DONALD, Merlin: Az emberi gondolkodás eredete

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Hivatkozásokban leggyakrabban az ún. 'kognitív evolúció' elméleteként szerepel.

Az elmélet érvényességi területe
Archeológiai és neuropszichológiai tények és töredékek segítségével következtet gondolkodási struktúrákra, kommunikációs modellekre, végsősoron pedig - és előbbiek alapján - az egyes korok kultúrájára.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az elmélet kommunikáció - típusai a kognitív tudomány általános terminológiája alapján kerülnek leírásra. Így a kommunikációt a gondolkodással hozza összefüggésbe, és kommunikatív - ként a külső reprezentációkra tekint. Az elmélet e külső reprezentációk használatának módja szerint tárgyalja az egyes kommunikációs rendszereket.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet a feltalált bizonyítékok alapján leírja egy-egy kor emberének neurofiziológiai és tágabb értelemben vett szomatikus felépítését, majd az ezen emberek által létrehozott közösségek kulturális maradványait írja le. Ezekből a leírásokból magyarázó elméletet állít elő azáltal, hogy a gondolkodás és a kommunikáció modelljét alkotja meg az előzetesen leírt maradványok alapján.

A koncipiálásba bevont funkciók
A legfőbb funkciót az elmélet a belső reprezentációk külsővé tételében látja. Így az elmélet tekinthető úgy is, mint amely a belső reprezentációs növekménynek tekintett kérgi fejlődésnek (és a vele együtt, de következményként változó szomatikus változások ) megfelelteti a külső reprezentációk (exoszomatikusnak tekintett tudások) hasonló fejlődését. Az, hogy ez, mint fő funkció van koncipiálva, rámutat az elmélet evolutív szemléletére, így ebben nem különbözik más evolúciós alapon elgondolt modelltől.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Az elmélet - koronként - tartalmaz egyrészt egy mikrostruktúrát, melynek szerkezeti egységei megfelelnek a kognitív pszichológia unitjainak; vagyis szomatikus szerveződések (különös tekintettel az enkefalizációra és a különböző memória - modulokra), belső reprezentációk (például: észleletek) és mentális műveletek (ileltve ezek jellege, mint például a generativitás vagy a szándékosság). Ugyanakkor koronként makrostruktúrákat is alkalmaz, melyek viszont a kognitív tudomány társadalom-elméleti modelljeit követve külső reprezentációkkal (illetve: externalizált belső reprezentációkkal) és ezek működtetésével, vagyis kommunikációkkal dolgoznak. Ezeket egyfelől mint percepciókat, másfelől mint aktusokat koncipiálja.

A koncipiálásba bevont színterek
Az elmélet a színtereket temporális értelemben különbözteti meg. Így a kognitív evolúció elméletének színterei a következők:

1. az epizodikus kultúra
2. a mimetikus kultúra
3. a mitikus kultúra
4. az elméleti kultúra
5. a teoretikus kultúra
6. a jelenkor és a hibrid modern elme

A koncipiálásba bevont dinamikák
Az evolutív attitűdnek megfelelően a dinamika mindig valamely utóbb megjelent genuinitás visszakövetkeztetése. Ez a folyamat átmenetekkel dolgozik, és minden átmenetet valamely magasabbrendű szerveződésbe való átmenetként diszkutál, legyen az szomatikus (mint az enkefalizáció), vagy kulturális/kommunikációs. Az elmélet szerint a kortikális szerveződés következményeképp alakulnak ki azok a reprezentációs formák, amelyek egy fejlettebb kommunikációs rendszer működését, és fejlettebb kultúrát tesznek lehetővé (noha arról nem szól a fáma, hogy ezt a 'fejlettséget' hogyan is kellene értenünk). E dinamikának vannak kvantitatív, vagyis memóriabővítményként értelmezhető aspektusai, valamint kvalitatív, genuin szerveződéseket eredményező következményei. Ugyanakkor az elme plaszticitására hivatkozva ennek fordítottját is megfogalmazza, ti.: hogy a kognitív struktúrák visszahatnak a központi idegrendszer végső szerveződésére.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Mint evolúciós elmélet, a biológiát tekintve az evolúciós biológiával, a pszichológiát tekintve az evolúciós pszichológiával/fejlődéslélektannal, társadalomtudományi alapon a Dawkins/Dennett mémelmélettel és végső soron Sperberrel is kapcsolatba hozható, bár a szerző állítása szerint sajátos és egyéni hipotézis felállítására törekszik.
Mint kognitív tudomány-beli elmélet, főként a KT-ből hozott terminusokkal dolgozik, és - amit le sem tagadhatna, - e fogalmak KT-beli értelmezését veszi alapul.

Az elmélet-alkotás célja
Egy olyan kognitív-evolúciós híd megalkotása, amely az emberszabásúaktól a mai modern ember elméjéhez és kultúrájához vezet.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Kognitív tudomány.

Az elmélet háttérdiszciplinái
A KT szokásos diszciplinái, különösképpen: a neurológia, klinikai neuropszichológia, régészet, antropológia, reprezentációelméletek, computer science, nyelvészet, logika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

DONALD, Merlin: Az Emberi Gondolkodás Eredete. Osiris, Budapest, 2001, (Hungarian translation by Eszter Kárpáti, edited by Csaba Pléh)

DONALD, Merlin: A Mind So Rare. The Evolution of Human Consciousness, WW Norton, 2001.

A szerző számos cikke megtalálható (és: ingyen megolvasható) honlapján:

http://www.case.edu/artsci/cogs/donald.html

Az összefoglalót készítette: Demeter Márton,
2008. január 5.