Philippe Breton: A manipulált beszéd
Helikon Kiadó, 2000

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:
társadalmi kommunkáció, média kommunikáció

Az elmélet érvényességi területe:
szociológia, társadalmi kommunikáció, médiakommunikáció

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa:
társadalmi és médiakommunikáció

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
leíró és magyarázó

A koncipiálásba bevont funkciók:
a társadalmi és médiakommunikációban jelenlévő manipiláció fogalmát és annak megjelenési formáit tárgyalja a szerző. Három lépésben tisztázza azt, hogy mit értünk manipuláción történelmi távlatokban és milyen színtereken jelenik meg alkalmazása; miben hozott nagy változást a XX. század (az új ideológiák és új technológiák által) ezen a téren; hogyan lehetne védekezni ellene (a probléma felismerésének feltételei).

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:
tézisének kifejtésésre a szerző számtalan példát hoz, de lényegében két, mindenki számára megragadható mindennapi tényt, eseményt emel ki: egyfelelől a francia szélső jobb, Front National (FN) beszédeit, másrészt a reklámvilág mindent elözönlő tényét, kiváltképpen a dohányzás erre vonatkozó pro és kontra érveit szembeállítva egymással.

A koncipiálásba bevont színterek, dinamikák:
Philippe Breton abból az alapelgondolásból indul ki, hogy az ember az egyedüli "hazug állat", abban az értelemben, ahogyan infomációkat ad le és fogad be. Az állatok mindig azt teszik, amit kinyilvánítanak, a gépek pedig a maguk módján informálnak. Az emberek közti kommunikációs jelenség azonban nagy változatosságot mutat. Ezen belül is kiemelt szerepet kapnak olyan, elsősorban a nyelvhez kötődő kommunikációs formák, amelyeket fontos meegkülönböztetnünk egymástól. Ide tartozik a befolyásolás, a meggyőzés, a csábítás, az érvelés és nem utolsó sorban a manipulálás. Az igazi kérdés Breton számára úgy tevődik fel, hogy mivel az érvelő egyfajta hatalamat gyakorol beszélgetőpartnere fölött, "hol a határ az érvelés, azaz a másik tiszteletben tartása és a manipuláció között, amely megfosztja szabadságától a hallgatóságot...". Ez utóbbi ugyanis kényszerítő erővel hat, hogy elfogadtassa magát és így átvételre kötelezi a hallgatót. A manipuláció (történelmileg vizsgálható), hogy mindig részét képezte a mindenkori, főként totalitárius hatalomgyakorlásnak. Amikor a manipuláció egy intézmény oldalán működésbe lép, akkor folyamatosan "elrejtőzik" pozítiv gondolatok vagy nemesi cselekedetek mögé. Láthatatlanná válik olyannyira, hogy csak retrospektív módon leszünk képesek évek múltán felfedezni. Ha elfogadjuk azt az általános retorikai állítást, miszerint minden kommunikációs aktus a meggyőzés aktusa is egyben, akkor a manipuláció kapcsán úgy merül fel a kérdés, hogy melyek a legitim vagy illegitim kommunikációs módszerek?
Mi a manipuláció?
Olyan stratégián alapuló kommunikációs aktus, mely csak akkor működik, ha üzenete megfelelő módon rejtve (masquée) marad a befogadó előtt. (Pl. az apa aki arra kéri gyerekét, hogy szaladjon le a sarki üzletbe cigarettáért, noha tudja, hogy az zárva van és fiának jóval messzebbre kell elmennie a következőig).
Ha a befogadó bizonyos ellenállást tanúsít a meggyőzéskor, akkor egyfajta pszichlógiai erőszakot gyakorol rá az üzenet közlője.
ha az üzenet közlője időben azonosítja az ellenállást és tudatosan beépíti azt rejtett üzenetébe.

