Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Szimulákrum-elmélet. Nem kifejezetten kommunikációelmélet, de átfogó jellegű, ezért a kommunikáció jelenségét is magába foglalja. Sőt, a szerzőt a tömegkommunikáció jelensége inspirálta.

Az elmélet érvényességi területe
Baudrillard a mindennapi életre, a tudományokra (etnológia, muzeológia), a politikára, a médiára, ill. ezek egymásra hatására vonatkozó megállapításokat tesz, némiképp utópisztikusan. A múltból vett példákat - vietnámi háború, Watergate-botrány - jövőbeli látomásokkal egészíti ki.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Ez a kommunikáció nem jelentések közvetítésére való, hanem modellekére, nem reális, hanem hiperreális tartalmak közlekednek és sokszorozódnak meg benne. A feladó és a címzett megszűnik, körkörös mozgások vannak, az események átszűrődnek a médián (MacLuhan), hatásaik nem izolálhatók. Az élet és a tömegkommunikációs médiumok hatásai kölcsönösen áthatják egymást.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó. Leíró részekkel (konkrét példákkal, melyek más-más tudományterülethez kapcsolhatók).

A koncipiálásba bevont funkciók
Negatívan értelmezett funkció: a modellek észrevétlenül szűrődnek be az életbe, a gondolkodásba, és önmagukat gerjesztik tovább.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
Baudrillard beszél a perspektivikusnak, a panoptikusnak a megszűnéséről, az orbitálisnak és a nukleárisnak a megjelenéséről, ami a lemondáshoz vezet.

A koncipiálásba bevont színterek
Bennszülöttek és hódítók viszonya, tudománynak és tárgyának a viszonya, a múzeum és az élet, a szórakozóhelyek és a városok, politikum és média, média és befogadók viszonya, a globalizált, kapitalista világ a maga egészében.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Eltűnés, felszámolódás: a referenciáé és a jelentésé - a szimuláció előretörésével. Különbségek megszűnése: referencia és képmása között. Felszámolódik az egész hagyományos kauzális szemlélet, a bináris opozíciók rendje, a perspektivikus, az aktív, a kritikai, analitikus szemlélet. Felszámolódik az esetleges: a maximális biztonság, a programozás csalhatatlansága, a lebeszélés uralja a társadalmat.
A referencia eltűnésével az eredet termelése lendül fel, a jelentésé, a valóságé.
A kép fázisainak egymásra következése: 1. a kép jó megjelenítés: az ábrázolás a szentség szintjén helyezkedik el. 2. a kép gonosz megjelenítés: a rontás szintje. 3. a kép játssza a megjelenítést: a varászlat szintje. 4. ez nem a megjelenítés, hanem a szimuláció szintje.
A válság, a halál, ill. szimulálása: ez kölcsönöz még (látszat)jelentőséget a hatalomnak, a politikai funkciónak.
A másik módszer: az elkülönítés, elzárás. Disneyland, az elmegyógyintézetek: azt sugallják, mintha nem az egész világ lenne infantilis és őrült.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Baudrillardra hatott Barthes és Henri Lefebvre a mindennapi életre vonatkozó kutatásaikkal, táplálkozott a macLuhani elméletből (a médium az üzenet), a társadalomtudományok és a művészetelméletek posztmodern elméletei szintén rokonságban állnak az övével. Transzdiszciplináris gondolkodásmódja a Foucault-éval is rokon.

Az elmélet-alkotás célja
A posztmodern, kapitalista társadalom képének megrajzolása, működésének leleplezése.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Szociológia, filozófia.

Az elmélet háttérdiszciplínái
Posztstrukturalizmus, posztmodern, etnológia, szociológia, politikafilozófia, (sci-fi).

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége (Ford. Gángó Gábor). In: Testes könyv I. Szeged, Ictus-JATE, 1996. (szerk. Kiss Attila, Kovács Sándor et al.) 161-193. o. (eredetileg: Jean Baudrillard: Simulacres et simulation. Paris, 1981, 1-30.)

További művei: A tárgyak rendszere (1968), A fogyasztói társadalom (1970), A jel politikai ökonómiájának kritikája (1972), A termelés tükre (1973), A szimbolikus csere és a halál (1976), Csábítás (1979), Fatális stratégiák (1983), A rossz transzparenciája (1990), Az Öböl-háború nem történt meg (1991), A vég illúziója (1992), A tökéletes gyilkosság (1995), A lehetetlen csere (1999).

Az összefoglalót készítette: Zsigmond Andrea,
2008. január