Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A nagyváros nyilvánoság-szférája funkcionálisan egyszerűsödik. Az utca és a köztér nem tolerálja többé a magánéleti megnyilvánulásokat, holott a megelőző századokban az utca minden további nélkül szolgált köz-és magánélet terepe gyanánt. A körút és a sugárút a 19.századi modern urbánitás e két szimbólumértékű találmány és egyúttal megtestesülése. Gyakorlati funkciónak is kiválóan megfelelt: katonailag a lázadó városi népesség barikádépítő lehetősőgnek kiiktatása, gazdaságilag a járművekkel való áruszállítás, gyorsabb közlekedés, harmadrészről a lézengő tömeg, az összevissza tartó mozgások koordinálásának alkalmazott közlekedési lámpa. Az ember és járműforgalom ettől kezdve felrúgott minden minden idő- és térbeli korlátot; a város összes zugába behatolva a maga tempóját kényszerítette rá a városi lakosság időbeosztására. A 19. században születő modern nagyváros elsőként hozta létre a közterület egészen elváló, speciális résztevékenységnek fenntartott mikrotereit. Minden terület használatának feltételei lesznek arra nézve, hogy kik és mi módon használhatják azokat a tereket. A szabályok pontos betartatását a hatóság biztosítja, a meghatározott úttól való eltérés szankciókat von maga után. Azonban ez csak úgy valósulhat meg, ha a különböző rétegeket különválasztják egymástól, egyrészről egészségügyi okokra hivatkozva ( a munkások, szegények járványterjesztésére), kérik a városok lakosságának elkülönítését. Vagyis létrejön a beavatkozás elven működő szerveződés.

Az elmélet érvényességi területe
Történettudomány
Társadalomtörténet
A kommunikáció szociológiája

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Foucalt tér fogalma - mint olyan - magában foglalja a társadalmi világ mint viszonyfogalom megragadhatóságának elvét; mindama "valóság", amelyet leír, alkotóelemeinek kölcsönös egymásra vonatkozásában gyökerezik. A kívülről közvetlenül látható létezők - legyen szó egyénekről vagy csoportokról - a különbségben és a különbség által léteznek és maradnak fenn, vagyis helyzetüket mindig is a legvalódibb valóság... a társadalmi tér viszonyai határozzák meg, amelyek bármennyire is láthatatlanok és empirikusan nehezen megjeleníthetőek, mégis szabályozzák az egyének és a csoportok viselkedését.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró. Gyáni Gábor társadalom és térszerkezeti változások problematikáját párhuzamba állítja, a dualizmus korában kezdődő strukturális módosulások eredményeivel.

A koncipiálásba bevont funkciók
Intraperszonális kommunikáció: az én és az éntudat kialakítása; másokkal való összehasonlítás; a közelség és távolság kifejezése;
Interperszonális kommunikáció: megfigyelés; a különbségek és a hasonlóságok meghatározása; távolság kifejezése;
Csoporton belüli kommunikáció: csoportidentitás kifejezése; határok kijelölése; közös normák és értékek kialakítása; csoporttudat kialakítása; státusz megszerzése és megtartása; csoportnormák terjesztése és erősítése; csoportnormáktól való eltérés büntetése;
Intézményi szervezeti hálózati kommunikációja: összetartozás kifejezése; szimbólumok elsajátítása, használata, teremtése; a környezet figyelése; a hierarchia kijelölése; propaganda, imázsteremtés;
Társadalmi kommunikáció (az állam, a nemzet az ország szinten): a társadalom és a kultúra határainak kijelölése; státusz meghatározás és szabályok követése; utasítások és szabályok közvetítése; értékek és normák terjesztése; a tematizáció ellenőrzése, alakítása;

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
nyilvános tér (köztér)-átmeneti tér (kávéház)-magántér (polgári lakás)-közösségi magántér (munkáslakás)

