Lanstyák István, Vanconé Kremmer Ildikó (szerk): Nyelvészetről változatosan
Segédkönyv egyetemistáknak és nyelvészet iránt érdeklődőknek

Dolgozatomban a könyv (Nyelvészetről változatosan - Segédkönyv egyetemistáknak és nyelvészet iránt érdeklődők számára Gamma nyelvi iroda - Dunaszerdahely, 2005) recenzálására és néhol nyelvi lektorálására teszek kísérletet.

Az itt megjelenő változat még nem végleges, ugyanis ahhoz, hogy alapgondolatomat, mely szerint a könyvet egyszerre elemzem tartalmilag és formailag, azaz, a tartalomhoz a formát arányítva, legalábbis kétszer, kétfajta szemmel kell végig olvasni a kötetet. Egyszer a nyelvi lektor,  (minimálisan) egyszer pedig mint értelmező kell elgondolkodjam a felkínált tartalmakon.

Jelenleg (2008. január elején) még csak az egyszeri olvasáson és átgondoláson vagyok túl.

A cikkek tanulmányozása közben hol a helyesírási visszásságok ragadták el figyelmemet a tartalomtól, hol pedig a tartalom lebilincselő volta fordította el figyelmemet a helyesírási, nyelvhelyességi hibák gyomlálásáról. Így talán érthető, szemléletmódom miért nem egységes.

Az alábbi - már most is igen terjedelmes - lektorálást tekintsétek tehát még egészen be nem fejezett munka anyagnak, mely azonban a "recenzálás" fogalmát bőven kimeríti.

A tanulmánykötetet igen érdekesnek találom, de néhol, főként a kötet első felében feltűnt a nyelvészettel foglalkozó szakemberek pongyola fogalmazásmódja, helyesírási ügyetlenségeik, mondatszerkesztési hibáik, melyek nyelvészeti tárgyú könyvről lévén szó még inkább sértik az olvasó szemét, hátráltatják az amúgy sem túl egyszerű szövegek megértését.

Az esetenként felfedezett nyelvi hibák korrigálása mellett természetesen törekszem arra is, hogy a fejezetekben leírtakat ismertessem.

Fenyvesi Anna előszava lendületesen indítja a kötetet: a soron következő tanulmányok ígéretei még azt a reményt is fölkeltik, hogy a kiváló szerkesztés eredményeként valami folyamatos elmélkedés épül föl az olvasás során. A bevezetőben olvashatóak szerint modern nyelvészeti megközelítésben írott cikkeket fogunk olvasni az "alkalmazott nyelvtudomány" területéről.

● Helyesírási, nyelvhelyességi észrevételek:

Az egyetlen kellemetlen meglepetés mindjárt az írás elején az első bekezdést lezáró, helytelen névutó:…" feltételeznének tőle" - véleményem szerint a helyes vonzat, feltételeznének róla.

Cseresnyési László tanulmánya a kötet élén a lehető legjobb helyen van: a mélységesen komoly témát könnyed, gördülékeny derűvel adja elő.

A nyelvész feladatát, mint nyelvművelőt határozza meg, kifejti nézeteit az elméletnyelvészet és a használatnyelvészet különbségeiről.

A 27.sorban egy hibára bukkantam, s Spachverein főnév hímnemű, jelzője helyesen tehát Deutscher. Ehhez kapcsolódva jelezném a német kultúrhistória példatár túlterjeszkedik egyéb alkotóelemekhez képest: A Harmadik Birodalom sok csúfsága most még elmarasztalnivalóval is szaporodik. Más fenntartásaim nincsenek, ellenben sok remek lelemény szerez örömröt a következő oldalakon: a 16-on például a babérlevél, és a babfőzelék intim kapcsolatára utaló gesztus; a felcser és a felcserél szó két szomszédos mondatban; a 25. oldal alján " az összehasonlító csóktan" kajánkodása; a 27. oldalon azt olvassuk;" a véres hurka és az ablativus auctoris közismerten taszítják egymást" , de a 28. oldalon is van egy remek jelző, a nyelvész anyanyelvi ismereteiről állítja, hogy ezek "töredékesek" - ezzel fölragyogtatja Szt. Pál: Korintusiakhoz írott első levelébőé a Szeretet himnuszának 12. versének egy sorát: "Tudásom most csak töredékes…" .

Termékeny ötletnek látszik, hogy bevezeti az "Ideális beszélő" fogamát, mivel ez a többszöri használat során nem szorul magyarázatra, és kapcsolatot is teremt azok között a gondolatok között, ahol alkalmazza.

Kitűnő példamondatot idéz, vagy talál ki a 23, oldalon, a 16. jelű mondat Péter nevű hősére utal a mondat végén megjelenő "tőle" névmás: a két grammatikai forma között írásban 2 nyomtatott sor, szóban 10-12 másodperc telik el, nem is lenne érthető a mondat, ha elmaradna a névmás.

Jó lenne persze, ha az ugyanitt következő helytelen nyelvhasználatra utaló példák ("Valaki nagyon szeretném, ha eljönne, - Valakit nagyon szeretnék, ha eljönne" ) után feloldás képpen az egyértelműen megnyugtató feloldást is idézné: pl. Nagyon szeretném, ha egyvalaki eljönne).

Nem feltétlenül értek azonban egyet a 27. oldal 23. sorszámának példamondatáról írott vélekedéssel: Bárczy által idézett török forrás és a Bárczyból idézett ötörök forrás  csak abban  különbözik egymástól, hogy az  utóbbi veretesebb, elegánsabb. Nem csak abban, mert azt a török forrást éppen lehetne Bárczytól is idézni, ha valamely írásban szerepel.

Még egy szerény kifogás: Ugyancsak a 27. oldal 4. sorában egy elrontott egyeztetés röstelkedik: " A nyelvi szerkezetek, beszédhelyzetbe ágyazott formák, amelyek értelme…., helyesen: amelyeknek.

Mindazonáltal a Három arabeszk a nyelvészetről, Cseresnyési László tanulmánya nem csak igen eredeti, igen hasznos, igen élvezetes olvasmány is, s ezzel a jó tulajdonságával meggyőzően preferálja a használatközpontú nyelvtudományt. (A hivatkozások bőséges listája 40 tételt tartalmaz).

Göncz Lajos: A kétnyelvűség pszichológiája c. terjedelmes (33 oldalas) cikkében fontos és érdekes kérdéskörnek jár a végére. A többnyelvűség, ez esetben nevezetesen a kétnyelvűség kialakulásának, hatásainak és következményeinek. A feldolgozás igen sokoldalú, ahogyan a téma kutatása a nemzetközi tudományosságban is multidiszciplináris: a nyelvészet, a lélektan, a pedagógia, a szociológia, a néprajz, a politikatörténet, a biológia, illetve a szociolingvisztika, pszicholingvisztika eszköztárát, kutatási eredményeit integrálja. Minthogy vizsgálódásának fókuszában a kétnyelvűség kialakulása áll, így a példatára is a javarészt tanuló korú populáció tapasztalatait tartalmazza.

Kiinduló sugallata eleve izgalmas: mostanság a tudomány álláspontja az, hogy a multikulturalitás, a többnyelvűség látszik alapállapotnak, az egynyelvűség a kivételes jelenség, a Föld lakossága több mint felének a többnyelvűség a természetes. Jelen vizsgálódás a kétnyelvűség megismerésére vállalkozik.

A tanulmány előre haladtával mind hangsúlyosabb kérdés a kétkultúrájú, kétnyelvű környezetben formálódó tudat számára mi a kívánatos, követésre ajánlott út? Göncz válasza: az általa első számú nyelvnek, vagy alapnyelvnek nevezett anyanyelven történő ismeret elsajátítás, mert ez a második nyelv értelmes, funkcionális, a birtokbavételnek is feltétele.

 A szerző gondolatmenete mélyen és tisztán átgondolt, az előadásmódja azonban helyenként nem éri el a gondolkodás színvonalát.

