Csáky Móric: Az operett ideológiája és a bécsi moderség

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
A Monarchia kori társadalmi-gazdasági-politikai változásaira az emberek válaszként a művészetekben kerestek menedéket. A szórakoztató színház a városi kultúra fontos elemévé vált, ez a fórum nyújtotta azt a lehetőséget, hogy elmenekülhessenek a mindennapok gondjai elől. Az operett egy eszköz volt arra, hogy a kommunikációt mint belső mentális állapotot külsővé tehessék, a szerzők egyrészről megpróbálták a művekben az adott kor hangulatát, vagy annak ironikus felhangját megmutatni, és a közönséggel állandó együttműködésben a kor emberének a vágyait, álmait félelmeit tárták fel. Természetesen tudás átadó, befolyásoló, magatartás szervező, reprezentáló funkcióval is bírt ez a "nyelvi forma".

Az elmélet érvényességi területe
A kommunikáció szociológiája
Társadalomtörténet

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Személyközi kommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró

A koncipiálásba bevont funkciók
Intraperszonális kommunikációs szinten: értékek megerősítése; az én és az éntudat kialakítása; információk, üzenetek keresése, befogadása, feldolgozása; másokkal való összehasonlítás;
Interperszonális kommunikációs szinten: a különbségek és a hasonlóságok meghatározása;
Csoporton belüli kommunikáció: csoportidentitás kifejezése; közös normák és értékek kialakítása; kapcsolatteremtés, feszültség levezetése a szórakozásban;
Intézményi szervezeti hálózati kommunikáció: szimbólumok elsajátítása, használata, teremtése; a szolidaritás, a kötödés, az integráció erősítése; összetartozás kifejezése;
Társadalmi kommunikáció (az állam, a nemzet az ország szintjén): belső változások, konfliktusok figyelése; konfliktusok kerülése, csökkentése-növelése (a szabadságharc leverése után); nemzeti imázs sugárzása;

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Milyen célokat követtek az operettek és szerzőik a maguk (szövegkönyv formájában megnyilatkozó) irodalmi és zenei kifejezésmódjukkal, és ezek hogyan illeszkedtek abba a konkrét irodalmi-zenei kontextusba, amelyből végső soron származtak
Milyen szerep jutott az operettnek a XIX. század végére és a XX. század elejére jellemző társadalmi-gazdasági átalakulásban
A bécsi operettre jellemző sajátos jegyek kimutatása és magyarázatai
"Kontextusba való visszahelyezés", ezt a kulturális jelenséget, művet, nemcsak műközpontúan elemezzük, hanem egész társadalmi-kulturális kontextus segítségével.

A koncipiálásba bevont színterek
a társadalmi-kulturális összefüggések vizsgálata
Kommunikációs aktusok: közvetlen (orális) és mediatizált (írásbeliségen nyugvó) kommunikáció

A koncipiálásba bevont dinamikák
A bécsi operett létrejöttében egyrészről a modernizáció játszott szerepet (például az iparosodásnak) köszönhetően, amellyel együtt járt a társadalom differenciálódása, ennek következménye pedig a kollektív és az egyéni elbizonytalanodás (identitásválság) lett. Ezen felül még tekintetbe kell venni az árukínálat felgyorsult gyarapodását, amely bizonyos jólétet, ugyanakkor hasonló mértékben elbizonytalanodást is okozott. Másrészről a bécsi operett válasz volt a Monarchia különleges etnikai-kulturális helyzetére: Közép-Európa városainak lakossága hihetetlen gyorsasággal növekedett a környező régiókból származók beáramlásával, akiket nagy etnikai, nyelvi és kulturális heterogenitás jellemzett. Így tehát a bécsi operett egyik ismertetőjegyének a különböző zenei és tartalmi (irodalmi) kódok recepcióját tekinthetjük, amely kódok megtalálhatók ezen városok lakóinak kulturális arzenáljában. A bécsi operett plurális kifejezésmódja a befogadók szempontjából is szükséges volt: a különböző etnikai-kulturális tartományokból származók olyan mértékben tudtak vele azonosulni, amilyen mértékben az egyes zenei és tartalmi részeket egyből megértették, a zenei és a tartalmi kódokat azonosítani tudták, és ezeknek az elemeknek a befogadásával egyidejűleg a számukra egyelőre idegen zenei és tartalmi kódokat is átvették.
Harmadrészről fontos figyelembe venni, a bécsi operett és a bécsi modernség kapcsolatát és a képviselőiknél megmutatkozó kontinuitást, erre utalnak az utólagos kultúraelméleti megfontolások is, melyek a bécsi modernségben a posztmodern létállapotnak, a tudat töredékességének, következésképpen a kijelentések többértelműségét vélik felfedezni, és ezáltal felhívják a figyelmet a modern és a posztmodern közötti belső állapot összefüggésekre.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Az elmélet szoros kapcsolatban van a ''kulturális emlékezet" ( Jan Assman), "kitalált hagyomány" (Eric Hobsbawn) és a történeti antropológia kutatással. A "nyelv-játék" elmélet (Wittgenstein) és tágabb értelemben a nyelvfilozófiával is kapcsolatban van, "szöveg befogadás"(Roger Chartier) irodalomszociológiai megközelítésére is épít a kutatás.

Az elmélet-alkotás célja
Csáky számára az operett olyan reprezentatív műfaj, amely művészileg talán a legadekvátabb módon fejezi ki a többnemzetiségű állam társadalmi viszonyait, antropológiáját és a birodalom polgárainak a társadalomhoz és az államhoz való viszonyát.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe

Kultúrakutatás
Irodalomtörténet
Társadalomfilozófia
Nyelvfilozófia
Színháztörténet
Zenetörténet

Az elmélet háttérdiszciplinái

Irodalomtörténet
Szociológia
Kultúrakutatás
Nyelvfilozófia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
Történeti antropológia kutatások
Csáky Móric: Az operett ideológiája és a bécsi modernség. Budapest, 1999, Európa Kiadó, 344 p.

Az összefoglalót készítette: Körtesi Gyopár,
2008. január