Heacox, Diana: Differenciálás a tanításban, tanulásban

Az adott kommunikáció-elmélet (elmélet-töredék) szokásos megnevezése
Differenciálás - a többszörös intelligencia elmélet (Gardner) és a céltaxonómia elmélet (Bloom) alapján

Az elmélet érvényességi területe
A szerző a közoktatás, általános- és középfokú oktatás területére dolgozta ki a differenciálás módszertanát.

Az elméletben érvényesülő kommunikáció-fogalom típusa
Az elmélet, mint a pedagógiai elméletek általában, a személyközi kommunikációra koncentrál. A kommunikáció fogalom, amelyet külön nem definiál, alapvetően a Shannon-Weaver nevéhez kötött kommunikációs folyamatra épít, amennyiben arra alapoz, hogy a módszer (kommunikációs csatorna) megválasztása határozza meg elsősorban a kommunikáció (ez esetben tanítási folyamat) sikerét, a módszer (csatorna) sikerét pedig a befogadó fél jellemzői. A szerző a Gardner-féle többszörös intelligencia modellből kiindulva a befogadó ágenseket valójában nyolc kategóriába sorolja, nyolc dobozba rakja, és erre építve ad módszereket, hogy a különböző "sablon-ágenseket" (fogalmazás tőlem) miként lehet hatékonyan tanítani.

Az elmélet leíró vagy magyarázó?
Leíró - a differenciálás módszertanát mutatja be esetpéldák és gyakorlati tanácsok segítségével

A koncipiálásba bevont funkciók
A kommunikáció több funkcióját bevonja a szerző, amennyiben a pedagógiai módszerek alkalmazását - és sikerét - a különböző kommunikatív funkciók sikeres betöltésének tulajdonítja - tehát módszereket ad a kapcsolatfelvételhez (fatikus funkció), az önkifejezés támogatásához (konatív funkció), az ismeret-átadáshoz (poétikai és referenciális funkciók)

A koncipiálásba bevont színterek
A személyközi kommunikáció színterét vonja be elsősorban a szerző, nem tekint ki szervezeti, társadalmi színterekre.

A koncipiálásba bevont dinamikák
A tanulási motiváció és ennek dinamikája

Az elmélet kapcsolata más elméleti konstrukciókkal
A differenciálás-elmélet szoros kapcsolatban van a személyközpontú pedagógia, a waldorfi pedagógia, a kooperatív-tanulás alapú pedagógia, és egyéb tapasztalati - személyi alapú pedagógiákkal, igazából eszközt kíván hozzájuk nyújtani.

Az elmélet-alkotás célja
Az elméletalkotás célja a pedagógiai gyakorlat elősegítése, hatékonyabbá tétele.

Az elmélet eredeti alkalmazási terepe
Közoktatás - sajátos nevelési igényű gyerekek felkészítése, tehetséggondozás

Az elmélet háttérdiszciplinái
Pedagógia, pszichológia

Néhány fontosabb bibliográfiai tétel

Heacox, Diane: Differenciálás a tanításban, tanulásban, Szabad Iskolákért Alapítvány, Budapest, 2006

Bloom, Benjamin: Taxonomy of Educational Objectives

Gardner, Howard: Frames of Mind,

Saját jegyzetek:

A könyv egy kitűnő gyakorlati és ötletadó példatár órai munkához és munkaszervezéshez, olyan eszközöket adhat egy jó orientációjú pedagógus kezébe, amelyet az jól tud használni nevelő munkájában. Azonban több gyengeségét is éreztem a műnek
a) bár már nem egy sablon gyerekben, hanem nyolc típusú sablon gyerekekben, mégiscsak ugyanúgy tipizál, és típusra bontva próbál támogatást nyújtani. Ez bennem visszatetszést kelt.
b) A könyv tartalma nagy mértékben egy adott gondolkodási rendre, tanításszervezései módszerre irányul, és maga sem sok alternativitást ad (ha mást akartok, ez a jó, és kész)
c) Nem is merül fel a könyv folyamán, hogy a másik oldalon lévő ágens, a diák mit szeretne...

Az összefoglalót készítette: Suhajda Virág,
2007. június 6.