Kezdjük egy formai kérdéssel: nyilvánvaló, hogy olvasásra szánt műveknél jelentősége van a szöveg világos propozícionálásának. Jó eszköz erre az egyszerűen kezelhető tipográfia: érdemes lenne a címeket a betű típusával, vastagságával, aláhúzással, keretezéssel kiugratni. Az áttekinthetőbb, csinosabb külalak még az okos szöveget is vonzóbbá teheti.

● Nyelvhelyességi, helyesírási problémák: 

Aztán: különösen a nyelvvel foglalkozó írások olvasója összerándul az olyan pongyolaságok olvastán, mint hogy " a kétnyelvűség lélektanának ez a fejezete (…) a pszicholingvisztika kutatásaiból nőtte ki magát.." ahelyett, hogy "nőtt ki" , (pl. 35.oldal 25.sor, vagy a háromszor is használt - a pszichológiai szakirodalomban kitudja miért igen elharapódzott - rettenetes "bejósolni" , amely a helyes meg igekötő helyett forszírozza az ide nem való be igekötőt (39.o 7.sor, 63.o 10.sor, 64.o 32.sor). Hasonló szószörnyeteggel találtam szemben magam a "rákondícionálódik" kifejezésben (57.o 40.sor).

Persze nem szükséges ma már ikes igéket ikesen ragozni, a tendencia legalábbis ezt mutatja, de egy nyelvvel bíbelődő írásban mégiscsak szebb lenne a kibontakozzon helyett a "kibontakozzék" (37.o 18.sor) vagy a felfejlődjön helyett a "felfejlődjék" (65.o 6.sor).

Se szeri se száma a fölöslegesen kitett vesszőknek, máskor meg hiányoznak onnan, ahová viszont kellenének. Mintha nem volna világos, hogy a vessző minden esetben tagmondatokat választ el, legyenek azok bár alá, vagy mellérendeltek, illetve a fölsorolásokat bannam az esetben, ha azok tagjait nem köti össze kötőszó (pl. és, vagy). Néhány példa: 41. oldal 9. sor: két vessző is hiányzik:…" hogy a beszédet, mint  a gondolkodás eszközét használjuk az összetett feladatok megoldásában, ma kognitív nyelvi kompetenciának hívják, és ez határozza meg…" stb.

A 48. oldal 18. sorában: "…kiegyenlítik az integráció fogalmával, és alatta olyan folyamatok eredményeit értik…" Az előző egy alárendelt mellékmondatot, az utóbbi egy mellérendeltet választ el - kapcsol hozzá a másik tagmondathoz, azon a bizonyos 48.oldalon 13 sorral lejebb még egy vessző hiba: "…mindkét nyelvét rosszabbul beszéli, mint az adott nyelvek egynyelvű beszélői" .

A következő a 49. oldalon a 8. sorban" … a gyerekek beszédfejlődésében lényegében azonos stádiumok vannak,  és fundamentális (…) különbségekről nem beszélhetünk. Itt most nekem nem csak a vessző hiányzik, az és-t is fölöslegesnek érzem.

A 44. oldalon nem csak hiányoznak, de rossz helyen szerepelnek vesszők, (36,40,42.sor):" ….képes két (vagy több nyelven) kommunikálni,* a közösség és az egyén kompetenciájára kirótt szociokultúrális követelményeknek megfelelően…" , vagy 11 sorral lejjebb: " a kétnyelvűek két nagy csoportra oszthatók, * aszerint, hogy mekkora a környezet nyomása…" .

Ugyanezen az oldalon - 44.oldal 24.sor - nem kellő gonddal megfogalmazott mondat szomorít el." A nem nyelvi kisebbségek gyerekeire a környezet és a család is erős nyomást gyakorol…" - egy ilyen megfogalmazás élőbeszédben persze "elmegy" , de  szebb és pontosabb volna, mert a nyomásgyakorlás egyforma jelentőségét hangsúlyozná: " a környezet is, a család is" , vagy "mind a környezet, mind a család" …

Még az írásjeleknél maradva a 45. oldalon közölt táblázat rovataiban értelmezhetetlen kettőspontok zavarják az olvasót. A kettőspontnak nagyon pontos jelentése van, hasznos írásjel, egy biztos, nem arra való, amire ebben a táblázatban használtatik.

Az 51. oldal 5. sorában egy felkiáltójel tévedt el a zárójeles intelem végén, pedig a zárójelben lévő "l" (lásd) csupán konvenció, nem igazi felszólító mondat állítmánya, így nem is kell neki a !.

Az 52.oldal alján szellemes ismertetés kezdődik a szabad asszociációs módszer alkalmazásával. A következő oldal az 53.tetején a 2. sorban azonban megint egy nemkívánatos írásjelet; egy pontosvesszőt találunk. …" meghatározhatók a (…) leggyakrabban adott asszociációk; a válaszokat kategóriákba lehet sorolni…"

Csakhogy itt olyan felsorolás ismerteti a módszer előnyeit, ahol az egyes elemek egyenrangúak, a pontosvessző pedig távolabbi dolgokat köt össze, mint a vessző, vagy a mondatok végén a pont.

● Fogalmazási pontatlanságok:

A 42. oldal 2. sorában: " …a hopi nyelv ugyanis nem különbözteti meg a jövő és a múlt igeidőt, csupán a jelen időt" . - nos, a jelen időt egyedül nem is lehet megkülönböztetni, hiszen, ami egyedül van, az mitől különbözzék?

Pontosabb volna, és a mondanivaló sem csorbulna pl. így: " a hopi nyelvben nincs múlt és jövőidő, csupán jelen idő van…" vagy "a hopi nyelv nem ismeri…nem használ" …stb.

Ugyanezen a 42.oldalon a 10.sorban: " …amelyek nélkül szintén ma már nem lehetséges kétnyelvűség…"

Helyes szórenddel: ma már szintén nem lehetséges….

Az 51. oldal első sorában megtudjuk, hogy "Piaget és Vigovszky a beszédnek kettős funkciót tulajdonítanak (szociális vagy kommunikatív - kommunikációt szolgáló, és prvát vagy de.." kognitív - a gondolkodáskísérő (…) funkció, de…" . Mennyivel tisztább lehetne így a zárójeles rész így: egyfelől a kommunikációs, vagy kommunikatív célt szolgáló, másfelől a priivát, vagy kognitív)…stb. A vevő után odavetett és inkább összeköt, mint megkülönböztet, gondolatban a fogalmazás pontatlan megértést eredményezhet.

Ugyanennek az oldalnak a 32. sorábn egy súlyos kettős genitivus okoz galibát, bár a média nyelvében sokszor hallani, írás ban még sem szép: "…gyakran merül fel a másodnyelv intézményes oktatásának optimális oktatási idejének kérdése is. Ilyen esetben az eső birtokost alanyesetben kell hagyni, a birtokragot az ő birtokát képező második birtokos viseli, a másodnyelv intézményes oktatása optimális kérdési idejének kérdése.

Az 52. oldal 4. sorában indul egy tagmondat: " inkább a második vagy idegen nyelv tanulásának korai vagy korábbi kezdete tűnik elfogadhatóbb megoldásnak." Itt meg az a abj, hogy az inkább után már nem kell a melléknevet középfokba rakni, hiszen azt már elintézte az inkább! Vagy: elhagyható az inkább, és akkor jó a középfok.

Az 55. és az 56. oldalon kétszer is föltűnik egy rosszul fokozott szó: "sokrétűbb" . Helyette mindkét esetben a többrétű ajánlható: "sokrétűbb környezeti tényezők" helyett is, és "sokrétűbb szociális környezet" helyett is.

Az 55. oldal utolsó sorában olvasom "mindinkább világosabbá vált" - két középfok egymás mellett fölösleges és sérti a fület, helyesen "mindinkább világossá" esetleg: "mind világosabbá" vált.

Baj van a tárgyas ragozással is az 55. oldal 34.sor végén …" illetve erősen felcserélt kétnyelvűségi" helyzetben nevelkedett "kétnyelvűeket hasonlították össze az egynyelvűekkel…" Minthogy az összehasonlítottakra nem mutat rá határozott névelő (Illetve az erősen felcserélő…stb.), ezért ezt a csoport határozatlan tárgy, így az áééítmányt nem ragaszthatjuk hozzá tárgyasan, helyesen tehát a "hasonlították össze" helyett "hasonlítottak össze" .

