Deleuze, Gilles - Guattari, Felix: Rizóma

Ex-Symposion. 1996. 15-16. (Gyimesi Timea fordítása)

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A Deleuze-Guattari-féle rizóma-fogalom.

Az elmélet érvényességi területe
Tág, a biológiától a könyvön, az irodalmon át a kultúrákig és gondolkodásmódokig.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Fontos a pc jelleg, a hierarchia-nélküliség, a sokféleség megengedése. A rizóma nem másolat, hanem térkép, fontos a megalkotottság.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó.

A koncipiálásba bevont funkciók
A gyökér egyetemes metafora. A rizóma mindent áthat, mindenütt megmutatkozik, főként a gondolkodásban. ("Sok embernek van fa a fejében, de maga az agy sokkal inkább fű, mint amennyire fa.")

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A gyökérnek (mint mentalitás-metaforának) a következő fajtái vannak:
1. A fa vagy a karógyökér: van egy központi, hatalmi pozíció, minden ennek az Egynek a viszonylatában értelmeződik. A bináris logika jellemzi, mert az Egy az kettő is, a könyv, a reflexió logikája szerint. Jellemző a nyelvészetre (Chomsky) és a pszichoanalízisre.
2. A hajszálgyökérrendszer vagy nyalábos gyökér, melyre előszeretettel hivatkoznak a modernisták, nem ismer főgyökeret, de ez nem azt jelenti, hogy nem ismer egységet sem, mert egy titkos, magába foglaló egység követelménye fennmarad.
3. A rizóma, az n-1 dimenziójú sokféleség, nincs benne homogenitás vagy idealitás, rétegzett, "alapvetően heterogén". Ilyen a gumó, a hagyma, ilyenek a patkányok, a fű, vagy a méh és az orchidea kettőse.

A koncipiálásba bevont színterek
A természet különböző helyei, talaj gyökerekkel, patkányok falkája és odújuk, fű, fa, sztyeppe, bokros vidék, fennsík - természetesen mint metaforák, mint működésükkel mindent magyarázó jelenségek: a gondolkodást, az emlékezetet, a könyvet, Keletet, Nyugatot, a tudományokat (nyelvészet, pszichoanalízis), az irodalmat (Kleist, Kafka, Goethe).

A koncipiálásba bevont dinamikák
1., 2. A kapcsolódás és a heterogenitás elvei,
3. A sokféleség elve,
4. A nem-jelentő szakadás elve.
Fontos még a territorizáció és a deterritorizáció dinamikája.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet autonóm, nem jellemző rá, hogy más elméletekből építkezne. Rokon elméletek a posztmodern teóriák. A szerzőpáros előszeretettel hivatkozik szépírókra: Kleist-ra, Kafkára. Deleuze-re hatott: Hume, Spinoza, Leibniz, Foucault, Nietsche, Schopenhauer, Bergson.

Az elméletalkotás célja
Leírni a dolgokat úgy, ahogy valóban vannak, hatalmi önkénytől mentesen, valamint leírni őket úgy, ahogy általában koncipiáljuk őket, helytelenül, karó- vagy nyalábgyökérszerűnek látva őket.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Mentalitáselmélet.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Filozófia, irodalomtudomány, neurológia, biológia.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Gilles Deleuze - Felix Guattari: L'anti-Oedipe. Les Éditions de Minuit, Paris, 1973.

Gilles Deleuze - Felix Guattari: Qu'est ce que la phisophie? Lés Éditions de Minuit, Paris, 1991.

Gilles Deleuze: Différence et répétition. Presses Universitaires de France, 1993.

Gilles Deleuze: Spinoza és mi, Enigma, 1997. 13. szám

Gilles Deleuze: Immanencia: egy élet, Enigma, 1997. 13. szám

Gilles Deleuze: Az irodalom és az élet, Vulgo, 2003/1.

Gilles Deleuze: Nietzsche és a filozófia, Bp., Holnap, 1999.

Gilles Deleuze: Proust, Bp., Atlantisz, 2002.

Gilles Deleuze: Film I-II. Osiris, Budapest, 2001.

Az összefoglalót készítette: Zsigmond Andrea,
2008. január