Észrevételek Kriskó Edina

Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
című előadás sorozatából / könyvéből készített összegzéshez

Edina által írt recenzió kimerítő és pontos, azzal egyet értek.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a mű - miközben fejet hajt Italo Calvino munkássága előtt és szeretné bevezetni az olvasót az olvasó-író párkapcsolatába - célja egy olyan "kézikönyv" elkészítése, amelyet minden regényíró szívesen forgat majd, hogy megtanulhassa az írás legősibb fortélyait.

Miközben Eco a minta olvasó definícióját keresi, oktatja az olvasót, hogyan válhat ő is azzá. Kitágítja ezzel az olvasótábort, bevonja azokat is akiket a szöveg és annak tartalma, jelentése, formája csupán a befogadói, feldolgozói oldalról érdekel. Azáltal hogy az olvasó megismeri milyen fogásokat alkalmaz egy szerző, maga is eldöntheti, hogy ezen fogásokkal keltett hatásokat átéli-e illetve át szeretné-e élni. A Hat séta avagy hat előadás megismerése után az olvasó máshogy fog a jövőben hozzáfogni újabb könyvekhez. Folyamatosan az jár majd a fejében, hogy maga most minta olvasó-e, és ezzel megteremtődik az a tudatos olvasó aki saját maga hozzájárul az adott mű élvezhetőségéhez a kommunikáció tartalmához.

Eco egy olyan minta olvasóról álmodik aki együtt él a szerzővel (mintaszerzővel) és ugyanazzal a háttértudással, műveltséggel rendelkezik mint a szerző, ezáltal válik tökéletessé a kommunikáció a két fél között továbbá kibonthatóvá válik az egy írott műbe tömörített tartalom. Mint egy morze távíró két oldalán ülő felei, a küldő (mintaszerző) és a fogadó (mintaolvasó) ugyanazzal a tudással rendelkeznek így mindkettőjük számára ugyanazok a karakterek, szavak és mondatok csengenek ki a hosszabb és rövidebb sípok váltakozásából.

Eco felhívja a figyelmet egy elemi paradoxonra miszerint, ha megvalósul a tökéletes mintaolvasó és mintaszerző páros, akkor tökéletes kommunikációról beszélhetünk, elveszik azonban a mű kreativitása, hiszen egy könyv nem csupán a benne rejlő szöveget jelenti hanem azt a teljességet amit az olvasó fejében átfutó gondolatok, emlékek, érzések tesznek ki. Abban az esetben, hogyha az olvasó csak azt érzi egy adott mű olvasásakor amit a szerző, akkor nem valósul meg az olvasásban rejlő kreativitás.

Kató Linda
2007. június 10.