Karl Popper tudás-fogalma
a tudás popper-i fogalmának elemzése

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Poppert sokszor a Bécsi Körhöz sorolják, valójában egyfajta 'belső ellenzék': tudományelméletének főbb tételeit éppenséggel a neopozitivistákkal szemben dolgozta ki. Tudás - elméletét kulcsgondolatai alapján szokás elnevezni, bár ezek az elnevezések az elmélet más - más aspektusaira utalnak: objektív tudás elmélete; falszifikálhatósági modell; korroborációs modell; a tudományos fejlődés elmélete; származtatott a priori tudás elmélete; három-világ elmélet; 'problémamegoldás az egész élet' etc.

Az elmélet érvényességi területe

- tudományfilozófia
- logika
- emergens evolúció
- test - lélek probléma

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az elmélet a kommunikációra mint három, legalább részben autonóm világ közötti közvetítőre tekint. A világokhoz szubjektív és objektív értelemben vett tudások tartoznak.

Világ 1 a fizikai értelemben vett világra,
Világ 2 a pszichikum világára,
Világ 3 az objektív értelemben vett tudás világára refereál.

A kommunikáció szerepe egyedülálló abban az értelemben, hogy világ 2-n keresztül képes közvetítő szerepet betölteni világ 3 és világ 1 között. Másként megfogalmazva: világ 3 kommunikáció nélkül nem is létezhet.
Feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy Popper főként interakcióról beszél. Mindenekelőtt a nyelv - et tartja a magasabbrendű kommunikatív funkciók, és világ 3 alapjának. A nyelv önkifejező és kommunikatív funkcióját alacsonyrendűnek tartja, és legmagasabb rendű funkciójaként a leíró és az érvelő (kritikai) funkciót nevezi meg.
A teljes tudatosságról és a self-ről alkotott nézetének lényege, hogy arról az emberi nyelv - és világ 3 - nélkül nem beszélhetünk. "a self, a szubjektum nem képes létezni bizonyos világ 3-beli elméletek intuitív megértése nélkül, és főleg ezek feltétlen elfogadása nélkül. Ezek az elméletek a tér és idő elméletei, általában a fizikai testekről, az emberekről és testükről, saját téri és időbeli kiterjedésű testükről, és az ébrenlét és az álmodás bizonyos szabályosságairól szóló elméletek. Másképpen a self önmagunk megfigyelésének az eredménye egy küldő szemszögből, azaz egy objektív szempontból történő megfigyelés és elhelyezés. Ilyen nézőpont csak valamilyen leíró nyelv segítségével létezhet". Ugyanakkor: "a szabályozók hierarchiájában a self nem a legfelső szabályozó központ, mivel a 3. világ elméletei rugalmas kontrollt gyakorolnak feleltte. Ez azonban rugalmas, tehát kölcsönhatásos-visszacsatolásos jellegű."

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Magyarázó, és nem is lehet másmilyen. Megmagyarázza egyebek közt:

- a tudományos kutatás logikáját, a tudomány módszerével birtokba vett tudás természetét,
- azt, hogy miért tekinti a tudományos kutatást - és csak azt! - fejlődésnek, és azt, hogy miért gyarapszik a tudományos módszerrel felhalmozott tudás,
- az emergens evolúciót, mint problémamegoldások folyamatosságát.

A koncipiálásba bevont funkciók
A tudományos kutatásra leginkább jellemző funkció annak problémamegoldó természete. Vagyis: az egyén, a faj és a tudomány is problémából indul ki, problémáról problémára halad. E haladás funkciója pedig a problémák megoldása. Az így megszerezett tudás gyarapszik, és - a tudomány esetében - fejlődik is.

"A tudomány problémáról problémára halad, és egyre mélyebb problémákhoz jut el. Sejtéseink, elméleteink megelőzhetik a problémákat, a tudomány maga mégis a problémával kezdődik. Ezek főként akkor támadnak, ha csaladkozunk elméleteinkben, vagy ellentmondásokhoz vezetnek minket. Mi több, csakis egy probléma megjelenése tudatosítja bennünk, hogy van egy elméletünk. A probléma sarkall minket tanulásra, tudásszerzésre, kísérletezésre vagy megfigyelésre".