Az 56. oldal 8. sorában lévő mondatot nem sikerült rendbe tennem, mert megértenem sem sikerült.

Így szól: "Az óvodáskorban a szókincs bősége az első nyelvben és a szabályok feltárásának képessége kisebb a kétnyelvűeknél."

-Ki a kisebb kinél? M

 - Mi a kisebb?

Tehetem én a vesszőt ide-oda, cserélhetem az és-t valamint-re, vagy el is hagyhatom, a mondat zagyva marad. Segítség!

Belebotlottam sikertelen egyeztetési kísérletekbe is: " Az empirikus kutatások a XX. Század 20-as éveitől váltak gyakoribbá." Az alany a "kutatások" többes számban van, tehát gyakoribbakká (55.o. 13. sor)

"azoknak az intézményeknek (…) biztosítanak anyagi eszközöket, amelyben csak az egyik nyelv kap helyet…" helyesen: amelyekben. (57.o 18.sor).

"…azoknál, akiknél a család és az intézmény nyelve különböznek…" helyesen: különbözik (mert a családok és az intézmények nyelve  vonzaná a különböznek alakot, itt a család is, az intézmény is egyes számban van).

● Néhány sajtóhiba:

A 60. oldal 35. sorában: …" megoldást gyakori jelenlét eredményezik." Helyesen: jelenlétét.

Az 50.oldal 24. sora végig szóköz nélkül íródott, szét kell szedni szavakra.

● Végezetül néhány szó a hivatkozásokról:

A tanulmány végén gazdag fölsorolást kapunk a témát feldolgozó szakirodalomról (73 tétel, benne 19 szerző publikációja). A szövegben fellelhető hivatkozások rendje megtalálható a tekintélyes bibliográfiában pl. az 54.oldalon idézett Penfield-Roberts és Macnamara az 55-en Peal-Lambert, ám az 50. oldal 3. bekezdésében idézett Fergusson és Fishman nem található a szerzők sorában: őket két Lanstyák István tanulmány nyomán idézi Göncz Lajos, de az alapközlésre nem hivatkozik, pedig talán úgy volna sportszerű.

Lanstyák István A kódváltás nyelvtani aspektusai

A szerző tanulmányában alaposan és részletezően földolgozott kérdéskör bízvást periférikusnak volna tekinthető ( ám ettől még érdekes lehetne!), ha nem gondolnánk arra: a nyelvek érintkezése Európában időtlen-idejű valóság, és nem kívánt, hogy a Laustyák által tárgyalt jelenségek nagyon hasonló módon mutatkozzanak meg akár a baszk - francia, akár az angol - ír, akár egyéb nyelvi hatásokban.

A magyar és a szlovák nyelv "interferenciája" azért is lehet kiemelten érdekes, mert az utóbbi 100 év több történelmi változást hozott a kétezer évnél régebben együtt élő két nép életében, hol ennek, hol annak juttatván politikai primátust. Párbeszédstruktúrák gazdag válogatásán bizonyítja, hogy a kétnyelvűség praxisának variációit: az eben a szak kérdéskörben tájékozatlan, bár érdeklődő olvasót érdekes, ízes, sokféle hangvételt és témát felsorakoztató, megidéző, világos részleteken át vezeti a megértésig.

A tanulmány lényegéhez hozzászólni nem tudok, nem lévén kapcsolatom hasonló helyzetűekkel, így elemzésem során csak néhány megfogalmazás béli, stiláris kifogást ismertetnék, ezúttal belátván, hogy ezek apróságok, s a lényeget nem érintik.

(77.o 16.sor)" …példa mondataimat is főként nyelvtani szempontból venném górcső alá…"

A "górcső alá venni" unalomig ismételt zsurnalizmus, ráadásul a mikroszkópot manapság már senki nem nevezi górcsőnek.

A 79. oldal 9-10. sorában könnyebben érthető lenne a mondat, ha ahlyett, hogy " …a meghatározás minden válfajára egyaránt vonatkozzon" , betoldanánk egy birtokost: " a meghatározás a kérdés minden válfajára " az ikes igei állítmányt ikesen ragozva: "vonatkozzék" állna a mondat végén.

A következő bekezdés végén: " a kétnyelvűséget aligha leszünk valaha is képesek a nyelvtudás mértékére alapozva meghatározni." Itt a szórend cseréjével ti." leszünk képesek valaha is" lehetne a mondatot gördülékenyebbé tenni (az igei-névszói állítmány két tagja így egymás mellé kerülhet.

A választást kifejező kapcsolatot az "és" kötőszó helyett az "illetve" pontosabban fejezné ki, a 80. oldal 2. sor végén ("egy kétnyelvű közösségben élő beszélőnek mennyit kell használnia az egyik, és a másik nyelvét ahhoz…" ).

Ugyanezen oldal 17. sorába a számbeli egyeztetés kívánatos!... célszerűnek látszik egyéni szinten azokat a beszélőket tekinteni kétnyelvűnek, akik…"   - azokat a beszélőket

többes szám, tehát kétnyelvűeknek.

Még mindig a 80. oldalon a 38. sorban: "az ember" szó ismétlése fölösleges.

"Pedig a laikus emberek - még maguk a kétnyelvűek is - rendszerint azt az embert tartják kétnyelvűnek…" - elég lenne annyi, "a laikusok azt az embert tartják kétnyelvűnek, aki…"

Meg örvendeztetett néhány sikeres szóalkotás, a 81. oldalon előforduló "közveleg" ugyan részletes magyarázatot kap a 4. számú jegyzetben, ám már első olvasásra is érthető: a közbeszéd és aaz egyveleg házasságának lehet gyümölcse.

Ugyanilyen jó, immár bizonyosan a szerző találmánya, az idézőjelek közt olvasható "elmásulás" . A 87.o 38. sorában: ez a dialógusba váratlanul bekapcsolódó új szereplő, új nyelvi összetevő hatása, talán éppen a 78. oldalon említett "harmadlagos" tényező megjelenítése.

Az is nagyon szemléletes, amikor a dialógusban történő kódváltás metakommunikatív kísérő jelzéseit ( gesztus, mimika, hangszín, hangmagasság) a nyomtatott szövegben látható kurziváláshoz hasonlítja a szerző.

A 99. oldalon azonban a 13. példa utolsó sorában magyarázat nélkül marad az "infekciós" szó, holott ez mind a szlovák, mind a magyar nyelvben idegen kifejezés.

Hogy mi lehet a szlovák megfelelője, nem tudom, de magyarra tökéletesen fordítható "fertőző" szóval; a bázisnak tekinthető magyar nyelvű közlésből a nem-szlovákiai kétnyelvű fül számára legalábbis vendégnyelv gyanús.

Végül egy furcsaság: A 85. oldalon a második bekezdés végén a kétnyelvű diskurzusok kutatójára utal a hivatkozások között Husarik(ová) nevét kell keresni: két jelzett dolgozatot egyaránt az egykori koronázóvárosban adták ki: 2003-ban Bratislaván Husarilova Marianna a szerzője, 2005-ben Huszárik Marianna Pozsonyban. Igen ám, de a magyar változatban akkor minek a vessző a keresztnév előtt?

A tanulmány végtére is a 34. oldalon világosan bizonyítja azt, amit az összegzés utolsó bekezdése állt: hogy a kódváltás eredménye nem valamiféle zagyva nyelv, hanem magas szintű kétnyelvű beszédmód.

Lengyel Zsolt cikke a nyelvelsajátítás, a nyelvi fejlődés körülményeit vizsgálja és a nyelvi környezet hatásait vizsgálja pszicho -  és szociolingvisztikai közelítésben. Valójában a csecsemő- és kisgyermekkori nyelvtanulás, az anyanyelv elsajátításának feltételeiről, folyamatáról szól; érdekes, színesen élményszerű, két kiváló tanulmányt közöl a bizonyító részben. A magas igényű lingvisztikai közelítéshez méltatlan stilisztikai, helyesírásbeli hiányosságok azonban itt is előfordulnak, ha mérsékeltebb súllyal és mennyiségben is.

