Kiegészítések Péterfi Rita, Simon Miklós

Thomas Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete c. ismertetőjéhez

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése:

a dogma (később: paradigma) szerepe a tudományos kutatásban; normál tudomány vs. tudományos forradalmak.

Az elmélet érvényességi területe:

Az összefoglalót készítők "tudományfejlődés - elmélet" megnevezését nem tartom szerencsésnek. Talán éppen Kuhn az, aki - Popperral szemben - nem tartja szerencsésnek a 'fejlődés' kifejezés használatát. Véletlenül sem szeretné sugallni, hogy a tudomány valami felé is haladna. A kumuláció is (ami hangsúlyozottan nem fejlődés) kizárólag a normál szakaszra jellemző, és inkább ezoterikus tudáshoz vezet.

"Fejlődnek -e a tudományok a rendkívüli kutatások idején?

A forradalmak mindig a két szembenálló tábor valamelyikének teljes győzelmével végződnek. A győztesek elemi érdeke, hogy a győzelmet haladásként értékeljék, és minden lehetőségük megvan arra, hogy az utókornak ezt így is adják tovább. Mint láttuk az új kézikönyvek megjelenésével kapcsolatban, a tudós néha alapvetően hamisan fogja fel tudományágának töténetét. Nincs más lehetőség számára, amíg a pályán marad.

Ugyanakkor szándékosan kerültük azt a sugallatot, mintha a tudomány valami 'felé' haladna. A fejlődés csakis a mindenkori tudásszint alapján mutatható be. "

Sokkal szerencsésebb tehát, ha egyszerűen tudományfilozófiát mondunk, esetleg tudománytörténetet. Utóbbit szintén fenntartásokkal kell kezelnünk. Kuhn tudományelmélete ugyanis nem a tudomány eredményeiből indul ki, hanem a kutatói tevékenységnek a történetével foglalkozik.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?

Magyarázó. A magyarázatokat példákon keresztül teszi. E példák a paradigmaváltások körüli anomáliákból fakadó problémakezelést világítják meg. Tipikus példái - egy fizikustól nem meglepő módon - az arisztothelészi vs. newtoni fizika, a Volta - elem, és a Planck - féle feketetest probléma.

A koncipiálásba bevont funkciók:

A tudományos módszerrel, vagyis a paradigmával elérhető tudás természetének bemutatása. Rámutatás arra, hogy a paradigmák összemérhetetlenek egymással -mivel nem fordíthatóak le semmilyen 'protokollnyelvre', valamint annak kimutatása, hogy nem beszélhetünk objektív fejlődésről, haladásról.

A koncipiálásba bevont szerkezet(ek), illetőleg szerkezeti egységek:

A tudománytörténet szerkezete:
- normál tudomány(paradigma) -(anomáliák) - tudományos forradalom (alternatív elméletek) - normál tudomány (új paradigma) - .
A normál tudományhoz tartozik a szakmai mátrix, mely a paradigmához viszonyítva határozza meg problémáinak körét, kutatási módszereit és eredményeit is. Péterfi Ritával vitatkozva: Kuhn ismeretelméleti relativizmusa csak a tudománytörténet egészére vonatkozik, a kumuláció, a kontinuitás és ezoterikusság azonban hozzátartozik a normál tudományhoz (éppen ettől normál tudomány). Maga a paradigma is azért alakul ki, hogy egyáltalán kumulációról beszélhessünk: ennek köszönheti a normál tudomány viszonylag gyors adatszerző és problémamegoldó eredményességét - noha, mint Kuhn rámutat, kizárólag a saját szempontjából relevánsnak tartott csapásirányban.

A koncipiálásba bevont színterek:

A munkát bemutató megemlítik a Kuhn által elemzett színhelyeket. Mindazonáltal a kulcs a nyilvános külső reprezentációs rendszerekben van. Kuhn éppenséggel azzal töri meg a tudományos fejlődés komplex racionalitásába vetett hitet, hogy kimondja: az új paradigma adja meg a történelmi folyamat új interpretációját is. Ez a mozzanat - egyfajta pozicionálás - döntő jelentőségű, ezért érdemes hosszabban idézni az idevágó részt:

"A kézikönyvek - amelyek a peradigma megjelenésének kísérőjelenésgei - minden tudományos forradalom után újraíródnak. Mikor ez megtörténik, szükségképpen elfedik nemcsak az őket létrehozó tudományos forradalom szerepét, de puszta tényét is. Ezek a könyvek éppen csak ízelítőt adnak az adott tudomány történetéből, és azt a benyomást keltik, mintha az olvasó - tanuló egy régi hagyomány folytatója lenne. Ez a hagyomány valójában sohasem létezett. A kézikönyvek - érthető okokból - csak azokra a tudósokra és korábbi eredményekre hivatkoznak, amelyek minden nehézség nélkül feltüntethetők a pillanatnyi paradigmatikus problémák előfutáraiként. Ha lezajlik ez a - hamisításoktól sem ment - átírás, a tudomány megint kumulatív tevékenységnek tűnik. A tudományos forradalmakat a tudományos kézikönyvek átírása, megjelentetése és elfogadása zárja. Mivel a normál tudomány módszereire igyekszik rávenni a fiatal tudóst, ezért hamisít történetileg sokat: célja a forradlmi jelleg elleplezése és a kumulatív, normál tudományra való felkészítés."