A tudás gyarapodásának három feltétele:

1. egyszerűség. El kell kerülni a 'végtelen regressziót'. Ami egyszerű, az ellenőrizhető is - vagyis elemezhető logikai módszerekkel.
2. függetlenül ellenőrizhetőnek kell lennie az új elméleteknek. Azon túl, hogy megmagyarázza azon dolgokat, amelyek megmagyarázására megalkották, új és ellenőrizhető következményeket is eredményeznie kell. Olyan események előjelzését kell eredményeznie, amit eddig még nem figyeltek meg.
3. az elméletnek ki kell állnia néhány új, szigorú ellenőrzést.

A megszerzett tudás a kommunikáció és a külső reprezentációs eszközök segítségével érhet az objektív tudás magaslataiba. Vagyis a folyamatos problémamegoldó funkció következtében alakul ki maga világ 3.

Másrészről az emergens evolúció, mint probléma - megoldás sorozat dárdahegyként használja a partikuláris egyedeket. Az egyén problémamegoldás - kísérletei viszont saját viselkedésének dárdahegyei.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek
A problémamegoldás, mint tudásszerzés és tudás-fejlesztés szerkezeti egységei:
P1, vagyis a kiinduló probléma. Ez lehet gyakorlati (például ökológiai) és elméleti probléma egyaránt.
KE: kísérleti elmélet, hipotézis, amelyet a probléma megoldása érdekében alkot a problémamegoldó ágens.
HK: a hiba kiküszöbölésének (elemináció) folyamata. Ez empirikus értelemben (vagyis gyakorlati probléma esetében) lehet egyszerű siker/kudarc ráta értékelése. A tudomány esetében a kritikai vizsgálatokat, kritikai megvitatásokat értjük rajta. Egy hipotézis Popper szerint nem verifikálható, és nem is konfirmálható, viszont akár egyetlen kivétel segítségével is falszifikálható. Az, hogy egy elmélet elvben falszifikálható legyen, a tudományosság alapja. Előbb-utóbb minden elmélet falszifikálódik, ez pedig a fejlődés alapja - főleg, ha jobb elmélettel helyettesítik. A sok kritikai falszifikációs kísérletet kiállt az elmélet, akkor korroboláltnak nevezhetjük. Egy elmélet minél inkább korroborált, annál nagyobb nem cáfolt empirikus következményeinek osztálya, azaz annál nagyobb az elmélet verissimilitúdója, valószerűsége. Mindazonáltal a nagyon valószerű elmélet valószínűsége kicsi: hiszen - mivel széles empirikus tartalmat ölel fel - egyre kevésbé valószínű, hogy ellenáll a falszifikálási kísérleteknek.
P2 a vitákból és vizsgálatokból kialakult új probléma.
A szerkezeti egységek bemutatásából világosan kiderül a problémamegoldó funkció szerkezete. A problémamegoldás problémából indul ki, melyet kísérletek, értékelés, falszifikáció/korroboráció/elemináció követ, végül megfogalmazódik egy új probléma. Vagyis: a problémamegoldás problémáról problémára halad.
Logikailag a tudományos kutatás szerkezete modus tollens:
p q, q => p
vagyis alapvetően deduktív logikájúak. Elvben falszifikálható hipotézisekből indulnak ki, ennek következtében az empirikus predikciók számának növekedésével előbb-utóbb cáfolásra kerülnek.

A koncipiálásba bevont színterek

Világ 1: a fizikai anyag, az erőterek, a fizikai állapotok világa.
Világ 2: a pszichikum, a tudat - és talán a tudatalatti - világa. Ide tartoznak a szervezet diszpozíciói is.
Világ 3: az objektív értelemben vett tudás világa. Különösképpen ide tartoznak: az emberi nyelv, az elméletek, az elméleti problémák, a cáfolatok. A művészi produktumokat és a társadalmi intézményeket is ide sorolhatjuk, azonban - ízlés szerint - nevezhetjük ezeket világ 4-hez és világ 5-höz tartozónak is.

A koncipiálásba bevont dinamikák
Evolúciós jellegű dinamika, vagyis:

- az objektív ismeretek gyarapodása a tudományban
- az objektív tudás fejlődése, mélyrehatolása a tudományban
- az egyed tudásának gyarapodása próbálkozásai - problémamegoldásai - , valamint
- a faj alakulása egyedeinek próbálkozásai - problémamegoldásai - következtében.