● Nyelvhelyességi, helyesírási megjegyzések:

A bevezető megjegyzések című fejezet 8.sorában (121.o) ezt olvashatjuk: " a jelzett életkor előtt kiegyensúlyozott, azt követően kevés vagy nem kiegyensúlyozott kétnyelvűség lesz az eredmény," - a hibáztatott szó helyett nyilvánvalóan a "kevéssé" vagy a "kevésbé" kívánkoznék.

A számbéli egyeztetések itt is gondot okoznak. A 130. oldal 12 és 14. sorában ugyanannak a mondatnak két állítmánya marad egyes számban a többes számú alany mellett. Íme:

"Nincs okunk feltételezni, hogy a mikro evolúciós folyamatok az élővilágban csak a növény és állatvilágra korlátozódna, azonban az emberi társadalmat az egymástól egy, két (vagy több) generációs távolságra lévő embereket - rövidebb-hosszabb távon - érintené." A folyamatok természetesen korlátozódnának és érintenék.

146. oldal 11.sor: "Tanulságos a fenti márkamegnevezések a maguk hibrid jellege miatt." Helyesen: tanulságosak.

149.oldal 32-33.sor: "…a szociolingvisztikai tételek többsége ma még osztály, csoport, réteg szinten fogalmazódnak meg. A "többsége" egyes számú alany, így a hozzá tartozó állítmány is egyes számú kell legyen: fogalmazódik meg.

A 130. oldalon a 27.sorba ezt olvassuk: " Az ember nem csak a Természet "terméke" , hanem a társadalménak, a kultúráénak is. Az állítás igazsága kétségtelen, de a megfogalmazás nem: kétszeresen is birtokos jelzővel látja el a főneveket!

Helyesen legalább kétféle módon lehetne írni, mondani: "…hanem a társadalomnak, a kultúrának is" , vagy ha nem a társadalomé, a kultúráé is."

Ugyancsak ennek az oldalnak az utolsó sorában a zárójelen belül tisztátalanná válik a fogalmazás, mivel a zárójelen belül hiányzik egy egyszerű kötőszó.

"…a konkrét kimenetel (azaz megjelenik-e vagy nem az adott magatartásforma), több külső tényezőtől függ." Jobb lenne így a zárójeles közbevetés (azaz, hogy megjelenik-e vagy sem).

A 133. oldalon kétszer is hiányzó kettőspont (és utána kisbetű) zökkenti meg a fogalmazást:

9.sor: " most csak a következőkre szorítkozunk: " A nyelvi deficit hibáztatói gyakran a nyelvi környezetet hibáztatják" .

A második mondat is nyilvánvalóan idézet, ezért a két mondat közé a kettőspont javasolt, s akkor a második mondat kisbetűvel írva egy összetett mondat tagmondata lesz.

Az oldal utolsó sorában ugyanez megismétlődik: " A módszertani megjegyzések közé kívánkozik még a következő. A gyűjtött anyag…stb." Itt is az volna a helyes, ha a példa előtti rámutató mondat kettős ponttal ér véget, s amire utal, azt majd a (kisbetűvel kezdődő mellékmondat tartalmazza.

Ugyancsak a 133.oldal 12. sorában egy másfajta mellékmondat döcög: "ez alapul szolgálhatna a majdani iskoláztatás szempontjából…"

Ha az itt semmit sem (hacsak nem felesleges szószaporítást) jelentő "szempontjából" -t nélkülöznénk, a mondat így hangoznék: "ez a majdani iskoláztatás alapjául szolgálhatna, vagy még inkább alapja lehetne."

A 129. oldal 22. sorában "input korpuszból nyert indukciók" -ról olvasunk ( az idegen szavak aránya 4:1, s egyszersmind az érthetőség rovására is megy).

A 127. oldal 33. és 35. sorában az "anyai beszéd" háromszor is parafrazál" ahelyett, hogy parafrazeálna (ha már muszáj ezt tennie.

Ugyanitt a 18. sorban Lengyel Zsolt is "górcső alá vesz" valamit, erről már dörmögtem korábban, ezt a szót "górcső" manapság már senki sem használja.

Egyes betűjelzések a szöveg tagolását igyekeznek szolgálni, de csak akkor töltik be a hivatásukat, ha követhető értelmük van. Magam a 129. oldalon az i, ii, iii, iv, v jelölések között nem igazodtam ki.

Ellenben elgyönyörködtetett a 127. oldal első bekezdése, amely a nyelvtani formák egyre tudatosabb alkalmazását kíséri figyelemmel.

A tárgyeset variációi igencsak szélesek, a törvényszerűségek nem automatikusan beláthatók: A ló tárgyesete a lovat, a sóé a sót és nem savat, a hóé havat, a kőé követ, de fűző, fűzőt, csakugyan elgondolkodtató, mi itt a szabály? Nem lehet a szótagszám, sem az ó, ő, ű a szótő vége alanyesetben -i és mindenre a beszélni tanuló gyereknek egyedül kell rájönnie, a gyakorlatból kell elsajátítania, igazán szép, igazán óriási feladat.

A gyermeknyelv a felnőttek közti utánzásnak a gúnyolódásra történt felhasználáshoz Arany Toldijából hoz példát a szerző:

"Úgy Anyám kecsegtesd ölbéli ebedet,

Óvjad fúvó széltől drága gyermekedet"

Csakhogy az idézet pontosabban a 8. szó széltül ü-vel, nem pedig ő-vel

Ellenőriztem két Arany kötetben is: Arany János összes költeményei - Szépirodalmi kiadó 1962 II. kötet 15. oldal

És élő könyvek - Magyar Klasszikusok, a Kisfaludy Társaság megbízásából kiadja a Franklin társulat Budapesten é.n. III. kötet 9. oldal)

Nem súlyos hiba, csak lehangoló, ha pont egy nyelvész és pont Arany Jánost idézve pontatlan.

A kötözködésért megkövetve az egyébként kiváló tanulmány szerzőjét, ide írok egy idézetet, költői bizonyítékául annak, amit a 149. oldalon állít: hogy az utcai föliratok a gyermeki írás olvasás első leckéi, így hangsúlyozván az anyanyelvű föliratokat a köztereken.

Szabó Lőrinc Tücsökzene c. versfolyamának 75. darabjában írja:

"gyerekkori Debrecen főutcájáról:

"…egy bolt felett cégtáblát láttam és

rajta hogy "ÓRIÁS és ékszerész"

arany betűket..megnéztem megint:

Ó-R-I-Á-S?....Az!...Istenem!...Eszerint, gyúltam ki itt egy óriás lakik

S hirdeti mivel foglalkozik!"

(Szabó Lőrinc összegyűjtött versei Magvető Kiadó 1960 867.o)

Klaudy Kinga cikke fordítás nyelvészeti vizsgálatát adja. A fordítás nyelvészeti vizsgálata csak a XX. Század második felében kezdődött meg. Az 1960-as 70-es években vált önálló tudománnyá, a ’80-as 90-es évekre pedig interdiszciplináris tudománnyá, majd így önállósulva magába szívta a szociolingvisztika, a pszicholingvisztika és a szövegnyelvészet eredményeit. Manapság már az európai integráció tudományává kezd válni.

A magyar fordítástudományban zajló kutatások célja az, hogy minél többet megtudjunk arról, mi megy végbe a kutatók fejében, miközben idegen nyelvről magyarra, vagy magyarról idegen nyelvre fordítanak.

A technikai fejlődés a számítógépes lexikográfia igen hatékony eszközöket ad a kutatók kezébe. A fordítástudomány tehát normatív (előíró tudományból) mindinkább deskriptív (leíró) tudománnyá válik. Mint ilyen nem azzal foglalkozik, milyenek legyenek a fordítások, hanem azzal, milyenek valójában a fordított szövegek. Mivel a korpuszok nagy része a számítógépek elterjedésével most már gépileg olvasható, automatikusan, vagy fél automatikusan elemezhető. A korpusz nem csak írott műveket, hanem beszélt nyelvi anyagokat is tartalmazhat. Egy korpusz soha nem egy szerző műve, hanem a legkülönbözőbb forrásból és témából származó szövegeket tartalmazhatja.

