Lázár Judit: A kommunikáció tudománya

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A kommunikációelmélet és diszciplínái

Az elmélet érvényességi területe
A kommunikációelmélet és diszciplínái, kommunikációs modellek, interperszonális kommunikáció, tömegkommunikáció

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
A szerző könyvének elején a kommunikáció tudománya tárgyának meghatározását Chaffee és Berger (1986) nyomán javasolja: " A kommunikáció tudománya a szimbólumok és jelrendszerek létrehozásának, alkalmazásának és hatásainak megértését kutatja igazolható általánosításokat tartalmazó, a létrehozáshoz, az alkalmazáshoz és a hatásokhoz kötődő jelenségek magyarázatát lehetővé tevő, elemezhető elméletek segítségével."

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró és magyarázó is egyben.

A koncipiálásba bevont funkciók:
A kommunikációkutatás történetének, diszciplínáinak és a különböző kommunikációs modellek ismertetése enciklopédikus módon.
.
A koncipiálásba bevont szerkezetek, illetve szerkezeti egységek:
A könyv öt nagyobb szerkezeti egységre tagolódik, melyek szintén tagolva vannak. A könyv szerkezeti felépítése rendszerezett és logikus.

1. A kommunikációkutatás története
Előfutárok:

- Charles Horton Cooley - szimbolikus interakcionizmus
- George HerbertMead - szimbolikus interakcionizmus
- Jonh Dewey - A kommunikáció az emberi kapcsolatok alapját képezi, a társadalmi javak létrehozója, összekapcsolja egymáshoz az egyéneket és lehetővé teszi a közösségi életet

Az alapítóatyák: Laswell, Kurt Lewin, Carl Hovland, Paul Felix Lazarsfeld munkásságának rövid bemutatása. A továbbiakban a szerző a konszolidáció időszakában megjelent jelentősebb művek tartalmát ismerteti (Lazarsfeld-Berelson-Gaudet:The People's Choice 1944, Merton: Patterns of Infulence 1949, Lazarsfeld-Katz: Personal Infulence 1955). A fejezet végén a különböző kommunikációs irányzatokat és modelleket taglalja:

- kulturális elmélet és kulturális imperalizmus
- függőségi elmélet
- technológiai meghatározottság
- agenda- setting
- hallgatás spirálja

2. A kommunikációelmélet kutatásának diszciplínái
A szerző a kommunikációelmélet megközelítései jelzőt használja, és a szociológiát tartja a különböző tudományágak rendező erejének a témát illetően. A fejezet az alábbi négy egységre tagolódik:
2.1. kibernetika (N. Wiener és tanítványa, C. Shannon)
2.2. antropológia (G. Bateson, R. Birdwhistell és E. T. Hall)
2.3. pszichológia

- pszichoterápia (P. Watzlawick, J. Beavin, D.D.Jackson)
- interakcionizmus (E. Goffman)

2.4. szemiológia és strukturalizmus (F. de Saussure, C.S.Peirce, R. Barthes, C. Lévi-Strauss, U. Eco)

3. A kommunikáció folyamata
Ebben a fejezetben a szerző a kommunikáció folyamatát az alábbiak szerint rendszerezi:
3.1. az egyén helye a kommunikációs aktusban
3.2. a személyek közti kommunikáció (interperszonális kommunikáció)
3.3. tömegkommunikáció

4. A kommunikáció útjai
A fejezet elején a szerző a szemiológia újabb aspektusát tárja az olvasó elé, kiegészítve a második fejezetben elhangzottakat. A továbbiakban az üzenetek befogadásához társult technikákat vázolja fel (pl.: írás, könyvnyomtatás, posta, telefon, audiovizuális eszközök, informatika).

5. A kommunikációs modellek
A fejezet elején a szerző a modellek alappillérével ismerteti meg az olvasót, mely szerint a kommunikációs folyamat mindig három alapelem interakciójaként valósul meg: a kibocsátó (1) egy csatornán (2) keresztül üzenetet küld a befogadónak (3).

5.1. Alapmodellek
5.1.1. Shannon és Weaver modellje (1949)
5.1.2. Lasswell modellje (1948)
5.1.3. A kommunikáció általános modellje Gerbner szerint (1956)
5.1.4.Newcomb modellje (1953)
5.1.5. Westley és Mac Lean modellje (1957)
- Riley és Riley modellje (1959)

5.2. Hatásmodellek
5.2.1. Az inger-válasz modell
5.2.2. A "kommunikáció két szakaszának" modellje (1955)

5.3. A hosszantartó hatások modelljei
5.3.1. Agenda-setting modell (1972, McCombs, D. Shaw)
5.3.2. Függőségi modell (1976, Ball-Rokeach, Defleur)
5.3.3. Hallgatás spirálja modell (1974, Noëlle-Neumann)

A koncipiálásba bevont színterek
Interperszonális kommunikáció, tömegkommunikáció

Az elmélet-alkotás célja
A kommunikációkutatás történetének, a kommunikációelmélet diszciplínáinak, a kommunikáció folyamatának és útjának, valamint a legismertebb kommunikációs modellek logikusan tagolt ismertetése.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
A könyv közérthető megfogalmazása lehetővé teszi, hogy a kommunikáció iránt érdeklődők rövid és áttekinthető formában ismerkedjenek meg a témával.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Történelem, szociológia, pszichológia, szociálpszichológia, szemiológia, antropológia, kibernetika
.
Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Judith Lazar, 2004, 100 mots pour introduire aux théories de la communication, Paris, Empecheurs penser en rond / Seuil,

Judith Lazar, 2002, La violence des jeunes. Comment fabrique-t-on les délinquants, Paris, Flammarion,

Judith Lazar, 2002, Les secrets de famille de l'université, Paris, Les Empecheurs Penser en Rond / Seuil,

Judith Lazar ed., 1999, "Repenser la communication", Revue Européenne des Sciences Sociales, Geneve, Droz,

Judith Lazar, 1991, Sociologie de la communication de masse, Paris, Armand Colin,

Judith Lazar, 1988, La télévision : mode d'emploi pour l'école, Paris, Les Éditions ESF,

Judith Lazar, 1985, École, communication, télévision, Paris, PUF,

Az összefoglalót készítette: Csonka-Kovács Abigail,
2008. január 10.