A koncipiálásba bevont dinamikák:

A bemutatók remekül leírják a normál tudomány közösségszervező, problémamegoldó folyamatát. Szót kell azonban ejtenünk a válságról, a versengő elméletek közötti választásról is, amely a normál tudományos szakaszokat - történetileg legalábbis - összeköti.
Fontos továbbá a Kuhn által 'rejtvényfejtés'-ként meghatározott tevékenység, amely a normál tudományt jellemzi. Ennek a tevékenységnek az a lényege, mint a keresztrejtvénynek, vagy a sudoku-nak: a paradigma feltételezi, hogy egy adott problémát egy adott módon meg lehet oldani. Ahogy a keresztrejvény egy kockájába sem írhatunk két betűt, hogy megkapjuk a kívánt szót, úgy a paradigma szabályaitól sem térhetünk el a tudományos kutatás közben - vagy ha mégis, ezzel elvetjük a paradigmát.
A forradalmi gestalt-switch-nek van még egy, igen fontos jellemzője. Kuhn azt monjda: aki úgy vet el egy paradigmát, hogy azt nem pótolja azonnal egy másikkal, az magát a tudományt veti el.

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal:

- szemben áll a 'pozitív tudomány' induktív logikájával ( Bacon: ' Doctrina Positiva'; Comte; Bécsi Kör;)
- szemben áll a 'protokollnyelv'(Neurath, Carnap) hitével, valamint
- a kétféle (teoretikus és megfigyelési) nyelv elvével is (Carnap, Hempel, Nagel: az elmélet standard formája). Az inkommenzurabilitás elve Kuhn számára pont fentiek lehetetlenségét jelenti.
- Ugyanakkor Popperral is szemben áll, és nem hisz abban, hogy a tudomány általában fejlődne, vagy haladna valami felé - ez Kuhn szerint csak a normál tudományra jellemző, és arra is csak saját értelmezése szerint.
- Fentiekben rokonság mutatható ki Quine nézeteivel, valamint a Quine nézeteire alapozott Norwood Russell Hanson - i felfogással, mely csíráiban megfogalmazza Kuhn néhány nézetét: az előzetes kategóriák fontosságát, és a sztereotíp minták szerepét (vö.: Kuhn - nál a 'dogmával' és a 'paradigmával').
- Az a viszonylagos relativitás, amit Kuhn képviselt, számos elméleti konstrukcióra volt hatással. Említsük meg Feyerabend episztemológiai anarchizmusát, vagy David Bloor erős programját a tudásszociológiában.

Az elmélet-alkotás célja:

Simon Miklósnál különben talán meg sem lehet fogalmazni.

Az elmélet háttérdiszciplínái:

a. Furcsa, hogy egyik recenzens sem említi a fizikát. Lehet, hogy közvetlenül nem kapcsolódik a tudományfilozófiai modell megalkotásához - bár még ez sem biztos. Mindenesetre legalább három oka van annak, hogy meg kell említsük:

1. Kuhn maga fizikus.
2. állítása szerint pont az Arisztothelész - i mechanika tanulmányozása során jutott arra a felfedezésre, ami az elmélet megalkotására ösztönözte. Valami nem stimmel - gondolta. Egy newtoni fizikán nevelkedett tudós számára Arisztotelész számos gondolata tűnik ostobaságnak. Ezt furcsálva rájött, hogy a művek csak saját koruk értelmezési keretei között olvashatók jól. Mihelyst belehelyezkedett Arisztothelész fogalomrendszerébe - gondolatai helyesnek bizonyultak.
3. példáit, amelyeken keresztül bemutatja egész elméletét, a fizika tudományos világából kölcsönzi.

b. A könyvben, az értelmezést segítendő, egy rövid levezetés található a politikai forradalom vs. tudományos forradalom témájában.

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel:

Thomas S. Kuhn: Objektivitás, értékítélet és elméletválasztás in.: Tudományfilozófia. Tudományfilozófiai szöveggyűjtemény, Forrai Gábor - Szegedi Péter (Szerk.), Áron kiadó, 1999.("Objectivity, Value Judgement, and Theory Choice" in The Essential Tension. Selected Studies in Scientific Tradition and Change, U. of Chicago Press, 1977.)

Thomas S. Kuhn: Mik is azok a tudományos forradalmak?
Thomas S. Kuhn: What Are Scientific Revolutions., in.: Krüger, r. - Daston, L.J. - Heidelberger, M. (eds.): The Probabilistic Revolutiion.1. Ideas in History, London, Cambridge, Mass: The MIT Press, 1987.)

Laki János: Empirikus adatok, metodológia, gondolkodás és nyelv a XX. Századi tudományfilozófiában in.: Laki János (szerk.): Tudományfilozófia, Osiris Kiadó 1998. Láthatatlan Kollégium.

Demeter Márton,
2007. június 5.