A korpuszok eszerint állhatnak

 - általános nyelvi vagy táj/rétegnyelvi szövegekből

 - írott vagy beszélt nyelvi szövegekből

 - különböző műfajú szövegekből

 - bizonyos geográfiai határokon belül használt szövegekből

Magyarországon az MTA Nyelvtudományi Intézetében 1985-ben indult a magyar irodalmi és köznyelvi nagyszótár összeállítása.

A fordítástudományban fontos tendencia a szöveg nyelvi primátusának megszüntetése, a fordítás eredményeképpen keletkező szöveg pedig mint önálló kutatási tárgy előtérbe kerül.

A fordításkutatás számára a két-és többnyelvű korpuszok érdekesek.

Mona Baker 1995-ös cikke szerint vannak

-         párhuzamos korpuszok

-         többnyelvű korpuszok

-         összehasonlító korpuszok

A párhuzamos korpuszok tartalmazzák az eredeti és a fordított szöveget, így rendkívül hasznosak a fordítástudomány számára, hiszen megmutatják, hogyan birkóznak meg az egyes feladatokkal a fordítók.

A többnyelvű korpuszok azonos kritériumok szerint kiválasztott szövegeket tartalmaznak, amelyek egymásnak nem fordításai, így a célnyelv elemeit természetesen környezetben lehet vizsgálni, mint a fordításokban

Az összehasonlító korpuszok két különböző szövegcsoportból állnak azonos nyelven. Itt az "A" az eredeti forrásnyelven (gépileg olvasható szöveg, a "B" pedig ennek azonos műfajú, stílusú fordítása.

Sara Laviosa az egynyelvű angol fordítási korpuszt építette ki, mely tartalmazott irodalmi szövegeket, életrajzokat, magazinok szövegeit.

A finn-fin korpuszt Anna Maurennek köszönheti a tudomány, aki az angol -finn párhuzamos és a finn összehasonlító korpuszból dolgozott. Párhuzamos és összehasonlító korpuszai egyaránt jól felhasználhatók.

Nagy kihívás a magyar szövegkorpusz kiépítése. Ha idegen nyelvből fordított magyar adminisztratív szövegeket kívánunk vizsgálni, az elemzést mindhárom korábban fölsorol módszerrel el kell végezni.

A párhuzamos korpuszelemzés módszerével, azaz az eredeti forrásnyelvi adminisztratív szöveggel egybevetve, a többnyelvű korpuszelemzés módszerével, vagyis különböző nyelvű autentikus szövegeket egybevetve és az összehasonlító korpuszelemzés módszerével.

 Meg kell vizsgálni a fordított szovegek lexikai állományának jellegzetességeit is a szótári szövegszó arány és a lexikai sűrűség kiszámításával. ( A lexikai sűrűség mérése a lexikai szavak és grammatikai szavak arányának egybevetését jelenti.

Az eredmények azt mutatják, hogy a fordításokban nagyobb a lexikai változatosság, mint az eredetiben, ami ellentmond egy feltételezett fordítási univerzálénak, jelesül az egyszerűsítésnek.

Mona Baker megkülönböztet fordított korpuszokat (FK)és nem fordított korpuszokat (NFK).

Az ő rendszerét továbbgondolva Klaudy bevezeti a fordított magyar szöveg (FM) és nem fordított magyar szöveg (NFM) fogalmát, további vizsgálódásai során pedig azt találja, hogy az eredeti és a fordított szöveg különbségeket mutat a grammatikai tagolásban és az aktuális tagolásban.

♥ a grammatikai tagolás tekintetében:

1.)    Az FMK-ban a mondatrészek kevésbé tagoltak

2.)    Az FMK-ban a mondategységek hosszabbak, mint a NFMK-ban

3.)    Az FMK mondategységeiben több a mondatszint alatti bővítmény

4.)    Az FMK főnévi szerkezetei több balra áló bővítményt tartalmaznak

5.)    Az FMKban a hosszú balabővítések miatt az ovasó később kapja meg a támpontokat, mint az NFMK-ban

6.)    Az FMKban sok üres melléknévi igenévre van szükség

♥ különbségeket talált a grammatikai tagolás tekintetében is

1.)    az FMKban hosszabbak a tematikus szakaszok

2.)    az FMK-ban gyakran elmosódik a határ  tematikus és a rematikuss szakasz között

3.)    az FMK-ban az ige gyakori hátratolódása miatt a kommunikatív szándék csak később világosodik meg.

A fentebb vázol különbségek azt eredményezik, hogy a fordított magyar szövegek kohéziója csökken, az olvasó pedig késve azonosítja a mondatok szerkezetét.

A fordítási univerzálék vizsgálata a célnyelvi megközelítés előtérbe kerülésével vált központi témává a fordítástudományban, ha ugyanis a célnyelvi szövegeket nem a forrásnyelvi szöveg másodrangú (netán rontott) változatának fogadjuk el, hanem saját jogán is kutatási tárgynak tartjuk, akkor vizsgálhatjuk ennek univerzális sajátosságeit.

Baker 1993-as kutatása azt mutatta ki, hogy a "fordtott szöveg valódi kommunikatív eseményt rögzít, s mint ilyen se nem alacsonabb, se nem magasabb rendű bármely más kommunikatív eseménynél, egyszerűen más, és ennek a másságnak a természetét kell kutatni.

Klaudy idézi, majd továbbgondolja Baker eredményeit.

1.)    az explicitségi szint növekedéséről számol be Baker, olyan esetekre gondol, mikor a fordításokban magyarázó részeket kell beiktatni (pl. nem elég Thruman elnök esetére utalni, hanem le kell írni az esetet).

2.)    Az egyértelműsítés és az egyszerűsítés szintén fontos (pl. a homályos értelmű személyesnévmásokat olyanokkal váltják fel, amelyek a szereplők egyérteműbb azonosítását teszik lehetővé.

3.)    A fordított szövegek előnyben részesítik a konvencionális grammatikalitást, lekerekítik a befejezetlen és félbehagyott mondatokat

4.)    Az ismétlések elkerülése: Baker szerint ezeket a fordítók vagy kihagyják, vagy szinonímákkal cserélik.

5.)    A célnyelv jellegzetes vonásait a fordítók általában fölerősítik, pl. a héber nyelvben gyakran használatos ikerszavak (vö. magyar ici-pici) a fordított szövegekben még gyakrabban előfordulnak.

6.)    De eredményezheti egyszerűen a közvetítés ténye, hogy bizonyos nyelvi jellegzetességek más eloszlást mutatnak.

Az egyszerűsítés, mint fordítási univerzálé szolgálhatja egy bonyolultabb szerkezet (tömör igeneves szerkezet feloldását). Az egyszerűsítés lehet lexikai szintaktikai, stilisztikai.

A hosszú mondatok feldarabolása, az ismétlések kihagyása, a redundáns elemek és információk mellőzése mind-mind ezen tendencia részei.

♥ Lexikai egyszerűsítéssel jár:

1.)    a napszakok általánosító fordítása magyar - indoeurópai nyelvek esetében

2.)    a reáliák általánosító fordítása

3.)    a kezdést jelölő igék felbontása

4.)    a márkanevek kihagyása

Grammatikai egyszerűsítéssel jár:

1.)    grammatikai generalizálódás

2.)    grammatikai felbomlás

3.)    begöngyölített szerkezetek kibontása

4.)    alanyok eltűnése

Az explikáció, mint fordítási univerzálé olyan fordítási művelet, melynek során a fordító nyilvánosabban, esetleg több szóval fejez ki valamit a célnyelvi szövegbe, ahogy azt a forrásnyelvi szöveg szerzője tette. Technikája abból áll, hogy a fordításban explicitté teszünk valamit, ami a fordításban implicit maradt.

