Reflexió Simon Miklós recenziójára

Stern, Daniel N: A csecsemő személyközi világa
The Interpersonal World of the Infant - A View from Psychoanalysis and Developmental Psychology - New York, 1985.

Simon Miklós megjegyzi, hogy az elméletalkotás egyik célja, hogy új megfigyelési adatokból következtetéseket vonjon le a csecsemő mélyen személyes életére nézve, másrészt ezen következtetésekből munkahipotézist állítson fel a csecsemő élményvilágáról és felbecsülje annak lehetséges klinikai és elméleti kihatásait. Teljes mértékben egyetértek, sőt azzal a megállapításával is, hogy a könyv megjelenése óta viták kereszttüzében áll, ugyanis a csecsemő személyközi világát Stern pszichoanalitikus elemzésnek kategorizálja, azonban műve minden szinten szakít a pszichoanalízissel, ugyanis a Stern módszertanilag kilúgozza a freudi felettesén koncepciót és helyébe a szelfmag elméletet helyezei. A referátumot szakmailag korrektnek érzem, érdemesnek tartom kiegészíteni közelmúltben megjelent tanulmányával, miszerint a sterni koncepció működése nem független az egyének történelmi, élettörténeti és egzisztenciális hangoltságaitól. Az emberi realitás elemzéséhez nem elegendő a szelfmag koncepció, hanem azt értelmezni kell az emberi létezés történelmi és társadalmi meghatározottságaira, illetve általánosan, az embernek, mint létezési formának a strukturájára. Jaynes ezzel a koncípiálás területébe bevonja az egzisztenciális pszichoanalízist, a hermeneutikát és az eszmetörténetet is.

Irodalom:

Julian Jaynes: The Shadow of Freud: Is Daniel Stern still a psychoanalyst? The creative tension between the present and the past in psychoanalytic and existential psychotherapies, in Daniel Stern's The Present Moment, and his humanistic-existential partners in dialogue. by Wilkinson H. In International Journal of Psychotherapy, Volume 8, Number 3, November 2003 , pp. 235-254(20)

Fellner Ákos,
2007. június 9.