George Gerbner: A média rejtett üzenete

Palovits Ildikó recenziójához

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
Gerbnernek az az érvelése, amivel a kereskedelmi média káros hatását próbálja alátámasztani, a piac terjedésének általánosabb kritikáihoz áll közel. Még mielőtt a tulajdonosok számának csökkenéséről, s a kínálat "áramvonalasításáról" beszélne, a média diszfunkcionális voltát a történetek szerepe felől próbálja általánosabban megragadni. Azt mondja, a történetek bonyolult társadalmi funkciói (normák beállítása, tájékoztatás, kognitív technikák stb) eredetileg úgy érvényesültek, hogy a történetmondó a történet hallgatójával körülbelül azonos életvilágban élt, ezért az általa mondott történetek relevánsak voltak a hallgató életére. A történetmondás motivációja pedig nem más volt, mint a történetek szociális funkciójának gyakorlása, egyszerűbben: maga a történetmondás. A kereskedelmi média esetében azonban a történeteket olyanok mondják, akiknek nem sok közük van a hallgatók konkrét környezetéhez, s a történetmondás motivációja itt nem csak maga a történet, hanem a nyereségtermelés is. Emiatt várható, a történetek társadalmi szerepében diszfunkciók állnak be, mondja. Kézenfekvő a párhuzam Polányi Károlynak azzal az állításával, hogy a gazdaság alapvetően az emberi társadalmak általánosabb működésébe beágyazott, azoktól nem függetleníthető funkció volt, s csak a szabad piacgazdaság létrejöttével vált önálló intézménnyé. Szerinte az a folyamat, hogy a többi társadalmi funkció később becsatornázódik ebbe az önállósított gazdaságba, diszfunkciókhoz vezet: az árunak tekintett természeti erőforrásokat vagy emberi munkaerőt a gazdasági logika nem úgy, vagy nem csak úgy fogja kezelni, ahogyan annak természete megkívánná, mivel természetük nem csak gazdasági. Az eltérésekből pedig problémák adódhatnak.

Gagyi Ágnes
2007. június 6.