 A fordítások során óhatatlanul elvész sok minden az eredeti szövegből (pl. az angol személyes névmások jelentéseinek egy része). Az is előfordul, hogy a fordítók illesztési technikát alkalmaznak a fordítás során, hozzáadnak, elvonnak a szövegből vagy változtatnak rajta.

 4 féle transzformációt különböztethetünk meg a fordítások során:

 - cserét

 - kihagyást

 - hozzáadást

Gyakran előfordul, hogy a zövegkohéziós arányok, azaz a koherencia eltolódik, arra kell törekedni, hogy a szövegkohéziós elemek ne nagyon sérüljenek, vagy helyreállíthatók legyenek.

A fókusz, topik, komment hangsúly is eltolódhat, azaz mondattani változások következhetnek be. Minél nagyobb fokú az explicitség, annál világosabb a téma-réma viszony.

Az explicitáció fajtái:

● Kötelező explicitácitációról akkor beszélünk, ha a fordítónak nincs választási lehetősége, mindenképpen módosítania kell a szöveg morfológiai, szintaktikai, szemantikai rendszerét, mert egyébkén nem kap használható jelentést. Legfőképpen a hiányzó kategóriák miatt kell alkalmazni ezt az eljárást. Mivel pl. az oroszban nincs névelő, a magyarban van, a magyar szövegben több szó lesz. Ugyanígy hiányzó elem a magyarban a grammatikai nem, más nyelvekre fordítva anyanyelvünket (melyekben van grammatikai nem), szükségszerűen megszaporodik a szavak száma.

 A nemekre való utalás a fordításokban félreértésekre adhat okot, éppenezért a fordítónak jogában áll vezetéknevekkel, keresztnevekkel, becenévvel, a szereplő fogalkozásának megnevezésével…pótolni a kiesett nemeket jelölő szót/szavakat.

A nyelvtipológia elkülönít egymástól

 - izoláló (angol, finn)

 - agglutináló (magyar)

 - flektáló (orosz)  nyelveket, vagy más felosztás szerint például lehetnek

 - szintetikusak: minél több jelentést igyekeznek magukba sűríteni

 - analitikusak: minden funkciónak külön szó felel meg (pl. angol)

Ettől lehet, hogy a fordításban több szó lesz (pl. Megnézhetem? - May I have a look at it?)

Fakultatív explicitációról akkor beszélünk, ha a fordítónak van választási lehetősége, de az okosabb, ha a szöveget úgy alakítja, hogy megfeleljen a célnyelv olvasóinak, és ne csak kvázi helyességet érjen el.

Amikor fordítunk, először kibontjuk a "becsomagolt" állításokat, majd saját, vagy a célnyelv kívánalmainak megfelelő formába öntjük.

Pl. He sat at the table with his chin on his hands.

Ült az asztalnál az állával a kezén - első olvasat

Ül az asztalnál és az állát a kezére támasztja - állítás

Ült az asztalnál, a kezébe temette állát. - fordítás

A fordító gyakran betoldhat szövegszervező elemeket a könnyebb megértés elősegítésére pl. először, másodszor, harmadszor, végül, ezzel szemben, vagy alkalmazhat határjelölő elemeket pl. valóban, valójában, csakugyan, voltaképpen

A pragmatikia explicitáció a célnyelvi szöve olyan kiegészítése, amelyre a szöveg olvasóinak más háttérismerete miatt van szükség, tehát nyelven kívüli okai vannak.

A forrásnyelvi kultúra sajátosan jellemző jeltárgyait (rendfokozatok, ruha, ételek, intézmények) összefoglaló neve: reália.

Ha a célnyelvben valamely reália nem található, élhet a fordító kihagyással, analógia kereséssel,  körülírással, általánosítással. (Persze ez a szövegben betöltött funkciótól függ).

Vannak olyan hangulatteremtő elemek, melyek alkalmasak a helyi kolorit megteremtésére, ezeket érdemes valami módon éreztetni. Egymás reáliáinak megismerése fontos kultúraközvetítő szereppel bírhat. Ilyenkor érdemes magyarázó betoldásokat tenni.

Ha hozott anyagból dolgozunk, adott egy kívülről megadott program. Aki az eredeti szöveget elgondolta, a legtöbb esetben más gondolkodási stratégia szerint járt el, ezért nehéz a fordító feladata.

A fordító hivatásos közvetítő, kinek fő feladata, hogy létrejöjjön a kommunikáció a két kommunikáló fél között.

Sokat vizsgálták a explicitációs elmélet igazolásaként, valóba hosszabbak-e a fordítások az eredeti szövegeknél.

Ezt mindig az adott nyelv szabja meg, de Klaudy szerint eredményre vezetőbb azt vizsgálnunk valóban explicitebbek lesznek-e a fordítások.

Az asszimetria hipotézis arra hívja föl a figyelmet, hogy a nyelvek közt is létezik szimmetria és aszimmetria, vagyis 2 nyelv szimmetrikus, ha a kérdéses nyelvi elem azonos helyet foglal el a forrásnyelv és a célnyelv rendszerében, vagyis ilyenkor nincs szükség transzformációra.

Az explicitációk általában szimmetrikusak, vagyis ha a névelő betoldása szükséges oroszról magyarra való fordítás során, akkor a magyarról oroszra valófordítás során a kihagyás lesz szükséges.

Az aszimmetria hipotézis feltételezi, hogy az explicitáció és az implicitáció nem szimmetrikus műveletek, mivel a fordítók - ha módjuk van rá - előnyben részesítik a konkretizálás, felbontás és betoldás műveletét, valamint a generalizálás, összevonás, kihagyás műveletét.

Az explicitáció nyelvpártól független univerzális jelenségnek mutatkozik.

Grice (1975) hívja fel a figyelmet arra, hogy a kooperációs alapelv feltételezi a két fél együttműködését a kommunikációs aktusban, a fordítás e tekintetben az interakció olyan sajátos formája, melyben a befogadó nincs jelen.

A nyelvek közti fordítás gördülékenységét elősegíthetik fordítási korpuszok.

Sajnos magyar nyelven igen kisméretű fordítási korpusz áll rendelkezésre.

A párhuzamos és összehasonlító korpuszokra épülő fordítástudományi kutatásoknak az egyik legnagyobb előnyük, hogy használatukkal elkerülhetőek a hibás megközelítések, melyek az egyes nehezen fordítható lexikai elemek kipécézéséből, és a fordító hibáztatásából állnak.

Kontra Miklós Mi változik a mai magyar nyelvben Magyarországon?

A szerző részt vett egy 1000 fős minta vizsgálatában Pléh Csabával és Terestyéni Tamással, melyet Magyar Szociolingvisztikai vizsgálatnak neveztek el.

 Első körben a 18 éven felüli magyarországi lakosságot mérték életkor, nem, iskolázottság és településtípus szerint. A felmérésben 4 féle feladatot használtak:

1.)      a mondatok helyességét kellett megítélniük az anyanyelvi beszélőknek azaz grammatikai ítéleteket kellett hozniuk

2.)      szóbeli mondat kiegészítő feladatokat oldottak meg

3.)      egy írott szöveg szóbeli pontjain két alternatíva közül kiválasztották azt, amelyik a szövegben szerintük helyesebb

4.)      egy másik írott szövegben kellett aláhúzniuk hibás részeket, s ki kellett őket javítaniuk

A következő változókat vizsgálták:

 - inessivusi rag

 - illatívusi rag

 - ikes igék (ami, amely)

 - t végű igék kijelentő módja

 - t végű igék felszólító / kötőmódja

 - a miatt, miatt végett használata

 - helyesírási változók: tömve van, tömvevan, útitársam, utitársam

Az adatok 1988-ból származnak, de csak egyetlen keresztmetszeti vizsgálatból származnak, tehát nem trend vagy panelvizsgálatból. Az adatközlő életkorának természetesen nagy jelentősége van, független változónak számít jelen esetben, mert egy vizsgálat során szabadon változtatható, és az életkor függvényében relevánsan változik a nyelvi viselkedés.