A koncipiálásba bevont színterek
Egyén: nyilvános(külső)-intim(belső)terei
Társadalom:makrotere-mikrotere(belső)

A koncipiálásba bevont dinamikák
19. század második felében véghezvitt haussmannosítása, ami nem is egy csapásra következett be. A mobilitás, valamint a városi tér használatának és szerveződésének ezen bináris értelme, amit az osztály eredetű szorongás is erősen meghatározott, a város újjáépítésének olyasfajta kettős megközelítése előtt egyengette az utat egyrészről a a flâneur (városi polgár) igényeihez szabott városi tér létrehozását és nem utolsósorban a szegények szegregáció által véghezvitt elrejtését, a modernitásból való kirekesztését értjük. Másrészről a titkolózás kérdése (Simmel) flâneurként jószerivel csak vizuálisan tud tájékozódni szűkebb (nagyvárosi) világában, és persze ő maga is a tekintet útján férhető csupán hozzá a többi idegen számára. A tömegekkel teli nagyvárosi nyilvánosságban a verbális kommunikáció ilyenformán több titkot fed el, mint amennyit feltár a nyilvános közlés révén. A demokratrikus politikai működés az átláthatóságra épít, azonban a titkolózás mindig az egyenlőtlen társadalmi eloszlás történeti alakulása volt. A vagyonos (és a hatalmat is többé-kevésbé a maga kezében összpontosító) polgárság és középosztály aggályosan őrködik saját magánélete titkossága (láthatatlansága, az állam és a törvény általi sérthetetlensége) fölött, miközben kezdettől megköveteli magának a jogot, hogy belelásson és egyúttal bele is avatkozzon mások, a szegények, a proletárok magánéletébe.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A térbeli metafora fogalma(Bourdieu) és más "térbeli fordulat" (spatial turn) -ra hivatkozik Gyáni, azonban mondja a különböző idejűségek egyidejűsége nem egészen új tudományos felismerés; nem, mivel a lineáris (tisztán kronológiai alapon álló) történetmondás 19. századi örökségét részben maga mögött hagyó társadalomtörténet (struktúratörténet) kezdettől épp ennek a jelenségnek szenteli a legtöbb figyelmet, mégis a posztmodern által ihletett térbeli fordulat jelzett programszerű meghirdetéséig soha nem élvezett a tér analitikus fogalomként (szemléleti rendezőelvként) primátust az időbeliséggel azonosnak vett történeti (vagyis a genetikai) szemlélettel szemben. Legkülönbözőbb városnarratívákat, melyek a város eltérő olvasataiba engednek számunkra bepillantást; az egyes "városszövegek" elemzése ugyanis feltárja azokat a perceptuális és ideológiai kategóriákat, melyek közvetlenül hatnak a térhasználat és a térképzés sokrétű napi gyakorlatára. A modernt, mint identitás mint városi térbeli attribútum fogalmát használja, mivel a modernitás, elsősorban a térben artikulálódik, pontosabban: a nagyváros terében és a nagyváros által ölt látható alakot, benne és általa lesz tömegesen megtapasztalható és egyúttal szavakban s képekben is kifejezhető társadalmi entitás és ezen identitás tartja fenn huzamosabban a modernség teljes komplexumát.

Az elmélet-alkotás célja
A térbeli fordulat tudatosítása a történetudományon belül is. Ami közvetlenül azzal függ össze, hogy a (történészi) történetmondás eredendő linearitása és teleologikus beállítottsága az események (és struktúrák) időbeli (egymás utáni) kifejlését érzékeltetni képes reprezentáció követelményét fogalmazták határozott elméletté.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Urbanisztika
Társadalomtörténet

Az elmélet háttérdiszciplinái
Analitikus filozófia
Történetfilozófia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten, 1870-1940. Budapest, 1998.

 

Az összefoglalót készítette: Körtesi Gyopár Tekla,
2008
. január

 


[vissza a lap tetejére]