Breton a görög demokrácia létrejöttét emeli ki, mint a "meggyőzés" művészetének megjelenését a történelem színpadán, azáltal, hogy az egyesek közti személyes "leszámolás"-ról (vendetta) a felek lemondtak és egy harmadik fél kezébe került át a bíráskodás. Attól kezdve az érvelés és meggyőzés előtérbe került. Így az erőszak, ami személyek közt fennmaradhatott a nyilvánosság szintjén, az a manipulált beszédre szorult vissza. Ezt a módszert később átvette és jogrendszerébe építette a római birodalom, de egészen a múlt század közepéig minden totalitárius rendszer hatalmi gépezete ezt alkalmazta. Napjainkban ez a színtér megváltozott, sokkal kifinomultabb és mégkevésbé látható (főként a modern technológiai eszközök által), de az emberek tudatosságának a megnyerése, formálása, kisajátítása továbbra is a nagy ideológiák (liberalizmus, vallási integralizmus, nacionalizmus stb.) célpontja. Ebben a vállalkozásban fontos szerepet játszik a reklám, mely úgy a politikai, mint a gazdasági manipulációk eszköze, legyen az egy jó, humanitárius aktus elindítója vagy egy termék eladásának ügynöke.
Breton igazi kérdése az, hogy hogyan lehet ezeket a manipulációkat úgy tetten érni kommunikációs alapon, hogy ne kelljen őket mindenképp etikai alapon (és ezáltal egyoldalúan) felismerni és megítélni? Szerinte ehhez előbb meg kell nézni, hogy ma milyen formákban folyik a kommunikáció és ez a szakasodás által nagyon részletes odafigyelést és ismeretet tételez fel. Könyvében részletesen kifejti és példák sokaságával támasztja alá, ahogyan ezek a manipulációs fogások ma megjelennek:

az érzelmekhez szóló felhívás (esztétikai előnyök fedezik a gyenge tartalmat)
azonosság alapján kötődés (híres emberek jelennek meg a termékeken)
politikai demagógia (a jelölt mindig azt mondja amit a választó épp hallani akar)
a tekintély alapján működő megtévesztés (Saddam Hussein kapcsolata az Al Qaida-val)
fúzionális hatás (a folyamatos ismétlés azt a látszatot kelti, mintha a dolog meg lett volna valaha is magyarázva, pedig csak az ismétlés sokasága adja azt az illúziót)
hipnózis és szinkronizáció (pl. a neurolingvisztikai eredményeinek tudatos felhasználása a célra)
kognitív manipuláció (félreinformálni vagy csúsztatni a tartalmon)
szándékosan kreált és fenntartott globális elemek hangsúlyozása (terrorizmus, bevándorlók veszélyére való utalás, akár a nemzetiség megnevezése, akár a bőrszín említése által).

Az elmúlt 50 évben két olyan szinten érhető tetten a manipuláció, ahol a lakosság szinte semmiféle ellenállást nem tanúsított: a) a fogyasztás (reklámok következményeképp) és b) az individualizmus tömegjelenséggé emelkedése révén (társadalmi elkülönülés, deszinkronizáció, fúziós kötődés stb.). Az emberek többsége pedig azért tehetetlen ezzekkel szemben, mert "gyenge bennük az ellenállás". A mai ember nem ismeri a meggyőzés kultúráját úgy, ahogy azt 2000 éven keresztül az egyetemeken és iskolákban oktaták. Nincs etikai értékítélet arra vonatkozóan se, hogy milyen eszközöket használunk és azok használatának milyen következményei lehetnek, valamint a felelősség alól mentesítő munkamegosztás és a munkák széttagolódása nem engedi egyben látni a kezdetet és végső eredményt ugyanannak az embernek vagy csoportnak.
Mit lehet tenni? El kell sajátítani a dekódolást azáltal, hogy megteremtjük az üzenetek elemzésének a kultúráját: úgy válni befolyásolhatatlanná, hogy közben nyitottak vagyunk a többiek felé. Gyakorolni az egyéni felelősséget elsősorban önmagunkkal szemben és a mi beszédünkre alkalmazva.
A demokrácia alapja: a szólásszabadsága, a közlés szabadsága s a befogadás szabadsága. Ez utóbbi az, amit leginkább figyelmen kívül hagynak a politikai és gazdasági manipulátorok Breton szerint. Sürgeti egy új retorika megszületését, amelyben újra szerepet kap az (arisztotelészi) érvelő meggyőzés és az annak megfelelő technikák kultúrjának a megteremtése.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstruckiókkal:
Breton figyelmeztetése korunk manipulációs eszközeinek a tettenérésére sok szempontból hasonlít a szociáletika törekvéseihez, mely szintén arra szolgál, hogy az embert formálja és informálja azokról a veszélyekről, melyek a társadalom részéről érintik őt, ugyanakkor felhívja a figyelmet az emberi jogokra és méltóságra, mely gazdasági jövedelemtől függetlenül és minden pártpolitikai hovátartozástól mentesen minden ember sajátja. Ez kell hogy bátorítson bennünket arra, hogy a manipulátorok és eszközeik fölött lehetőségünk legyen mint egyéneknek és közösségnek értékítéletet alkotni.

Az elmélet alkalmazási terepe:
szervezetek, oktatási-nevelési intézmények stb.

Az elmélet háttérdiszciplinái:
szociológia, társadalmi kommunikáció, retorika, jogfilozófia stb.

Az összefoglalót készítette: Kovács Lajos,
2008. január 10.