Az életkor az életkori szakasz és a történelem keresztmetszetének arányiban kerül meghatározásra. Mint ilyen, egy adott időpontban egyszerre jelenít meg egy történelmi pillanatot, a nyelvi változók életkori rétegzettésge pedig tükrözteti a közösség beszédét, és az idő előre haladtával lezajló változásokat.

Van látszólagos idő vizsgálat is, akkor egy bizonyos időpontban különböző személyektől származó adatokat vetnek össze.

A trend vizsgálat az 1970-es és 80-as évekbeli vizsgálatokat veti össze, és méri a változásokat. Ebből kiderül az egyes korcsoportokat mennyire érintik a változások.

A panelvizsgálat azonos nyelvi beszélő különböző életkori vizsgálatait mutatja (milyen életkorában hogy beszél). Ezen a ponton még érdekesebbé tenné a tanulmányt a konkrét példák használata.

A nyelvi változásokat részletesen Labov vizsgálta, az ő kérdésfölvetése az volt "miért változik a nyelv" , mi azt a kérdést tesszük föl "kik járnak az élen e folyamat előremozdításában?"

A szóbeli kiegészítő feladatoknál nincs szignifikáns eltérő hatás, a stigmatizált

-suk-sükölést leginkább az idősebb korosztály ítéli helyesnek, a hiperkorrekt alakokat talán ennek ellensúlyozásaként (Miért ne hallgathatja a Danubiust, ha szereti?) inkább a fiatalok használják. Az illatívusi rag használata nem mutat életkorbeli eltérést. A népesség, főleg az elektronikus kultúra terjedésével mindinkább a sztenderd fele tendál.

A tanulmány igen érdekes, stílusbeli hibákat sem találtam, helyesírási hibákat sem vétett a szerző. Talán színesebb lehetne még több írásos példa említésével, de alapjában véve a tanulmány lekötött, belőle sok érdekeset tanulhattam.

Szabómihály Gizella az emberi nyelvi jogokról szóló cikke a nyelvhasználat törvényi szabályozását mutatja be.

Az 1989-ben lezajlott rendszerváltásokat megelőzően nyelvészeink alig-alig foglalkoztak a nyelvhasználat törvényi szabályozásával. Az érdektelenség, külső, társadalmi és belső, nyelvészi ellenállással is magyarázható. A társadalmi okok közül elsősorban azt kell kiemelni, hogy a szocialista államok kisebbségpolitikájának ideológiai alapját a kisebbségi jogok elnyomása jellemezte. A sajtószabadságot garantáló rendelkezések csak ekkor nyertek törvényi szabályozást. Csak azt követően kaphattak a kisebbségek jogot a sokoldalú kulturális fejlődéshez, az általuk lakott területeken, valamint ahhoz, hogy nyelvüket a hivatalos érintkezés során használják. A belső nyelvészeti ok azzal függött össze, hogy a nyelvi szerkezetre összpontosító nyelvészeti irányok (leíró nyelvészet, strukturalizmus, generatív nyelvtan) nem foglalkoztak a nyelv társadalmi környezetével, működésével. A szociolingvisztikai kutatások javarészt a 80-as évek végén, a 90-es évek elején indultak meg. A társadalmak életének megszervezésében, az információközlésnek, és így a kommunikációnak egyre jelentősebbé vált a szerepe. Nyugat Európában az egyes nemzetek nyelvei korán hivatalos nyelvvé váltak.  A hivatalos nyelvvé általában a többség nyelve vált, így a kisebbségi nyelvek használatához való jog háttérbe szorult, vagyis a kisebbségeknek kellett végül harcolniuk jogaikért.

A kisebbségi jogok az Egyetemes Emberi Jogok részét kérdezik, és a harmadik generációs jogok közé tartoznak.

(Első generációs: élethez való jog, vallás, közösségi jog egyéni szabadságjogok, a 2. gazdasági, szociális, kulturális, 3. nemzedék: békéhez, egészséges környezethez való jog, betegek jogai (egyénileg nem kényszeríthető ki), kisebbségek jogai.

A kisebbségek jelentőségének felismerése csak a XX. Században történt meg, azonban a vallási kisebbségek védelme hosszú múltra tekint vissza Európa történelmében. 1868: nemzetiségi törvény a közigazgatásban való anyanyelv használattal kapcsolatban adott engedményeket.

● ENSZ: A II. világháború után jött létre, az emberi jogok védelme a fő célja.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az ENSZ égisze alatt született 1948 dec. 10-én, az ENSZ Közgyűlése fogadta el. Ez az első átfogó emberi jogi okmány. Polgári és politikai, valamint gazdasági-szociális kulturális területen szabályoz. A kisebbségvédelmi cikk végül nem került be a szövegezésbe.

►Polgári és politikai jogok nemzetközi egyesség okmánya: nemzetközi szerződés melyből a részes államoknak jogi kötelezettségük származik (be kell tartani, és be kell róla számolni). 1966-ban fogadták el. A leglényegesebb kisebbségi rendelkezés kisebbségi jogok tekintetében: saját nyelv használatának joga a kultúra és a vallásgyakorlás területén.

►Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól csak egyéni jogokat ismer el azáltal, hogy a kisebbségek jogait biztosítja az állam stabilitását is segíti. Kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van bármilyen megkülönböztetés nélkül mind a magánélet jogaihoz, mind pedig a nyilvános vallásgyakorláshoz, valamint hagyományaik gyakorlásához.

● UNESCO: az ENSZ szakosított szerve az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés ellen küzd.A saját nyelven való oktatás lehetőségének megteremtése volt a céljuk. 1996 Barcelonai nyilatkozat: a nyelvek egyetemes nyilatkozata: "minden nyelvi közösség egyenlő jogokkal rendelkezik" - ennek nincsen kötelező ereje.

● Európa Tanács: Kormányközi szervezetként 1949-ben jött létre.

►Az emberi jogok európai egyezménye 1950: Rómában írták alá, benne foglaltatik az élethez való jog, a gondolati lelkiismereti, vallási szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és mindennemű diszkrimináció tiltása (nem, faj, nyelv, szín), ebben kisebbségvédelem nincsen.

►A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája?: nem a kisebbségeket, hanem azok nyelvét kívánja védeni, alapelve a kisebbségi nyelvhasználat intézményesítése, nyilvánossá tétele. Az Európai országok hagyományosan helyi nyelvének védelme a cél.

Az államok kötelezettséget vállalnak ezen jogok biztosítására, és 3 évente jelentést készítenek az intézkedésekről. 1998-tól hatályos.

►Európai Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény: véleménynyilvánítás szabadsága a kisebbség nyelvén, családi és utónév kisebbségi nyelven való használatának elismerése, a gyülekezés, véleménynyilvánítás szabadságát biztosítja, az egyéni jogoktól a kollektív jogok irányába elmozdulás észlelhető.

►Az ET Parlamenti közgyűlésének ajánlása: ebben újdonságok nincsenek, a nyelvi sokszínűség védendő érték. 2001 ajánlása: a kisebbséghez tartozó személy és közösség védelme az emberi jogok védelmének integráns része.

● EBESZ: foglalkoznak a kisebbségek védelmével, kultúra, nyelv, vallás.

1992: nemzeti főbiztos figyeli. A Koppnhágai konferencia dokumentumai megerősítik, hogy oktatásban, kommunikációban,

információ cserében joguk van használni.

►Hágai ajánlás: oktatásra vonatkozik, a kisebbségnek lehetőséget kell biztosítani a saját és a többségi nyelv használatára, a saját nyelven való oktatásra, és a beleszólásra az oktatáspolitikába.

►Oszlói ajánlások: (egy főbiztos foglakozott a kérdéssel) konkrét tartalommal megtöltik az előirányzott jogokat.

►Lundi ajánlás: közéletben, közszolgálatban legyenek megfelelő műsorok és legyen mód a névhasználatra.

● Középeurópai Kezdeményezés: mindazok az intézkedések amelyek a kisebbséghez tartozó személyek egyenjogúságát előmozdító intézkedések nem minősülnek diszkriminációhoz.

● Európai Unió: tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget. Minden tagállam nyelve hivatalos nyelv. Az Európa Tanácsnak és az EBESZ -nek is tagja, de a kodifikációs folyamatokban nem vesznek részt, csak ezen szervezeteken keresztül.

