Császi Lajos: Tévéerőszak és morális pánik

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Médiakutatás, média hatáselemzés, társadalmi kommunikáció

Az elmélet érvényességi területe
Tömegmédia, médiaelemzés, médiakritikák elemzése

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Médiaerőszak, morális pánik.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Az elmélet leíró és magyarázó.
Az elmélet leíró és magyarázó abból a szempontból, hogy empirikus befogadói hatásokat vizsgál. Meggyőzési stratégiák....

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A mű a következő alfejezetekre osztható:

Morális pánik vagy médiapolgárság?
A drogháborúk, mint régi típusú morális pánikok
A tévéerőszak, mint társadalmi probléma
A tévéerőszak vita, mint új típusú morális pánik
A krimi, mint morális tanmese
A tévéerőszak kulturális politikája és szociológiája
Tévéerőszak és/vagy morális pánik

A szerző ügyelt arra, hogy ne bontsa szét kutatását diszciplínákra, s így kutatásában igyekszik megmaradni azok komplexitásában. A szerző e téma kutatásában alapvető paradigmaváltást ösztönöz. Szerinte el kell szakadni a pusztán pszichologizáló pozitivista szemlélettől. Megpróbálja párhuzamba állítani a címében szereplő látszólag egymásból következő fogalmakat, s könyvében arra igyekszik választ keresni, melyik hatás érvényesül inkább a tévéfogyasztók körében. Igyekszik a dolgok közötti látszólagos összefüggést bizonyítékokkal alátámasztva feloldani.
A szerző a könyvében a következő kérdésekre keresi a választ:

Mi a szerepe a populáris média erőszakos történeteinek és képeinek a társadalomban?
Az erőszak valóban érzéketlenné tesz-e a szenvedéssel szemben, utánzásra ösztönöz-e, vajon valóban a készítők nyereségvágya, a nézettségi statisztikák versenye hajtja a készítőket?
Miért ellentmondásosak a szakirodalmak?
A tévéerőszak valóban mélyen beleágyazódott a médiafogyasztók kollektív tudatába?
Hogy értelmezhető az az összefüggés, hogy miközben napjaink társadalmi életében fokozatosan csökken (?) az erőszak, addig a populáris médiában a különféle tiltások dacára gyarapodik az erőszakos szcéniák száma.

Végül a szerző arra ösztönzi az olvasót, hogy a tévéerőszakban a mindennapok erőszakos cselekményeit, eseményeit szcénikus és transzcendens módon feldolgozva, azt mintegy szimbolikusan helyettesítve értelmezze.

Alapvető fogalmak:

Morális pánik:
Öt alapvető pontba sorolja a pánik fogalmának kritériumait:
Érintettség, ellenségesség, konszenzus, aránytalanság és illékonyság. A felsorolt alcímek sejtelmesen hasonlítanak a pszichiátria hasonló nevű (pánik) kedélybetegségének fogalmával, illetve értelmezésének bizonyos szegmenseivel. " A morális pánik egy olyan reakció, amellyel a társadalom valamilyen valódi vagy képzelt veszélyre reagál, olyan időszakokban, amikor az erkölcsi határokat meg kell erősíteni vagy meg kell változtatni.
Az életvilág különböző területei -a szerző szerint- bizonyos média-horgokat használ, hogy felhívja magára a közvélemény figyelmét.

Médiapolgárság: Hartley-tól származó kifejezés: egy a médiák által létrehozott virtuális nyilvánosság

Populáris kultúra: Ahogy a média műfajai elmosódtak, úgy manapság a szórakoztató műsorok alkotásai közvetítik az információkat a hírfogyasztók felé. A korábbi népi-, magas- és kereskedelmi kultúra ma már összemosódott.

