Kritikai megjegyzések Marshall McLuhan kommunikációs elméletéhez

- McLuhan megállapítása, miszerint minden médium (az ábécétől a computerig) az emberi érzékek és a test térbeli kiterjesztése, és ezáltal alkalmas arra, hogy az emberiségből egy nagy közösséget (emberi családot) hozzon létre. Kritikusai szerint ez a hatvanas évek technológiai eufóriájának a következménye és maga McLuhan se gondolta volna ezt így, ha elméletébe belekalkulálja mindazt a tényezőt, ami a technológia előállításával együtt jár. Vagyis ebben a folyamatban olyan "összjáték" szempontokat kell figyelembe venni, mint különféle társadalmi, emberi és nem emberi tényezők. A technológiai innováció folyamata fluktuálódik a különféle médiumok és kommunikációs technológiák között, vagyis a fejlődés nem állandó. A technológia nem egy embertől és társadalomtól különálló entitás, amely életre kell és önmagát fejleszti, hanem társadalmi és gazdasági rendszerek függvényeként működik.

- "A médium maga az üzenet" kijelentés találó arra vonatkozólag, hogy az eszköz maga képes átformálni a felhasználó nemzedéket és új idő és tér dimenziók nyílnak meg az emberi tudat számára. A kritikai kérdés úgy hangzik, hogy lehet-e választóvonalt húzni a médium mint eszköz és annak tartalma között? Miközben ugyanis még elképzelhető az eszköz tartalma nélkül, ez utóbbi sokkal kevésbbé az előző nélkül, azaz hiába terjeszti ki a technológia az ember érzékszerveit és testét, tartalom és információ/tudás nélkül jelentéstelen az egész.

- A médimok és technológiák nem önmagukban létező entitások (hegemóniák), - noha egészen pontosan megragadhatók empirikusan mint objektív létezők -, hanem társadalmi-kulturális függvények. Következésképpen vizsgálatuk sem történhet önmaguk puszta elemzésével, hanem társadalmi-kulturális-gazdasági összetevőjükkel együtt. Úgy, ahogy a kultúrantropólógia felismerte, hogy az embert nem lehet önmagában állóként vizsgálni, hanem környezeti kontextusában és az adott szituációval együtt kell szemügyre venni. Noha a technológiák, úgy tűnik, természetükből adódóan társadalmi hegemóniára törekednek, még mindig nem tart ott a valós helyzet.

Bibliográfia:

Gitlin, T. (1972). Sixteen Notes on Television and the Movement. In. G. White & C.

Neuman (Eds). Literature in Revolution (pp. 335-366), NY: Holt, Rinehart, & Winston.

McLuhan, M. (1964). Understanding media (308-337). New York: McGraw Hill.

Carey, J. W. (1968). Harold Adams Innis and Marshall McLuhan. In R. Rosenthal (Ed.). McLuhan: Pro and con (270-308). New York: Penguin.

Kovács Lajos,
2007. június 6.