Az Amszterdami szerződés is csak faji diszkriminációról beszél. Az Unió keretein belül pozitív intézkedések történnek a kisebbségi nyelvhasználat területén más területeket nem  érintenek.

►A nemzetközi nyelvi jogi standardok: (mit nevezünk minimális kisebbségi jogoknak? Pl. nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, aktív támogatás kell, valamint oktatás, tanulás.

Polgári és politikai jogokat sértene, ha valaki nem használhatná nyelvét. Mindenki publikálhat saját nyelvén és gyakorolhatja vallását.

Hivatalos eljárásban is elismerik a kisebbségek nyelvét (közig. Bírósági eljárásokban lehetővé kell tenni a saját nyelv használatát).

Összefoglalás: az emberi jogokat tiszteletben kell tartani, ez az állam stabilitását is biztosítja.

Nemzetközi standartdokról akkor beszélhetünk nyelvi jogok kapcsán, ha az állam az érintett kisebbségek létszámának és igényeinek figyelembe vételével alakítja nyelvpolitikáját, és nem diszkriminál.

Tolcsvay-Nagy Gábor Nyelvi tervezés c. cikke valójában - amint ezt az alcímben is említi egy problémavázlat. A mai nyelv állapotának nem zárt, hanem viszonyított személetét adja. A magyar nyelvközösség saját nyelvéhez csakis reflexív módon állhat hozzá, hiszen kiszakadni ebből a közegből nem tudunk, de amikor szükséges figyeli és értékeli saját teljesítményét. A nyelvművelés segédtudomány a nyelvi tervezés, a nyelvi sztenderdizáció alapjához. A kiterjesztett értelmű nyelvművelés figyelembe veszi a nyelvi tervezésnek, a nyelvi folyamatok lehetséges irányításának közvetlen, részben hasonlító módon elfogadott, vizsgálható, értékelhető, tervezhető kontextusát. A nyelvről szóló diskurzusokban elkülönül az érték, a helyesség, az eszmény és a szépség témaköre. A XX. Századi strukturalizmus a nyelvészetnek, majd a generatív grammatika a nyelvtudománynak kizárólag leíró funkciót tulajdonít, olyan szerepet, amely a nyelvi jelenségeket tudományos módszerekkel, tárgyilagosan megfigyelve határozza meg.

Az előíró tudomány hívei azzal érvelnek, hogy a nyelv történeti jelenség, tehát összefügg a közösséggel.

A nyelvi tervezés része mindenképpen a szótárírás, és a helyesírási szabályok rögzítése, mindenkori változásának nyomon követése. A preskripció vagyishogy az előírás, megmondja a nylev használóinak mely szabályokat kövessék, milyen mondatokat formáljanak a lehetséges nyelvi változatokból.

A nyelvi tervezés a sztenderd nélküli országokban bizonyult a legnagyobb kihívásnak, A Prágai nyelvészkör például szociológiai és szociolingvisztikai megfontolásokkal vágott neki a nyelvi tervezés megsegítésének. Olyan keret, mely a több-nyelvűség kutatásokból nőtt ki, olyan irányzat, amely elsősorban a kétnyelvűség különböző problémáira, helyzeteire adandó lehetőségeket dolgoz ki. A fejlődő országokra kidolgozott nyelvi tervezési kódok inkább társadalmi, gazdasági, politikai modernizációra helyezték a hangsúlyt. A nyelvtervezés interdiszciplináris tudományág, mely mint ilyen magában foglalja a szociálpszichológia, a szociolingvisztika, a kulturális antropológia, a korpusznyelvészet, a leíró nyelvészet, a szövegtan, a diskurzuselemzés, a stilisztika, a művelődéstörténet, a cselekvéselmélet, a politikatudomány, a jogtudomány idevonatkozó tudását. Egyrészt alkalmazott tudomány, hiszen segíti pl. a magyar nyelvi közösség egységesítését, másrészt viszont komoly alapkutatásokon nyugvó cselekvési módszer.

Heinz Kloss szerint státuszt és korpuszt kell tervezni. A cél: kodifikálható sztenderd változatok létrehozása, a nyelvek egységességének megőrzése, és a stabilitás létrehozása, mely rögzíti az állandóságot. A sztenderdizációval egyidejű folyamat a funkcióbővítés is, hogy a szavak funkcionálisan jól használhatóak legyenek (azaz szakmai nyelven szólva a közhasználatú szókincs fogalmi bővítése, a szakmai nómenklatúrák kialakítása és rögzítése igen nagy jelentőséggel bír a sztenderdizáció során.

A differenciáció a nyelvesztétikai szempontokat érvényesíti a nyelvtervezés tevékenysége által. Haugen négyszintű modellje alapján

1 normakiválasztás

2 normakodifikáció

3 funkciókivitelezés

4 funkciókidolgozás

Haugen a korpusz és a státusztervezés mellett fontosnak tartotta a presztizs tervezést is.

A nyelvökológia alapján az etnikai csoportok csoporton belül és csoportom kívüli kommunikációját akarta segíteni.

A presztizstervezés először egyén által támogatott szinten, majd a nyomást gyakorló csoport által támogatott szinten, majd intézményileg, végül hivatalosan támogatott szinten valósul meg. A nyelvcsere folyamatának megállításában is nagy szerepe van.

 A végcél a sztenderd nyelvváltozatok létrejötte: melynek egységesítő funkciója van, de ugyanekkor elkülönítő (a beszélőközösségek különálló identitását megőrzi), presztizsfunkciója, vagyishogy a sztenderd nyelvváltozat lesz a követendő, és etalonfunkció (nyelvhelyességi kérdésekben pl. ehhez igazodunk.

A sztenderd a közösség kulturális, intellektuális kommunikációját szolgálja.

A sztenderdizáció elősegítője lehet a nyilvános színtereken való helyes használat (politika, közélet),az iskolai anyanyelvi oktatás, a magyar, mint idegen nyelv oktatása.

● Helyesírási hibákat nem észleltem, legalábbis említésre méltóakat nem, nyelvhelyességi hibákat sem vétett a szerző.

A szerzők, elméletek vizsgálatának szempontjai:

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet töredék) szokásos megnevezése:
A lektorált könyv nyelvészeti témájú cikkek sorozata, bennük kommunikációelmélet nem annyira, mint inkább a nyelvészet kommunikációra irányuló tevékenysége figyelhető meg

Az elmélet érvényességi területe:
A nyelvészet, azon belül is leginkább szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai leíró és preskriptív grammatikai tárgyköréből származó elméleteket olvashatunk.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció fogalom típusa:
A nyelven kívüli állapotokra sokszor utalnak a cikkek írói. Leginkább a személyközi és tömmeg kommunikációs szituációkra értelmezhetőek megállapításaik.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elméletek főként leíróak, majd a leírtakat magyarázzák. :)

A koncipiálásba bevont funkciók:
A nyelv megjelenési formái és a közösség reakciói a változásokra

A koncipiálásba bevont szerkezetek és szerkezeti egységek:
A tanulmányok a nyelv szerkezetét vizsgálják.

A koncipiálásba bevont színterek:
A nyelvtudomány alkalmazási lehetőségei a gyakorlati élet és a mindennapi kommunikáció terén

Az elméletek kapcsolatai más elméleti konstitúciókkal:
A nyelvészeti cikkek, mind-mind említenek más tudományterületeket, ahonnan töltekeznek.
(Szociológia, kultúrantropológia, kommunikáció…)

Az elméletalkotás célja:
A nyelvészet tudományának pontosabb megismertetése, ízelítő a kutatási területeken folyó munkákból, mindezek társadalmi hasznának firtatása

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe:
Nyelvészet (leíró és történeti ága)

Az elmélet(ek) háttérdiszciplínái:
Filozófia, szociológia, szocio-és pszicholingvisztika, történelem, jogtudomány, történeti- és leíró nyelvészet, kommunikációelmélet, pszichológia, nyelvökológia stb.

Az összefoglalót készítette: Fazekas Piroska,
2008. január 10.