Reflexió Németh Mihály recenziójára

Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről

Az - alapos, a vizsgálati szempontoknak teljességgel eleget tévő - ismertetéshez az alábbiakat fűzném hozzá.
A Barthes által használt diskurzus, beszédtöredékek, alakzatok, argumentum fogalmak és aktuális használatuk építi föl a szöveget. Fontos, hogy nem a szerelmi diskurzusból kapunk ízelítőt, hanem a szerelmi diskurzusról: "a szerelmes beszéd leírása helyett a szerelmes beszéd utánzásához folyamodtunk". Tehát nem szerelmi (szerelmes) szövegeket olvashatunk, hanem szerelmi kontextusokat, amelyek az egyes szám első személyű forma miatt szubjektívnek, (ön)vallomásként is hatnak.
A szerelmi diskurzus nagyon "nehéz" műfaj: képtelenség megtalálni a helyes mértéket: vagy túl sokat vagy túl keveset mond az ember. A szerelem, a szerelmi viselkedés közel áll a nyelvhez, mégis megfoghatatlannak tekinti a szerző, mert a nyelvi alakzatok rögzültek, klisészerűek, 'beszéddé' váltak. Ezeket az alakzatokat szedi sorra a szerző, mint jelenségeket tekinti őket, amelyek (már) nem hordozzák a dinamikát, változás lehetőségét, hanem 'szellemtelenek'.
"A nyelv olyan, mint a bőr: szavaimmal a Másokhoz dörgölőzöm. Mintha csak a szavak helyettesítenék az ujjaimat, vagy mintha az ujjak szavaim meghosszabbításai volnának."

Mucsi Eszter
2007. június 11.