Összetett, visszacsatolásos dinamika a három világ vonatkozásában, vagyis:

- a világ 3 hatása a legerősebb világ 1-re, ugyanakkor
- világ 3 genetikailag világ 2-ből ered, de számos lakójához nem férünk hozzá, és lehet, hogy nem is fogunk.
- a testi világ 1 nem kauzálisan zárt, hanem nyitott a szellemi állapotok és események, a világ 2 számára, valamint világ 3 világ 1-en a világ 2 közben működik.
- világ 2 - ben végbemenő események következtében világ 1-ben is létrejönnek események. Ezek azonban nem point - to - point megfelelések.
- számos egyedülálló esemény történik világ 2-ben, az empirikus párhuzam - felállítás eleve lehetetlen világ 1 vonatkozásában.
- Az emberi öntudat világ 2 valamint világ 1 és világ 3 közötti kölcsönhatásból származik
- világ 3 legalább részben független a két másik világtól. Amikor ez a független rész köcsönhatásban állhat világ 2 - vel, akkor az nem vezethető vissza világ 1-re.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal

- ellenzékként: Bécsi Kör, pozitivizmus
- fenntartásokkal: evolúció (Darwin)
- etológia, exploratív viselkedés. "Minden organizmus feltaláló és mérnök, jó vagy kevésbé jó, sikeres vagy kevésbé sikeres a technikai problémák megoldásában."
- Popper - akár bázisként, akát 'ellenfélként' hatássol volt az őt követő teljes tudományfilozófiára. Pár nevet említsünk meg: Kuhn, Feyerabend, Fukuyama, Quine, Goodman, Hanson, David Bloor, valamint hazánk fiai közül Lakatos Imre, Polányi Mihály és Horányi Özséb.
- Popperre nyilvánvalóan hatással volt a racionalista filozófiai hagyomány, amelyet védelmez, valamint Kant, Wittgenstein és Whitehead(bár e 'hatás' legtöbbször nem egyetértést jelent).

Az elmélet-alkotás célja

- az objektív tudás fogalmának, és a tudományos módszernek a 'védelme'. El kell mondani, hogy Popper leszögezi: biztos tudás nincs. Vagyis a tudomány ereje módszerében van, nem pedig abban, hogy biztos tudást szolgáltat. Popper szerint igazság létezik - azonban nincs a zsebünkben.
- a három világ elméletével a test-tudat probléma 'könnyű megoldásait', vagyis a szilopszisták és a fizikalisták elméleteit cáfolni.
- Az emergens evolúció elméletével felhíni a figyelmet néhány, a darwinizmusból hiányzó szempontra.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Tudományfilozófia, tudományos logika és módszertan

Az elmélet háttérdiszciplinái

- logika
- filozófia
- ismeretelmélet

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel
(*az ismertető szempontjából fontosabb művek. Ezért nem kerülnek ide az Open Society-vel kapcsolatos írások, noha Popper tevékenysége ezen a téren is igen elismert.)

Magyar nyelven:

POPPER, Karl: Megismerés, történelem, politika. Válogatott írások és előadások, Aduprint, Budapest, 1997.

POPPER, Karl: Test és elme. Az interakció védelmében.Typotex, 1998

POPPER, Karl: Igazság, racionalitás, és a tudományos tudás gyarapodása in.: LAKI János (szerk.): Tudományfilozófia, Osiris, Budapest, 1998.

POPPER, Karl: A tudományos kutatás logikája, Európa Könyvkiadó, 1997.

Angolul:

POPPER, Karl: Conjectures and Refutations: The Growth of Scientific Knowledge, London, 1998.

POPPER, Karl: All Life is Problem Solving, London-N.Y., 1999.

POPPER, Karl: Realism and the Aim of Science, London, 1983.

POPPER, Karl: Objective Knowledge: an Evolutionary Approach, Oxford, 1983.

POPPER, Karl (with John Eccles): The Self and Its Brain, Berlin, 1977.

Az összefoglalót készítette: Demeter Márton
2007. június 5.