Berne, Eric: Emberi játszmák
Budapest, Háttér Kiadó, 1984.

A hazánkban megírása után mintegy két évtizedes késéssel megjelent kötetben a szerző arra vállalkozik, hogy megismertesse az olvasót a tranzakcionális analízissel (TA), amely pszichológiai módszer a kommunikáció egyfajta folyamat-felfogásán keresztül magyarázza meg a személyközi érintkezés sajátosságait.
Az elmélet három lépcsőből áll. Berne először az emberi biológia sajátosságáról ír: minden humán egyednek - ahogyan a többi, törzsfejlődésben magasabb pozíciókban álló élőlénynek is - elemi szükséglete a gondoskodás, a visszajelzések megszerzése a fajtársaktól. Ennek jegyében gyűjt magának ingereket a környezetéből (= stroke), mert ha nem jár sikerrel, biológiai értelemben is elhanyagolódik és elpusztul ("kiszikkad a gerincagya").
Másodszor: a stroke-ok gyűjtése társas érintkezésekben csúcsosodik ki, amelyeket Berne tranzakciónak nevez. Egy tranzakcióban - most már csak emberi egyedekre szűkítve - legalább két résztvevő fél és azok három-három én-állapota (szülői, felnőtt és gyermeki) vesz részt. A felépített - és nagyban egyszerűsített - modell alapján a dialóguselemek (vagyis a tranzakció legkisebb egységei) lehetnek párhuzamosak, keresztezettek és duplafenekűek attól függően, hogy az egyes ingerek és ingerválaszok melyik beszélő melyik én-állapotát mozgósítják.
Harmadszor: humán kommunikációs szituációkban Berne szerint gyakran előfordul, hogy ún. játszmákat játszanak a felek. E játszmák alapja az, hogy mindegyikük a saját pszichológiai szükségletének megszerzése érdekében különböző nem adekvát tranzakciókba kezd, amelyek eredménye társadalmi probléma lehet (pl. alkoholizmus, szexuális visszaélések, házassági problémák). Ha a TA segítségével sikerül felderíteni, mely mechanizmusok mozgatják a feleket, megfelelő antitézissel pszichoterápia útján javíthatók a deformált viszonyok és viselkedések - véli a szerző, Eric Berne.

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Tranzakcionális analízis, tranzakcióanalízis (a pszichológia TA-ként hivatkozik rá).

Az elmélet érvényességi területe
Pszichológia, pszichiátria, kommunikációelmélet, pszicholingvisztika.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Eric Berne munkája a személyközi kommunikációt vizsgálja, annak is főként a nem mediatizált, vagyis közvetlen emberi kommunikációs változatait.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró elmélettel állunk szemben.

A koncipiálásba bevont funkciók
Berne a személyközi kommunikációt mint tranzakciók (stroke-ok, vagyis ingerek cseréjének) sorozatát koncipiálja. E kétirányú folyamatban elsődlegesen a gondolatok és szavak közti ellentétek foglalkoztatják, ezeket írja le. Módszere - pszichológus lévén - a terápiás megfigyelés és a látottak értelmezése volt.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A szerző felfogása szerint a személyközi kommunikációt az emberi én-állapotok minden emberben azonosítható hármas egysége (szülői, vagy neopszichikus, felnőtt, illetve gyermeki, vagyis archeopszichikus én-állapot) és az említett egységek aktuális szituációtól függően váltakozó dominanciája alakítja. Ha e struktúra találkozik és kapcsolatba lép egy másik ember (hasonló felépítésű) struktúrájával, létrejön a kommunikáció. Ennek a folyamatnak a során (merthogy a kommunikációra folyamatként tekint) létrejöhetnek ún. játszmák, amelyekben a résztvevő felek (ketten vagy többen) saját stroke-jaik megszerzésére törekednek.

A koncipiálásba bevont színterek
Az Emberi játszmák című munka elsődlegesen közvetlen emberi, két személy közötti zajló kommunikációs szituációkat elemez, másodsorban társasági (kettőnél több szereplő részvételével zajló) helyzetekről tesz említést. A felvázolt modell tehát kizárólag humán egyedek dialógusainak leírására és értelmezésére alkalmas, amely dialógusok játszódhatnak akár többszereplős környezetben is.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Első és legfontosabb: a kommunikáció alapmotivációja, a stroke-ok (= "simogatások", verbális vagy érzékszervi visszajelzések, pozitív ingerek, megerősítések) gyűjtése. Azért kommunikálunk, hogy ilyen stroke-okat gyűjtsünk. Ennek szükségszerűségét Berne biológiai okokkal magyarázza. (Gondoskodás hiánya esetén kiszikkad az illető egyed gerincagya, vagyis az elhanyagoltság rövid úton és szükségszerűen halálhoz vezet.)

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Lévén a TA pszichológiai elmélet, kapcsolódási pontjai más pszichológiai elméletekkel mutathatók ki. Az NLP (neurolingvisztikus programozás) hívei (pl. Richard Bandler) gyakorta támadják a TA módszerét. Véleményük szerint ugyanis a tranzakcionális kommunikációelemzés, bár képes az emberi viszonylatok patologikus vonásainak felderítésére, nem képes gyógyító módszert adni a páciensek kezébe, míg az NLP szükség esetén meg is tudja változtatni a nem kívánt viselkedést.

Az elméletalkotás célja
Berne szándékai szerint összegyűjtött és rendszerezett megfigyelési és terápiás eredményeket tartalmaz a kötet. Célja, hogy megvilágítsa a láthatóan nem adekvát vagy nem releváns emberi viszonyrendszerek motivációit. (Pl. házastársak veszekedése szülő és gyermek módjára, vagy ügynök és ügyfele beszélgetése, amely két évődő gyermekére hasonlít) A leírásokat kiegészíti az ún. játszmák elemzése, amelyeknél a szerző megadja a leírt játszma antitézisét is.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Pszichoterápia, párkapcsolati terápia, addiktológiai foglalkozások, kezelések, csoportterápia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Pszichológia, játszmaelmélet (matematika), pszichoanalízis, pszicholingvisztika.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Berne, Eric (1961): Transactional Analysis in Psychotherapy. Evergreen.

Berne, Eric (1963): The Structure and Dynamics of Organizations and Groups. Pitman Medical.

Mead, George Herbert (1935): Mind, Self and Society. Cambridge University Press.

Mead, Margaret (1951): Growing up in New Guinea. New York - William Morrow and Company.

Jaensch, E. R. (1930): Eidetic Imaginary. New York - Harcourt, Brace and Company.

Az összefoglalót készítette: Bokor Tamás
2007. november 5.