körbe tartoznak."
A sokszorosítás jellemző sajátossága ennek a keretnek, az elkészült fotó valamilyen technikai eljáráson keresztül sokszorosítás után jut el a szemlélőkhöz.

Goffman is utal arra a jelenségre, (ami a XXI. századi technikai lehetőségek ismeretében az olvasóban eleve felmerül,) hogy számos olyan helyzet ismeretes, amelyben a két kategória határai elmosódnak, illetve a képek használatukon keresztül átlépnek az egyik keretből a másikba. A fényképészeti portréfestés műfaját emeli ki, mely "meglehetősen lényeges szociális találmány...minthogy eléggé alacsony és kevéssé védett pontot képvisel azon a válaszfalon, amely egyszerre védi és korlátozza a magánéletbeli személyiséget attól, hogy a közéleti elismerés fénykörébe lépjen."

A koncipiálásba bevont dinamikák:

Magánjellegű képek esetében fontos dinamikák: emlékezés elősegítése, rituális használat - az otthoni ceremoniális élet részei. Önistenítésre adnak lehetőséget a magánjellegű portrék, egy ideális pillanatot rögzítünk, amely sokszor egyben egy szerep "tökéletes" teljesítését is jelzi, ezért gyakran tipikus ábrázolásnak tekinthető. (a viselt öltözék, póz, háttér a szerep teljesítésére utal)

Önazonosság: a magán képeken a szereplők magukat alakítják. Portrék esetében mégis pózolnak
- a reklámfotó bárkit csinálhat a modellből, színpadi szerepalakításhoz hasonlít. A magánkép magával azonosan, mégis "önmagának tetszetős megjelenítésévé alakítja át a modellt."

Nyilvános képek esetében: személyes publicitás megteremtése.

Képek értelmezésében általában szereplő dinamikák:

Értelmezés: - megfejtési képesség - a tanulás útján elsajátított értelmezési kompetencia eredményeként - mondhatjuk, hogy a dolgok (vagy inkább a dolgok egyes aspektusai) végül is olyanok, amilyennek látszani látszanak....

A képek igazságának megítélése központi jelentőségű értelmezésükkor. A modell és a téma kettőségéből kiindulva a következő eseteket különíti el:

1. "ellesett" v. "őszinte" fénykép - olyan modelleket ábrázol, amelyeket nem rendeztünk el előre ... dokumentumokként (adatok rögzítésére) használhatóak. A nézés pillanatában zajló cselekvés, történés figyelhető, szemlélhető meg. Bizonyítékként fogadják el. (de egy kép önmagában nem lehet igaz vagy hamis - Gombrich - a címke, felirat dönti el. A felirat kerettel (frame) látja el a képet. Megmondja, annak mely vonatkozását kell figyelembe vennünk, és milyen fényben kell látnunk... A felirat az értelmezés kontextusának egy darabja. A kontextus más elemei, pedig befolyásolják, hogy hogyan értelmezzük a feliratot.)

2. "koholmányok"...Abból, amit leképeztek, nem lehet helyes következtetéseket levonni arra, hogy mi történt a helyszínen.
Pl. retusált képek, meghamisított képek, megrendezett,

3. "átkulcsolt" Szintén megrendezett, de elismert hogy nem valódi pl. reklám - kereskedelmi realizmus. A téma a lényeg és nem a modell.

A kép témája szerint ezen kívül megkülönbözteti a jeleneteket és a portrékat.
A jelenet - eseményeket jelenít meg, elbeszélésszerű cselekvéseket kell kiolvasnunk, időbeliséget és kontextust képez.
A portrék: olyan - koholt, átkulcsolt, vagy ténylegesen valamit ábrázoló - képek, amelyekről a cselekvés hiányzik. Nem annyira események áramát, mint inkább egy témát mutatnak be.

A jelenetekről megállapítható, hogy - koholt-e, megrendezett-e vagy őszinte.
A portrékról megállapítható, hogy őszinték-e, hűséges-e, hízelgő-e.

Fontos megfigyelni a modellek, témaszemélyek ábrázolását annak ismeretében, hogy viselkedésük a kamera előtt eltérő. Milyen rendszeres eltérések vannak a nyíltan képkészítés céljára kitalált jelenetek és az olyan életbeli jelenetek között, melyeknek résztvevői nem vesznek tudomást arról, hogy fényképezik őket?
Véletlen vagy megrendezett helyzet:

1. kommerciális egyidejűség - (nem realisztikus ábrázolás, együtt szereplés) átkulcsolás, átkulcsolás átkulcsolása.
2. involváltságok struktúrája --- a szociális helyzetek- szereplő involváltságára utal mozdulata, tekintete, (ezt a legnehezebb szimulálni, az adott típusú involváltság megjátszásának feladatában vagyunk involváltak).
3. portrék és jelenetek egybevetése - igazi kapcsolat más fajta elrendeződést, apró mozdulatokat mutat. A kamerán keresztüli betekintés szociális lehetőséget is jelent.

" A fotografikus keret egyik jellemző sajátossága az a lehetőség, hogy a mindennapi élet ábrázolásától eltávolodjon a magas szintű jelképiség felé. - expresszionizmus, ... emblémák fotografikus lenyomata."

Miről tanúskodik a kép?
Valóság leképezése: miként viheti át a fotográfus bármely képre a világ létezésének módját? Az átalakítási mód ugyanis, amelynek segítségével a valóságot képen jelenítjük meg - azaz a fotografikus keret - aligha létezne szabályrendszerként, amennyiben nem volna valamilyen viszony, amelyet az átalakítottról az átalakítás eredményére történő áttérés közben rendszeresen fenntartunk.
Viselkedések ábrázolása fotóval - szabályozott, tanult, rögzült szociális viselkedések. A képek ezáltal élethelyzetek illusztrációi, típusokat, egyedi eseteket rögzítenek, ezáltal jelképekké alakulhatnak.

Fotografikus téveszme - a valóságosságot a megjelenítő erővel, az ideografikus érvényességet a nomotetikus érvényességgel cseréljük fel. (Pillanatról és egyedi esetről van szó, a következtetések és általánosítások már problémát okoznak, ha csak egy-egy képről állapítunk meg valamit.)

Kereskedelmi realizmus - a reklámfotók. A speciális rátekintéssel ajándékoz meg minket, ellesett jelenetek szemlélői lehetünk, a szereplők alkalmanként ezt azzal is erősítik, hogy kitekintenek ránk.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal: szerepelmélettel kapcsolatos annyiban, amennyiben a képek tanúságai lehetnek egy szerepteljesítésnek, illetve a képek értelmezéséhez hozzátartozik (amennyiben emberábrázolást tartalmaznak) a szerepeik értelmezése. Ezt segítik különböző atributumok...

Az elmélet-alkotás célja:
fényképek befogadásának és készítésének társadalmi meghatározottságát tárja fel.

Az elmélet eredeti alkalmazási terep:
vizuális antropológia, művészetelmélet, kommunikáció és média elmélet, reklámokkal kapcsolatos vizsgálatok, vizuális befolyásolás elméletei, média-tervezés.

Az elmélet háttérdiszciplinái:
pszichológiai észlelés-elmélet, szociálpszichológia, szociológia, esztétika, antropológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

1976 Picture Frames. Studies in the Anthropology of Visual Communication 3, 2, 79-91.

1981 Képi keretek. A hétköznapi élet szociálpszichológiája.

Kiegészítő irodalom:

Csepeli György: Szociálpszichológia, 1997, Osiris Kiadó

Az én mediatizálása, 2003, Kritika 2003/2

Az összefoglalót készítette: Bálint Mónika
2007. december 3.