Rorty, Richard: Contingency, Irony, and Solidarity
Cambridge: Cambridge University Press, 1989.

Rorty könyve a nyelvfilozófia, a diskurzusanalízis és a morálfilozófia metszéspontján keletkezett. Rorty az irónia kérdésével a felvilágosodás óta centrális problémát feszeget, amelynek olyan neves teoretikusai voltak mint Voltaire, Kierkegaard vagy Bergson. Rorty rámutat, hogy a filozófiai irónia túllépi mind az irracionalizmus, mind a relativizmus területét, az irónia voltaképpen a nyelvi szignifikáció gyújtópontja. Az irónia nyelvi állapotában a dekonstruált szubjektum a Mi (We) állapotából az Ők (They) állapotába kerül illetve fordítva, ezzel folyamatosan lebegtetve a két ágenstípus nyelvben való lehorgonyzottságát. Rorty számára az irónia a nyelv és a jelentés eredendő felfedezése, amit a történelmi liberalizmus ideológiája fokozatosan elveszített. A történelem a szerző szerint olyan állapotba törekszik, ahol a szubjektumok a Mi állapotát nem önmagukban, hanem azokban a szubjektumokban találják meg, illetve azokból a szubjektumokból értik meg, melyek az ő számukra mint Ők jelennek meg. Ez természetesen az elidegenedés dialektikája, azonban Rorty hangsúlyozza, hogy a történelmi illetve nyelvi elidegenedés nem azonos a dehumanizálódással és a szolidaritás elveszítésével, pontosabban ennek nem kell szükségszerűen bekövetkeznie. Az elidegenedés nem történelmi következmény, nem egy ideális ősállapot elveszítése, hanem az emberi létezésben és nyelvben lévő eredendő kontingencia működése. A nyelvi és társadlmi kommunikációnak gyújtópontjává így az irónia kerül, amely a szignifikáció képzésében három alapfunkcióval rendelkezik: (a) fellazítja a dogmatizmust, azaz nem fogadja el a fogalmak expressis verbis típusú difinicióit, (b) egy fogalomnak az interszubjektív valóságát sosem tekinti véglegesen lezártnak mások számára és (c ) ellenáll minden olyan kísérletnek, amely fel akarja oldani funkcióját (a-b). A társadalmi kommunikáció ezáltal nem más, mint a moralitás és a nyelv terében folyamatosan feltárt sziginifikációk tere, mely az ödipalitást meghaladva képes a jelennek történelmi szolidaritására. Rorty elmélete szervesen kapcsolódik az irodalomtudomány, politikai filozófia, eszmetörténet és a pszichoanalizis területeihez.

Kapcsolódó irodalom

Lacan, Jacques. Écrits: The First Complete Edition in English, transl. by Bruce Fink, New York: W.W. Norton & Co., 2006.

Derrida, Jacques. The Post Card: From Socrates to Freud and Beyond, trans. Alan Bass, Chicago & London: University of Chicago Press, 1987.

Az összefoglalót készítette: Fellner Ákos,
2007. június 9.