Drogháborúk, mint régi típusú morális pánikok: A közvélemény többségét a drogok használata félelemmel és morális aggódással tölti el. Úgy gondolják, az erős tiltás az egyedüli fegyver annak terjedése megakadályozásában. A közegészségügyi és egyéb humán programok bármely megelőző programját a kritikán aluli támogatottság eleve kudarcra ítéli. (Már két hallgató keresett meg a Gyógypedagógiai Főiskolai karon, akik korábban droggal kapcsolatos szakdolgozatot írtak -volna-, hogy a helyi maffia nem engedi kutatásuk folytatását, ezért más témát keresnek sürgősen)

Tudattágítás: (amit a jungiánus pszichológia ezt az élvezetre vágyó egyén tudattalanba való gyors és élvezetes leereszkedésének nevez.) A bűvös erejű szerekkel egy eufórikus világba léphet be az ember. A gond a visszaútnál van: a lila ködből a való létbe.

Tévéerőszak: A (bizonyos) médiakutatók szerint a tévéerőszakkal szembeni aggodalomhoz hasonló volt megfigyelhető a korábban megjelent ponyvaregények kapcsán. A hatalmas irodalom miatt még nehezebb a pro és kontraérvek, bizonyítások ellenőrzése, helybenhagyása, avagy cáfolata.

A félelem szerepe: milyen közvetlen hatást vált ki a nézőkből az erőszak. A kutatók kezdetben azt feltételezték, hogy a tévéerőszak, mint a normarendszer megsértésének bemutatása megrendíti a társadalom bizalmát és mellette még ösztönöz is. A tévéerőszak látványa és bizonyos normák megszegése közötti összefüggéseket soha nem sikerült empirikus adatokkal alátámasztani, mert azok ellentmondásosak.

Racionális félelmek és irracionális pánikok: A médiaerőszak reprezentációjának eltúlzásával a szerzők még inkább hozzájárulnak a pánikkeltéshez. Az emberek nem is attól félnek leginkább, ami reálisabb veszély, hanem amit fenyegetőbbnek éreznek.

Tévéerőszak vita, mint új típusú morális pánik: Egy megtörtént brutális gyilkosság után a médiakutatók megbízást kaptak -a közvéleménytől(?)- hogy kiderítsék: hatással lehetett-e az elkövetőkre egy konkrétan megnevezett krimi. A válasz nemleges volt, de a tévéerőszak általános elterjedését mégis körülményként kezelték a nyomozásban.

A krimi, mint morális tanmese: Vajon a krimi mennyiben tér el a többi erőszakot ábrázoló filmtípustól?

Katasztrófák: külső agresszor.

Az erőszak megjelenítésének további epizódjai: Ellentmondás a tévéerőszak ábrázolása és az ábrázolás társadalmi jelentése között. A rendőrségi tudósítások túlnyomórészt a bűn elkövetéséről és nem a büntetésről szólnak. Idézem Dahlgrent: "Ritkán követik a bűntény által okozott eredeti szimbolikus szennyezést a megtisztulás és megváltás rítusai." Mivel ez egy mögöttes, a társadalom által ismert morális háttértudásra épül.

Epilógus: A televízió és tágabb értelemben a médiák közvetlen erőszakot okozó negatív hatása a közvéleménnyel ellentétben egyáltalán nem bizonyított. A tévéerőszakot övező morális pánikok miatt azonban minden, a társadalmat megrázó erőszakos cselekedet után rögtön megindul a médiák, elsősorban a televízió hibáztatása.

Merre tovább?
A szerző művében alapvetően görcsöket kíván feloldani kételyek eloszlatásával, persze, a teljesség igénye nélkül, hiszen nem tér ki rövid értekezésében minden felmerülő kérdésre.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Diszciplínák: kulturális szociológia, mely magában foglalja a társadalomelméletet, társadalomtörténetet, magát a szociológiát, az antropológiát, a médiakritikát is. A

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Császi Lajos: A média rítusai (Budapest, Osiris)

Bettelheim Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (Bp., Gondolat)

Bíró, Yvette: Profán mitológia (Bp., Osiris.)

Gerevich József: Az addiktológia pszichológiai alapjai (ELTE könyvtár)

Az összefoglalót készítette: Czékus Jób,
2008. január 10.