Dr. Szabó Márton: A láthatatlan ellenség

A kommunikáció-elmélet megnevezése:
Szabó Márton filozófus ebben a tanulmányában nem kevesebbre vállalkozott, mint megfogalmazni és leírni korunk (XX-XXI. század) tipikus ellenségképeit, a partizánt, a terroristát és az öngyilkos merénylőt.

Az elmélet érvényességi területe:
a politikum (Carl Schmitt), a politikai filozófia.

Az elméletben érvényesülő kommunikációs fogalom típusa:
az abszolút háborúban kialakult abszolút ellenségkép meghatározása megváltozott társadalmi környezetben. Az irreguláris harcos altípusainak a megrajzolása.

Típusa:
leíró, meghatározza a téma tárgyát.

A koncipiálásba bevont funkciók és szerkezetek:
a térnézőpont, a társadalmi szerkezetek szétrombolása, a világpolitikai összefüggés és a technikai-ipari nézőpont, az ideológiák és vallások szembeállítása, valamint a nyilvánosság felhasználása.

A koncipiálásba bevont színterek és dinamikák:
az idevonatkozó nemzetközi jogi és történelmi példák elemzése.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:
a tanulmány tovább gondolása Carl Schmitt "Partizán elméletének".

Az elmélet alkotás célja:
meghatározza a XXI. század abszolút ellenségképét, egymásból levezeti őket.

Eredeti alkalmazási terepe: a politikai filozófia, de a hadtudomány, a kommunikáció-média és tágabb értelemben a témával foglalkozó társadalomtudományok.

Az elmélet háttérdiszciplinái:
Carl Schmitt "Partizán elmélete", valamint Fichte, von Kleist és Clausewitz modern háborúról szóló elméletei.

Néhány fontos bibliográfiai tétel:
Carl Schmitt: A partizán elmélete, Pallas Stúdió
Carl Schmitt: A politikai fogalma, Pallas Stúdió
Carl von Clausewitz: On War, Penguin Books, 1968

Az összefoglalót készítette: Banai Tibor Péter
2007. július